Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 10-11-12. szám - A magyarhoni ev. egyetemes egyház és Miskolc thjf. város közönségének állásfoglalása a miskolci (eperjesi) ev. jogakadémia létkérdésében

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 29 részére reflektálnom, mely a „numerus clausus"-ról intézkedő törvény eltörlése mellett való állásfoglalásra hivja fel az egyetemes közgyűlést. — Arra kérem nagytiszteletü barátomat, tekintsen el ennek a kérdésnek az egyetemes gyűlés által történő tárgyalásától, s e végből vonja vissza indítványát. — Duszik Lajos: Sajnálom, nem tehetem. — Kérem, haladjunk apáinknak minden időben jól bevált nyomdokain és ne vonjuk be a kérdés elintézési körébe a napi politikái, mely tudvalevően ellentéteket támaszt és csak arra volna alkalmas, hogy közegyházunknak a legvitiálisabb tanügyi érdekeit sértő miniszteri rendeletekkel szemben elfoglalt törvényes álláspontját és ennek kijelentése súlyát gyöngítse. Nehéz időket élünk, igazaink védelmében minden gyengitő momentumot félretéve, együttes erővel résen kell lennünk. Az egyetemes gyűlés állásfoglalásának és meleg elösmerésének egységessége erőt, ád hazafiúi és egyházi, — esküvel elvállalt kötelességeinknek további teljcsitéséhez. így remélhetjük csupán, erőink összefogásának eredményeképen: a nemzeti és egyházi legfőbb óhajunk: hazánk ezeréves történelmi határai és ezzel az a percben bizonyára velünk együtt érező elszakított hittest véreink belátható időn belül való visszanyerésének biztos bekövetkezését." # * * A magyarhoni ev. egyetemes egyház egységes állásfoglalása és az emelkedett hangulat méltó volt a veszélyeztetett főiskola nagy múltjához, mely Alma Matere volt Thököly Imrének és Kossuth Lajosnak és amelynek professzorai közül Pankratius Mihály, Vécsey Tamás, Berzeviczy Albert, Raffay Ferenc, Réz Mihály stb. tudománypolitikánk oszlopaivá lettek. ' Az elnöklő egyházi és iskola felügyelő nagy tapsvihar és éljenzés között kijelenthette, hogy az előadói javaslatot a magyarhoni ev. egyetemes egyház közgyűlése nagy lelkesedéssel tette magáévá. 2. Miskolc thjf. város közönsége állásfoglalása. Miskolc thjf. város is, amennyiben a jogakadémia a városra nézve mérhetetlen kultur- és gaizdasági előnyt jelent, állást foglalt a jogakadémia fenntartása érdekében s ezen állásfoglalásának az 1927 szeptember 29-én tartott törvényhatósági bizottság közgyűlésén adott kifejezést. A gyűlésen Hodobay Sándor dr. Miskolc thjf. várospolgármestere szólalt fel először ebben a tárgybatn. Összehasonlítva Miskolc kulturtörekvéseit Pécs, Szeged és Debrecen kulturtörekvéseivel a következőket mondotta: ,,Mig ezeknek a városoknak a kultuszminiszter nyúlt a hónuk alá, addig mi elmondhatjuk, hogy mindent tisztán magunk szereztünk és magunk erejéből alkottunk." Előadja továbbá', hogy a kultuszminiszter nem fogja ugyan a jogakadémiákat törvényileg megszüntetni, de azzal, hogy a hallgatók létszámát a legminimálisabbra csökkenti, elsorvasztja azokat. „Ha nem változik meg a kormány álláspontja, sajnos, rövid időn belül bekövetkezik a jogakadémiák elsorvadása." Indítványozza, hogy a törvényhatóság, amennyiben a küldöttségek közbenjárása eredménytelen volna, írjon fel a kultuszminiszterhez. Lichtenstein László felsőházi tag szólal fel először s beszédében a miskolci jogakadémiát illetőleg megemlítette, hogy a tanszabadságot és a szerzett jogokat csorbítja meg a kultuszminiszter, amikor a jogakadémiák elsorvasztásra törekszik. „Amennyire nem közömbös ez az