Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 10-11-12. szám - Finkey Ferenc: A politikai büncselekmény és a büntetőtörvénykönyv [Könyvismertetés]

30 MISKOLCI JOGÁSZÉLET akár Szeged, évtizedes törekvései dacára főiskolához soha nem jutott. Meghiúsultak annak idején a sárospataki jogakadémiának Miskolcra való áthelyezésével kapcsolatban megindított mozgalmak, a Selmecbányáról menekülni kényszerült erdészeti és bányászati főiskola felsőbb helyről jövő Ígéretek dacára. Sopronba helyeztetett el, jóllehet környékünket előszeretettel nevezik az illetékesek magyar Ruhr-vidéknek. Ily körülmények között egész természetesnek látszik az a körülmény, hogy a város közönsége a végzet szomorú intézkedése folytán, úgyszólván véletlenségből főiskolához jutván a maga részéről megtett mindent, hogy a jogakadémia itt; tartózkodásának alapjait megkönnyítse, ami annyival is inkább érdekében állott, mert a városnak három középiskolája van s igy ez valamint a környékbeli középiskolák anyaga is mindig bőségesen juttatott növendékeket a jogakadémiára. Városunk közönsége a jogakadémiának kulturális jelentőségét nem csupán a jogászképzés tényében látta és érzi, hanem abban a. körülményben is, hogy a jogakadémia, tanári kara teljesen feladata magaslatán állva beleékelödött városunk kulturális életébe, a tanári kaitagjait minden irodalmi és kulturális megmozdulásunkban ott látjuk. Vezetőd és irányitói szakkérdésekben a miskolci jogásztársadalomnak, a szabadegyetemnek kivétel nélkül előadótanárai is, s igy oly nagyjelentőségű kulturmunkát végeznek, amelynek a lesorvasztása végzetes kihatással lenne városunkra és főleg arra a mélyszántása kulturális tevékenységre, amelynek kiépítésében a jogakadémia a maga szervezetével és tanári karával oly nagy mértékben segítségünkre van. Nem mulaszthatjuk el felemlíteni azt a körülményt sem, hogy a jogakadémia a maga tanári karával, hallgatóságával közgadasági életünknek is jelentős tényezője. A hallgatóság százai lakás-élelmezés révén kiegészítő részét képezik városunk gazdasági életének, amelynek a megszüntetése jelentős kárt okozna azoknak, akik e címen gazdasági kapcsolatokat teremtettek a jogakadémiával, illetve annak hallgatóival. Nagyméltóságú Miniszter Ür! legutolsó sorba hagytuk annak a felmlitését, amelyet előterjesztésünk első részében érintettünk, t. i. az ősi tradíciókon nyugvó és évszázados múltra visszatekinthető eperjesi jogakadémiának a magyarság, a nemzetvédelem és az irredentizmus szempontjából való rendkívüli kihatásait. Az ai meleg testvéri kapcsolat, amely ma a Felvidék magyarsága és csonka országunk között meg van, azzal a tapasztalati eredménnyel is jár, hogy a Felvidék jogi pályára készülő ifjúsága kivétel nélkül az ősi eperjesi kollégiumot, illetve annak jelenlegi miskolci hajlékát keresi fel továbbképzés céljából. Tapasztalataink szerint igen sok megszállott területről jött hallgatót a jogakadémia elutasitaiui volt kényelen és mert hova-tovább köztudomásúvá Vált az a körülmény, hogy Nagyméltóságod által a felekezeti jogakadémiák és köztük az eperjesi jogakadémia is megszűntettetnek, alaposan lehet tartani attól, hogy ezen ifjak, a cseh terület főiskoláiban maradnak és a jogakadémia megszüntetésével megszűnik az a hatalmas összekötő kapocs, amely a megszállott terület tanulni vágyó ifjúságát a jogakadémiába vonzotta. A fent felsoroltak alapján mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy a miskolci jogakadémia