Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 5. szám - Az egészségügy tanitása a jogászképzésben

(69) MISKOLCI JOGÁSZELET 9 igazi képében, hogy védekezhessék ellene. Utóbbi tökéletesebb és mindenekelőtt olcsóbb, mint a betegség gyógyítása. Gondoljunk pl. a nemi betegségek elleni védekezés olcsóságára. Legyen mindenki számára biztosított az észszerű megelőzés. A felvilágosító propaganda kezdje meg mielőbb működését. A propaganda felkeltette figyelem azután nevelés, oktatás utján ismeretek megszerzésére írányíttassék. A nevelés már rendszeres ismereteket közöl, de közhatalmi uton mindenkire vonatkoztatható kötelezettséggel. Itt az ismétlő és ipariskolák analógiájára hivatkozhatom. Ahhoz azonban, hogy egészségügyi ismereteket közöljünk, szükséges, hogy legyen közölni valója annak, aki erre társadalmilag hívatott. A mai iskolák mindhárom fokozata teljesen elhanyagolja az egészségtan tanítását. A középiskolákban egy évig, heti egy órában éppen csak érintve lesz. Az egyetemen csak orvosok tanulják. Közegészségügyi elhanyagoltságunk egyik fő hibáját ebben látom. Nem tagadható, hogy egészségügyi közigazgatásunk hibákban leledzik ; restaurálásához már ís hozzáfogtak. E helyütt nem a szervezet hiányaira, hanem az egészségügyi hatósági személyzetben rejlő fogyatékosságra óhajtok rávilágítani. Az egészségügy terén első helyen az orvos áll: minden vitatása e kérdésnek hiábavaló. Ahová az orvos belép — mondja Korányt Sándor — ott megszűnik a hazugság, a tettetés. Vagyis ha valaki, az orvos pillant be a társadalmi bajok legmélyébe és lesz sürgetője ezek rendezésének. Egészségét és életét szegi páncél gyanánt legádázabb ellenségünknek, a betegségeknek. Orvos nélkül nincsen egészségügy, ahogyan nem lehet bíráskodás bírák nélkül. A hatósági orvosoknak orvostísztvíselökké való alakulása, akiknek egyetlen munkaköre a hygíene szolgálata, menten a magángyakorlat okozta befolyásoktól s ezen tisztviselő orvosnemzedék beható elméleti és gyakorlati kiképeztetése, sokat lendítene. A központi egészségügyi főtísztvíselőktől eltekintve az egészségügyi hatóságok fejei jogi képzettségűek; érdekesnek ígérkezik tehát egészségügyi ismereteikbe való bepillantás. Itt jót — sajnos — nem remélhetünk, bár az előbbiek előrebocsátása után e helyütt kellene az egészségügyi ismeretek tárházával találkoznunk, a népbetegségek frontja ellen irányított céltudatos küzdelem iskolázott stratégiáit itt kellene megtalálnunk. Ismerünk-s nagy számmal jogászt, aki pld. a tüdővész és syphiíís elleni küzdelem, a trachoma ügy, az anya- és csecsemővédelem stb. szervezetét és haladását kellően ismerné ? Nincs ís mit csodálkoznunk ezen. Az egészségügyi hatóságok jogász vezetői jogi főiskolai tanulmányaik alatt egy-két collegíum keretein belül alig néhány lapszámra találkoznak egészségügyi ismeretek közlésével. A közigazgatási jog és politika s a társadalmi gazdaságtan néhány rövid fejezetben kivégzi az egészségügyet. A törvényszéki orvostan s esetleg az elmekórtan nem az egészségügy problémáival foglalkozik. A közegészségtanba hatolni magánszorgalommal nem orvosnak megtévesztő utakra való kalandozás, mely őserdőbe juttathatja a jogászi elmét. Egyet jelent hibás értelmezésbe való begyakorlással, melyen csak a józan észre való hivatkozás nem segíthet. A közegészségtant rendszerességgel tanítani és tanulni kell, akárcsak a római jogot. Kitárni a szemeket, a jogászi gondolkodásnak természettudományos alapon uj oríentátíót adni. Lásson, ahogyan eddig nem látott. Ha nem adunk a jogászílag képzetlen orvosnak végrehajtási jogot, nyerjük meg