Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 1. szám - Dr. Patay Pál: Végvezekényi Baldácsy Antal báró élete és a Baldácsy-alapítvány félszázados története 1876-1926 [Könyvismertetés]

Í2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET 0) törre vezethető vissza az a konzervativizmus, amelynek megállapítása elöl kitérnünk nem lehet. Mult előadásomban reámutattam erre vonatkozólag egy pár példára, pl. a közszerzeményi jogunk dualisztikus voltára. Pedig az mái' tarthatatlan volt az 1848 :VIII. t.-e. megalkotása pillanatában és mégis mit látunk, hogy joggyakorlatunk még ma is ragaszkodik ahhoz. Pedig, ezt magában minden gondolkozni tudó koponya, el kell, hogy ösmerje. Pedig a continensen Angliát kivéve a jogalkotás tekintetében egyik állam sincs oly szerencsés helyzetben, mint Magyarország, ahol a magánjogi szabályoknak jó nagy része még ma is szokásjogon alapszik. Mert bár tagadhatatlan, hogy több magánjogi —i és még több magánjogi vonatkozású törvényünk — van, de ezek nem fogják át a magánjog uralta területeknek nagy részét. Az 1877 : XX, 1876 :XVL, 1894 : XVI. t.-e.-en kivül a többiek csak egyes, mondhatni detail kérdést döntenek el, szokásjogi szabályozásnak tartván fenn ezen óriási territórium legnagyobb részét. Pedig ez ma, amikor korszakokat alkotó változások rövid időközökben váltják fel egymást és nálunk magyaroknál, mely a múltban gravaminális politikát kénytelen volt folytatni, ma is inkább a, közjogi és más szociális jellegű törvények megalkotását tartja erkölcsi kötelességének. Ki és mi volna hivatottabb arra, hogy az évtizedekkel ezelőtt megalkotott törvény írott betűje és az életvitális kívánalmai között időkfolyamán előállott, sokszor szinte tátongónak mondható űröket kitöltse, mint a jogszolgáltatásra hivatott factorok. Ha a biróságaink nem idegenkednének annyira a mult viszonyaira talán alkalmas, de a mának már meg nem felelő jogszabályoktól! eltéréstől, a ma meglévő magánjogszabályaink is mindenben az élet kívánalmaihoz alkalmazkodnának,, de amikor a bíróságok minden vizsgálat nélkül alkalmazzák az elavult tételeket, abban a felfogásban lévén, hogy annak megváltoztatása az ők hatáskörén kivül eső valami, elképzelhető, hogy a bírói döntések nem mindig felelhetnek meg ugy az anyagi igazság követelményeinek, mint az egyes jogintézmények keletkezési okai és helyes elvi álláspontoknak sem. Ami első tekintetre szembeötlik az, hogy ez illustris tünkben közóhaj, a ptkv-nek a megalkotása. Hogyan lehetne ilyen viszonyok között áthidalni az Angol és a Magyar-jogéleti felfogások között megnyilvánult ellentétet és egy oly ptkv.-t alkotni meg, mely legalább évtizedekre novelláris alkotások nélkül képes lenne a mindennapi élet kívánalmait kielégíteni. Ha végig lapozgatjuk a ptkv.-t készítő törvényelőkészítő bizottság üléseiről felvett s nyomtatásban is megjelent jegyzőkönyveket, a feltett kérdésre megtaláljuk a megoldásnak a módját is. Ami első tekintetre szembeötlik az, hogy ez illustris testület, csak azokat az elvi kérdéseket foglalta §§-oa, amelyek minden vitát felül állottak, amelyekben a megnyilvánult jogi-meggyőződés már teljesen megszilárdult, Azoknak a kérdéseknek a szabályozása elől, amelyek kritikusak voltak egyszerűen kitért, kijelentvén, hogy azok végleges szabályozása előtt még a szakkörök meghallgatandók. így maradt ki a kérdések és az intézményeknek egy egész légiója a törvénykönyvből. Pl. a hitbizomány, ingó jelzálog, a telken emelt épületeknek, lakrészek tulajdonainak a kérdései is. Pedig a felsorolt intézmények szabályozása