Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 1. szám - A képviselőjelölés [1. r.]

2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET 0) sem szavazást jelent, hanem a választópolgárok egy bizonyos csoportjának csak az iránt kifejezett akaratát jeleni i, hogy valaki a mandátumért sikra szálhasson. II. A képviselőjelölés első és egyelőre még alaktalan tormájával Angliában, a parlamentarizmus őshazájában, találkozunk. De a jelölés itt még nem különül el határozottan a választás aktusától és ezzel mintegy összefolyik. Az angol grófságokban egy vagy több tekintélyes polgár ajánlja a választásra összehívott gyülekezet előtt viva vpce a képviselőt és a gyülekezet közfelkiáltással nyilatkozik a jelölt ellen, amely esetben egy más és uj ajánlat következik, avagy ugyancsak közfelkiáltással fogadja el az ajánlatot s ezzel a jelöltet mái- meg is választotta. VI. Henrich 8. statútuma"1) az első rendelkezés, amely a képviselőjelölés kérdését szabályozva, a seriffel bizza meg azzal, hogy a választókat akaratuk iránt megkérdezze. A serif fek erre, hogy a többséget megállapíthassák, gyűléseket hívtak egybe és szavazást rendeltek el. Ezeken a választógyüléseken az a szokás fejlődött ki, hogy a jelöltek, akiket egy-egy választó ajánlott a gyülekezetnek, egymásután léptek a tribünre és tartották meg programmbeszédeiket a nép előtt. Erre a választók gyülekezete —!} amelybe azonban sokszor a, nép is belevegyült, tekintet nélkül arra, hogy kinek volt választó joga és kinek nem, — kézfelemeléssel (show of hands) szavazott a jelölt felett s ha az eredmény kétségtelenül megállapítható volt, a seriff a jelöltet megválasztott képviselőnek jelentette ki, kétséges esetben pedig szavazást rendelt el.n) Ez volt a jelölés és a választás formája Angliában egészen 1872-ig, amikor a Ballotbill ugy a jelölés, mint a választás alakszerűségeit is törvényesen rendezte. A jelöltekéi a Ballotbill alapján két választópolgár ajánlotta írásban és kivülök még 8 választónak kellett az ajánlatottámogatnia. Ha ilyképen csak egy ajánlott jelölt volt, illetőleg abban az esetben, ha a kerület több képviselőt választott, csak annyi, ahány képviselőt választottak, ugy a jelöltek már a jelölés alapján megválasztott képviselőkké leltek. Ha azonban több volt a jelölt, mint a mandátumok száma, kitűzték a választás napját és azt hat napon belül mindenütt megejtették.6) A képviselőjelölés legősibb angol alakjához hasonló alakszerűségeket irt elő a dán alkotmány is, amely szerint a jelölteknek maguknak kelleti jelentkezniük, ha legalább egy választó támogatta őket. Csak ezekre lehetett érvényesen szavazni és a szavazás ugyancsak kézfelemeléssel (Kür, Kaaring) történt. Az eredményt azután a választás vezetője állapította meg. Az ajánlók nagyobb számával a kép viselő jelöléseknél Legelőször az 1877 jul. 9-iki belga, választói törvényben találkozunk, amely azokban a kerületekben, ahol négy, vagy több képviselőt választanak, a jelöléshez 50, azokban a kerületekben pedig, ahol kevesebb képviselőt választanak 30 választó ajánlását kívánja meg. Az .1894-iki Code Electoral pedig az ajánlók számát 100-ra, illetőleg 50-re emeli fel és a jelölés végső határidejét a választást megelőző tizedik napban állapítja meg.7) Hasonló rendelkezéseket tartalmaz az 1896. évi holland vá4) 0. 7. ») A régi angol választani eljárást részletesen és különösen a jogfejlődés szempontjából érdekesen dolgozta fel Georg Mayer „Das parlamentarische Wahlrecht" cimü munkájában, amelyei .1 rllinek rendezett sajtó alá. (Verlág von 0. Haering. Berlin. 1901. 17—18. 1.) Egyéb e kérdésre vonatkozó adatok az 544 és az 550—553. 