a jogásztisztvíselőket a nekik szokatlan természettudományos gondolkodásnak. j Adjunk nekik széles horisontu tájékozódást az egészségügy terén. Mire taníthatná a jogászt az egészségügy tana ? Megismertetné vele mindenekelőtt a fertőző betegségek tanát különös tekintettel a népbetegségekre s az í ellenük való védekezés lehetőségeit. Megtanítaná arra, hogy vannak bacillusgazdák, kik mentesek a betegségtől s másokat betegítenek. Hogy nem a kórokozó az egyetlen tényező a betegség kialakulásában, hanem a mikrobák felszaporodása a betegség. A betegség a szervezet felelete a betolakodókkal szemben s e felelet, másképen a reactio módja különleges viszonyok által szabályoztatik; ilyenek: az ellenállás, a hajlamosság, illetőleg mindazon tényezők (testalkat, kor, nem, eröbeli állapot stb.), melyek azokat kialakítják. E megismerkedés az alkattan gyakorlati vonatkozásaival uj horísontokat tárna fel a jogászi gondolkodás számára is. Megismerkednének a mikrobák mindeneknél hatalmasabb birodalmával; az antísepsissel, a fertőtlenítés bevált és gyakorlatilag keresztülvihető módszereível. Ha megismerjük a harc tényezőit, melyeket betegségkeltő és szervezet folytatnak olykor évtizedeken keI resztül, mint például a gümőkór sok esetében, ugy nemi csak, mint eddig, az orvos, hanem a jogász ís szószólója és harcosa lenne közéletszerte a gümőkór szociális viszonylatai rendezésének. Nemcsak az orvos, hanem a törvényhozásban nálánál jóval nagyobb szerepet játszó s főleg politikailag jobban érvényesülni tudó jogász ís követelné a tüdőosztályok, a díspaínserek, a gyermekmenhelyek stb. szaporítását. A talaj, amelyen s a melyből élünk és a melybe temetkezünk, a levegő, a víz, a lakás, a ruházkodás s a táplálkozás hygienéje hatalmas területeket nyitna meg a jogászi gondolkodásnak. A város, kórházak, iskolák, munkahelyek, börtönök, temetők egészségtana, a falu hygienéje — sajnos — szintén felszántatlan területei a jogászi szakértelemnek. Az anya-, csecsemő- és gyermekvédelem orvosi megvilágítása szinte beragyogná a jogászi horizontot. A hygíene a megelőzés elvének gyakorlati keresztülvitele, mely elvnek a kormányzás, a közigazgatás s az egész büntetőjog és sok más tere a közéletnek már régen és gyakorlatilag hódol. Csak éppen ott ne hódolnánk a legújabb kor e legnagyszerűbb vezérlő elvének, ahol a testi épség, egészség megmentésének, életünk meghosszabbításának feladatáról van szó! Amerikában a gyári munkás zsebkönyvébe jegyzi fel a naponta elfogyasztott vitaminok mennyiségét. Amerika kiszámította, hogy a tuberkulósís halandósága évenkínt Í*I milliárd dollárnyi veszteséget jelent számára, de tettekben nyilvánuló elhatározott szándéka, hogy e veszteséget lehetőleg teljesen eltüntesse, mert számítása szerint általános néphygienéveí s főként a szociális jólét folytonos emelésével a tuberkulósís kiirtása nem utópia. A Budapesten nemsokára megnyíló nemzetközi embervédelmi kiállítás zászlajára vílághirü honfitársunknak, Semmelweis Ignácznak híres mondását tűzte: „Az embereket előbb egészségessé kell tenni, ha azt akarjuk, hogy békében megférjenek egymással/' Nekünk, csonkahoní magyaroknak, különösen meg kell szívlelnünk ennek igazságát. Ne feledjük, hogy a népek halála olyan, mint az egyéneké. A születések apadása s a betegségek foíytání korai pusztulás még Trianonnál ís gyászosabb következményű lehet. Nemcsak az orvos ragadjon a hygíene védelmére fegyvert. Legyen a jogász ís a harc mezején, a mindennél ádázabb ellenség, a betegség ellen az egészség megvédésére. Előbb azonban tanuljon az orvosoktól. Henszelmann Aladár dr.