elől nem lett volna szabad kitérnünk, mert pl. a hitbizomány intézménye, miután a fenntartás, fenn nem tartás kérdésében a vélemények magában a bizottságban is megoszlottak, nem volt eltörölhető, de mi sem szolgált akadályul annak, hogy ez intézmény a kor kívánalmainak megfelelőlég ne re formáltassák. Először is annak felállítására ne az államfő, de a törvényhozás adja meg az engedélyt. Mondassék ki, hogy az országban és az egyes megyékben mennyi köthető le a mezőgazdasági ingatlanokból hitbizományként s végül, hogy ugy a volt, mint a mindenkori (jelenlegi) hitb. birtokos közeli taxatíve felsorolt hozzátartozóiról is az alapító levélben kényszerű gondoskodás történjék. Ép így nem volt ok az ingó jelzálogjog intézmények szabályozása elől sem kitérni akkor, amikor a külföld számtalan példát szolgáltatott annak mikénti szabályozására nézve már évtizedekkel ezelőtt is. Hasonlóké]) áll a kérdés a felülépitmény lakrészek, emeletek szerint tulajdonként való megszerzésének a kérdésével is, hiszen a törvény időközben meg is alkottatott, A másik fontos momentumot a codex mikénti megalkotására nézve a törv. előkészítő bizottságában kifejezésre jutott az a felfogás adja, hogy a megalkotandó ptkv.-ünk minden esetben alkalmazkodhassék az eset speciális sajátságaihoz és igy a bíró döntése mindenkor necsak jogszolgáltatás, de egyben igazságszolgáltatás is legyen. Megállapította ugyanis a törv. előkészítő bizottság, hogy vannak a magánjogunknak oly résízei pl. a dologijog, melyre vonatkozó rendelkezések easuisticusnak kell, hogy legyenek, ezzel szemben ismét vannak obyanok pl. a családi vagyonjog, mely a casuisticus szabályozást nem tűri, melyre vonatkozó rendelkezések csak nagy általánosságban szóljanak legtöbbször, ugy, hogy a bírónak tág latitudc álljon a rendelkezésre, mert csak ezzel képes elkerülni, hogy a bírói döntés ne alkalmazkodhassék a mindenkori eset speciális sajátságaihoz, mert a bírói döntés csak azoknak mindenkori figyelembe vételével lehet igazságos. Ha'"ezen szempontokat nem fogjuk figyelmen kivül hagyni, ptkv-ünk nem csupán a kor színvonalán álló alkotás lesz, de amellett több évtizedem keresztül képes is lesz az élet vitális kívánalmait kielégíteni s lehetővé fogja tenni azt is, hogy biróságaink ne jogot, hanem igazságul szolgáltassanak ki. Adja a Gondviselés, hogy a remélhetőleg rövidesen életbe lépő ptkv.-ünk már az integer Magyarország codexe legyen. Szilágyi Antal dr. Dr. Patay Pál: Végvezekényi Baldácsy Antal báró te es a Baldácsy-alapityány félszázados története 1876—1926. A Baldácsy-alapitvány kiadása Budapest, 1926. 123 1. Az 1848 : XX. t.-c. egyik következménye volt, hogy a törvényhozás a magyarhoni ev. egyház részére 1869-től kezdve évi 20.000 frt. évi államsegélyt biztosított „országos segély"' gyanánt. Az országos segély kiosztásának meghatározott feltételei voltak. Az országos segély ugyanis csak uj egyházközségek szervezésére, leányegy1 lázak létesítésére, szegény egyházak segélyezésére, adósságtörlesztésre, templom, harang, paplak építésére s a lelkész csekély fizetésének javítására volt fordítható, de semmi esetre sem közoktatási s közigazgatási célokra. Az eg3Tetemes ev. egyház elfogadta az országos segélyt, de nem tekintette azt az 1848 : XX. t.-c-ben lefektetett alapelvek teljes és végleges kielégítésének. Az országos segély az ev. egyház nagy kulturszükségletei miatt nem bizonyult elegendőnek és azért évtizedeken át sürgette az egyetemes ev. egyház a segély tetemes felemelését. A sürgetés azonban nem járt eredménnyel, sőt a