Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 5. szám - Az egészségügy tanitása a jogászképzésben

s MISKOLCI JOGÁSZÉLET (68) amelyek semmiféle különleges minősítő körülményeket és enyhítő és súlyosító körülményeket sem mutatnak fel. Persze az adatgyűjtésnél azután fokozottabban nehezebb feladat lesz az adatokból a kríminalaetiologiat és krímtnalpolittkat következtetéseket levonni. A bűnügyi statisztikának és vele karöltve a krímínalaetiologíának és krímínalpolítíkának egyik felette érdekes feladata lesz ennek a szövevényes es lélektani momentumokban is gazdag problémának a megvilágítása. Hacker Ervin dr. Az egészségügy tanítása a jogászképzésben Az egészségügy tudománya nem jelent egyet az orvosláséval. Nem a beteg, hanem az egészséges embert védi közérdekből, közhatalmi úton. Utóbbi téren oly messzire megy, amilyenre a magánszorgoskodás sem technikai, sem szociális okokból nem képes. Az egészség biztosításának feltételeit megismerve, emberanyagának megvédéséhez a legteljesebb erőfeszítéssel haladéktalanul hozzálát. E közhatalmu gondoskodás orvosi, jogi, társadalmi és szociális ismeretekből merít. Ne betegeskedjenek az emberek s főleg ne pusztuljanak halomra a gyermekek. Ez az egészségügynek legpozitivebb tantéteíe. Aki idő előtt meghal, mielőtt gyermekeit felnevelte, a tehertétel számoszlopaíba kerül, bebizonyítván, hogy nem volt elég ideje, munkaalkalma a közösségnek a ráköltött összegeket megtérítenie. Az egészségügy színvonalát számokban a népe sedés-polítíkai helyzet tünteti fel, ezek pedig csonka hazánkra értve, nem biztatók. IV ível megbetegedési statisztikánk nincs, a halálozásit kell figyelembe vennünk. Kovács Alajos szerint a születések száma Í920ban 3í, í923-ban 29 és í924-ben 27°/..o volt, tehát folytonosan csökken. Ezzel szemben a halálozás ís apad. De távolról sem oly arányban, hogy az előbbi népesedési arány fennmaradhatna. A csecsemőhalandóság továbbra ís Í9—20 százalék. A fertőző betegségek s főleg a gümőkór halálozási számadatai ijjcsztöen jelentősek: a fertőző betegségek majdnem lfi-ét okozzák az összhalálozásnak s utóbbin belül 2/s-a a tuberkuíósísra jut. A statisztika rámutat arra ís, hogy praeventív intézkedéssekkel élő, a megelőzés íendszabályait szem előtt tartó jómódú társadalmi osztályok negyedannyi tuberkulózis-halálozást mutatnak, mint a szegénységben sínylődő társadalmi rétegek. Korányt Sándor adatai szerint Í00.000 magvar fiu közül kevesebb éri el az ötödik életévet, mint a hány svéd Í00.000 közül a negyvenedik évet — ,,Ha pedig J00.000 közül csak annyi magyar leány lesz 15 éves, ahány svéd lesz 50, ez a meg nem született gyermekek óriási számát jelenti, akik megszülettek volna, ha a magyar nő életét nemzete nem pazarolta volna el". 7£brám//-statisztikája szerint a születési apadásunk 1880 óta 44'6%<>-re szállt alá. Oláhországban a szaporodás ennek kétszerese, Szerbiában a másfélszerese! Ennek dacára a születési szám szempontjából hazánk még mindig jó helyen van Európában, de a halálozás szempontjából utána már csak egy állam következik a magyarénál is nagyobb halálozássaí: Oláhía. „A halandóságunk akkora, mint volt Skandináviáé 100 év előtt" — mondja Korányt Sándor. Ez adatok önmagukról beszélnek. Érdemes okulni, mert az egészségügy nemzetgazdasági jelentőségére mutatnak, amely ma közéletünk tengelye. Nyugati s főleg amerikai példák után divat ís manapság közegészségügyről beszélni, melyet a nagy