egyházra, éppen annyiban érinti a város érdekeit." Indítványozta, hogy a városi törvényhatóság a miskolci jogakadémia mindennemű megcsonkítása ellen tiltakozva már most irjon fel a kultuszminiszternek s egyszersmind adjon súlyt a közbenjáró küldöttség kérésének. Hodobay Sándor dr. Lichtenstein László felsőházi tag inditványát elfogadottnak nyilvánítottal Miskolc thjf. város törvényhatósági bizottsági ülésének határozata alapján a következő feliratot terjesztette fel a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez: Miskolc thjf. város Polgármesterétől. 37.864/ki. 1927. szám. Nagyméltóságú M. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Ur! Miskolc thjf. város törvényhatósági bizottsága szeptember hó 29-én tartott rendes havi közgyűlésen elhangzott felszólalással kapcsolatban egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy az Eperjesről Miskolcra menekült és itt hajlékot talált tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület jogakadémiájának fönntartása és további működésének mégha gyásiai érdekében felirattal fordul Nagyméltóságodhoz. Városunk közönsége élénk figyelemmel kiséri Nagyméltóságodnak azon törekvését, amely a csonka Magyarországon valóssággal tulprodukciót felmutató jogászproletáriátus lecsökkentése érdekében a vidéki jogakadémiák számát lecsökkenteni kívánja, azonban ugyanakkor, amidőn Nagymcltóságodnak erre vonatkozó programmját a magunk részéről is több irányban helyesnek és következményeiben célszerűnek találjuk, rá kell mutatnunk arra a körülményre, hogy a miskolci evangélikus jogakadémia tervezett lezsugoritása és megszüntetése városunk kulturális és közgazdasági életében oly nagy károkat okoz, melyeknek következményei különösen ma, amikor Miskole város csonka Magyarország északi részének végvára és ezzel egyidejűleg elszakadt és a. magyar kultúráért vágyódó magyar testvéreinknek közelség szempontjából is valósággal kulturközpont ja lett, kiszámíthatatlanok és azzal a súlyos következménnyel jár, hogy városunk, amelynek fejlődő és lüktető jellege nem nélkülözheti azokat az előnyöket, melyeket a jogakadémia a maga intézményesen felépített tudományos felkészültségével nyújt, ezen intézmény híj jávai korántsem bir megfelelni azoknak a feladatoknak, amelyeket ma a várostól és mhak közönségétől a haladó élet megkövetel. Az Eperjesről Miskolcra menekült jogakadémiáinak ősi tradicióit, évszázados múltját és a Felvidék tarsöldalmi és közéletében mélyen beleékelt tudományos és nemzetvédelmi szerepét e helyen érinteni nem. kívánjuk. Nagyméltóságod előtt tudott dolog az a körülmény is, hogy az Eperjesről Miskolcra menekült evangélikus jogakadémia ma az egyetlen kulturkapocs az Anyaország és a megszállott terület magyarságának jogi oktatást kívánó ifjúsága között. Mi a jogakadémia megszüntetése folytán városunkra bekövetkezhető hátrányokat várospolitikai, közgazdasági és főleg kulturális szempontból kívánjuk taglalni és épen azért engedje meg Nagyméltóságod azt,, hogy rámutassunk azokra a nehéz időkre, amikor az eperjesi kollégium ősi házából, ahol a Karaffa és Bach rémuralom dacára is igaz magyar érzésben nevelte a generációk tömegét, Miskolcra volt menekülni kénytelen, ahol mi őket szeretettel öleltük magunkhoz és teljesítőképességünk teljes latbavetésével hajlékot és bőséges anyagi támogatást nyújtottunk s nyújtunk részérc. Rá kell mutatnunk arra ja körülményre, hogy 70.000 lakosú városunk, amely kulturális, közgazdasági szempontból semmivel sem áH hátrább, mint akár Pécs,