kérdésében elfoglalt, álláspontját újból revízió alá venni méltóztassék, komoly meggyőződésünk ugyanis arra vonatkozóan, hogy Nagyméltóságod a miskolci jogakadémiáira vonatkozó intézkedését az általunk felhozottak alapján is módosítani méltóztatik, módot nyújtva ezzel arra, hogy aiz eperjesi ősi kollégium tovább szolgálja tradícióinak megfelelően a magyar kultúrát. Nagyméltóságod iránti őszinte tisztelettel, a város közönsége nevében Miskolc 1927 október 13-án. ffalmay Béla s. k. polgármesterhclyettes. KÖNYVSZEMLE Finkey Ferenc, A politikai bűncselekmény és a büntetőtörvénykönyv. Budapest, 1927, 34 oldal. A sokat vitatott problémának megoldásánál szerző főként három feladat megoldására, vállalkozik, t. i. a politikai bűncselekmény fogalmának tisztázására, azután, hogy vájjon a politikai bűntettesekkel szemben van-e szükség egy eltérő különleges büntetési rendszerre, és végre foglalkozik a politikai büntevők menedékjogának kérdésével. Szerző a legnehezebben megoldható problémával kezdi dolgozatát, t. i. a politikai bűncselekmény fogalmának .megkonstruálásával. A szóbajöhető megoldási módok' közül elveti azt, amely a politikai bűncselekmény fogalmát kétféleképpen óhajtja megállapítani, eltérően a büntetőjogban és eltérően a nemzetközi jogban a kiadatással összefüggésben ; elveti ezt a megoldást azért, mert ez főként a büntetőeljárás során nehézségeket eredményezhetne. A politikai motívumnak a politikai bűncselekmény fogalmának megalkotásánál való kiemelését, szerzőnk szintén elveti, mert hiszen különféle motívumok szolgálhatnak politikai bűncselekmények elkövetésére, az önzetlen hazaszerétet éppen ugy mint túlhajtott hiúság vagy uralkodási vágy, az előbbi menthető, az utóbbiak pedig alig menthető motívumot képezvén; tehát ez a megoldási mód sem vezet pozitív eredményre. Szerző a politikai motívum helyett helyesebbnek tartja a politikai célzatnak a politikai bűncselekmény ismérvei közé való beiktatását, de ugy véli, hogy egyesegyedül a. politikai célzatnak ismérvével a politikai deliktum fogalmát körülhatárolni nem lehet, mert hiszen például a politikai gyilkosságok gyakran olyan cselekmények, amelyeket a még csak bizonyos fokig menthető cselekmények közé sem lehet sorolni. Így gondoljunk például Tisza István grófnak a meggyilkolására, akit gyilkosai azért fosztottak .meg életétől, mert benne látták- „a forradalomnak legveszélyesebb ellenségét". Szerző arra a végkövetkeztetésre jut hogy a politikai célzat mellett még figyelemmel kell lenni a politikai cselekménynek jogi tárgyára is, amelynek szintén politikai jellegűnek kell lenni. A politikai deliktumok jogi tárgyainak felsorakoztatása alig lehet kimerítő; ide tartoznak mindazok a deliktumok, amelyek az államfő biztonságát és zavartalan működését gátolják, amelyek alkalmasak a törvényhozás, a kormány stb. zavartalan működését veszélyeztetni. Szerző tehát azt javasolja, hogy állapittassék meg a politikai bűncselekmény a politikai célzat és a cselekmény tárgya politikai jellegének együttes kiemelésével. Felfogásunk szerint ez a megoldási mód akárhányszor beválni fog, gyakran azonban bonyolult voltánál fogva ennek a fogalomnak felhasználása akadályokba fog ütközni. A szerző által maga elé állított második feladat a politikái bűntettesekkel szemben alkalmazandó különleges büntetési rendszernek a kérdése. Foglalkozik a deportáció és az államfogház célszerűségével, majd arra a konklúzióra jut, hogy a politikai büntevőkkel szemben