1-okon találhatók. °) A. Lawranee LoAvell: „Die englisehe Verfassung." L 204—205. 1. 7) Art. Ki.'!. lasztójogi törvény is,8) amely 40 választónak adja meg a jelölés jogát és a jelölés határidejét a választást megelőző harmadig napban állapítja meg. A képviselőjelölés ekként a választástól a fejlődés folyamán, mint annak egyik legfontosabb előkészítő cselekménye, teljesen különválik és intézményes szabályozást nyer. III. A magyar jogfejlődésben ezzel szemben a képvíséiőjelölés intézménye, mint ilyen, egészen ujkeletü. A rendi alkotmány kora az intézményszerü kifejlődéshez nem nyújtott kellő lehetőséget. A vármegyék követküldési jogával párhuzamosan hosszú ideig fennállót a nemesek személyes megjelenési joga is, amely a követküldés jelentőségét nagyban csökkentette s a formális jelölésre, mint külön előkészítő cselekményre, — mivel a választások egy zárt testületben, a megyegyűlésen folytak le, — még akkor sem volt szükség, amikor, mint 1825— 1848 között, a követválasztás már valóban a politikai pártok mérkőzése volt. De első választójogi törvényünk, az 1848. évi V. t.-e. sem rendelkezik a kép viselő jelölésekre vonatkozólag. Illetve minden egyes választónak megadja a külön jelölés jogát és mindössze a szavazás elrendelése tekintetében tesz megszorító rendelkezéseket, amennyiben 30. §-ában kimondja, hogy a választást vezető elnök, ha 10 választó szavazást kíván, azt elrendelni tartozik. A jelölést tehát e rendelkezés értelmében nem követte feltétlenül szavazás még abban az esetben sem, ha több jelölt volt, mivel a szavazás elrendelése egy külön cselekménytől, a szavazáskéréstől függött. Nem hozott e tekintetben újítást az 1874. évi XXXIII. t.-c. sem, amely 70. §-ában az ajánlás jogát ugyanúgy megadja a választókerület minden egyes választó polgárának, 71 §-ában pedig a szavazás elrendelését ugyancsak 10 választó kívánságától teszi függővé. Azt a viszásságot,, amely ezekben a rendelkezésekben jelentkezett, végre is az 1889. évi XV. t.-e. szüntette meg azáltal, hogy a jelöltek érvényes ajánlásához 10 ajánlót kivánt s ez esetben a szavazás elrendelését nem kellett külön kérni. A képviselőjelölés, mint külön jogintézmény azonban csak az 1913. évi XIV. t.-c-ben nyer legelőször szabályozást. A törvény 85. §-a imperative mondja ki, hogy a választást képviselő jelölés előzi meg. Képviselőjelöltet az illető kerület végleges névjegyzékébe felvett legalább 50 választó Írásban ajánlhat. Ugyanazon választó azonban több jelölt ajánlásában részt nem vehet. Az ajánlók jogosultságát a névjegyzék alapján a választási elnök jogosult megállapítani, akihez az ajánlást legkésőbb 3 nappal a választás előtt be kell nyújtani. Az ajánlást legalább két és legfeljebb tíz ajánlónak kell átnyújtani s az átnyuj1 ók az aláírások valódiságáért felelősek. Az ajánlás alaki kellékei tekintetében a kormány eredeti javaslata szigorúbb feltételeket irt elő. Az ajánlók minimális számát, hogy a könnyelmű jelölést feltétlenül megakadályozza, 100-ban határozta meg. Az ajánlás határidejének a megszabásában is nagyobb időközt hagyott az ajánlás és a választás között, nehogy a komoly jelöltei és a választóközönséget olyan meglepetéseknek tegye ki, amelynek folytán, mivel a jelölt egyhangú választásra számított és pártját nem vonultatta fel a választásra, esetleg a jelentéktelen kisebbség juthasson képviselethez. A kormányjavaslat e célból és a költségek, valamint a felesleges fáradságok megtakarítására való tekintettel 6 napot, proponált, figyelemmel arra is, hogy titkos választás esetén a szavazólapok előállítása is jelentékeny időbe kerül. A törvény azonban a választójogi bizottság javaslatára a javaslat eredeti rendelkezéseit 50 ajánlóra, illetve *) Art. 51—5."..