emberpusztítással járó háborúig — valljuk be — eléggé elhanyagoltak. Buday László szerint 600.000 magyar veszett el a világháborúban s a négyéves háborúban másfél millió szülés maradt el — és mennyi fog az elpusztultak miatt elmaradni! „1934-ben egy millióval kevesebb produktív korban levő ember fog élni Nagymagyarország területén, mint élt volna, ha nem üt kí a háború" — mondja Buday. Az egészségügy aktualitásának témája tehát érthető. Az emberpusztítás után kell, hegy meginduljon, az embervédelem munkája, vagy másszóval, az egészségügy gyakorlati müvelése. Az Észak-Amerikai Egyesült Államok és Kanada indították- meg angol nyomokon haladva az egészségügy közhatalmi megvédését. Ok mutattak rá, hogy az egészségügy abszolút követelmény, intézményes befektetések sorozata, melyek évek-évtizedek múlva busásan kamatoznak, hiszen a legnagyobb értéket az emberi egészséget és életet kímélik. Nem elégséges tehát az egészségügyi rendszabályok áthágóínak rendőri megbüntetése, meg kevésbbé ily ügyíratok elintézése, hanem egészségügyi kényszerberendezésekkel, vízvezeték, csatornázás, egészséges munkahelyiségek stb. intézményes létesítésével a lehetőségét is meg kell szüntetni, hogy az egészség ellen vétkezzünk. A Rockefeller Foundation, melynek vagyona körülbelül 250 millió dollár, í924. évi munkateljesítménye betekintést nyújt azoknak, kiknek számára az egészségügy gyakorlati keresztülvitele még mindig ismeretlen terület, a szanálás sokoldalúságába: í. 350.000 dollárt adományozott egy new-yorkí Rockefeller Intézet által publikálandó, internacionális biológiai szaklapra; elhatározta, hogy 2. minden egyes ország orvosképzésének systemáját tanulmányozni és ennek níveauját emelni fogja; 3. Lengyelországban, Jugoszláviában az ápolónő| képzést, Prágában, Londonban a hygíenében való kíkép[ zést reorganizálta; 5. Franciaországban és Cseh-Szlovákíában a falúegészségügy intenzivebb kifejlesztése érdekében falusi egészségügyi központokat szervezett; 5. a népszövetség egészségügyi sectíójának járványosztályát kibővítette. Ezenkívül említésre érdeme?, hogy 864 egészségüggyel foglalkozó egyénnek 33 különböző országból adott ösztöndijat (Magyarországnak 33-at) tanulmányaiknak külföldön való folytatására. Az 1925. évi előirányzott költségvetése: Í4,896.0Í0 millió dollár. Mit csináljunk mi, szegény, pénztelen magyarok egészségünk feljavítására ? Hol keressük a javítás feltételeit és a hibaforrásokat ? Az egészséges élethez egészséges lakás, célszerű ruházat, megfelelő táplálkozás, egészséges munkahely stb. kell, vagyis oly anyagi kellékek fölötti rendelkezés, melyek jelenleg csak a leggazdagabb és győztes államokban találhatók meg. Jól tudjuk azt ís, hogy városaink és községeink canalísatíója, jó ivóvízzel való ellátása, az Alföld fásítása és csatornázása, utóbbi főleg a porképzödés és az éghajlati szélsőségek elhárítására stb., csak a jövő feladatait képezhetik. A társadalmi hygíene szabályozása tehát nem igen áll hatalmunkban. De, ha betartjuk és betarthatjuk az egyéni egészségügy parancsoló szabályait, elérhetjük, hogy mostoha, egészségtelen viszonyaink közt ís egészségesen élhessünk. A közegészségügy az egyéniből nőtte kí magát. Lássunk hozzá a felvilágosító propagandához és győzzük meg a közönséget az egyéni egészségügy lehetőségéről s a közegészség érdekében hozandó áldozatokról. Jogász, orvos, pap legyenek hívatásos szószólói. Ismerje meg mindenki a veszedelmet a maga