Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 5. szám - A büntetéskiszabás egyöntetűsége

(67) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 7 lenére, hogy vagyoni helyzete nem volt kedvező1). Csemegi hivatali fizetésén kívül soha egy krajcárt nem kapott jutalmul törvényalkotásaiért. De nem is várt. Utóbb súlyos összegeket költöttek sokszor olyan törvénytervezetekre, amelyekből törvény sohasem lett. Csemegí mindig beérte a fizetésével. Es hasonló jelenségek közt folyt le Csemegínek távozása az aktív bírói szolgálatból, a kír. Curía tanácselnöki székéből. Ismeretes az az éles ellentét, amely Csemegí és Szilágyi Dezső közt állandóan megvolt. Midőn Szilágyi í 899-ben ígazságügymíníszter lett és í 893-ban a kír. Curía másodelnökí. széke megüresedett, bár Csemegí nagy tudása és érdemei és rangidősbb voltánál fogva is ezt egyaránt megérdemelte volna, Szilágyi megakadályozta ellenfelének kínevezését. Amely napon a Curía másodelnökí állása betölte tett, Csemegí e napon adta be egy sorból álló kérvényét, amelyben nyugalomba helyezését kérte, bírótársaínak és barátainak nem sikerült őt ezen elhatározásának visszavételére. Mindezeket ma, a közéletben való konjukturázás és stréberkedések idejében fokozottabban kell kiemelni. Ma a jog és a tudomány soknak csak ugródeszka, hogy tudományos szereplésük által egyéb, politikai törekvéseiknek, politikai karrierjüknek egyes állomásait mihamarább elérjék. Csemegí szemében a jog és a tudomány öncél volt, nem eszköz az érvényesülés utján! Hacker Ervin dr. A büntetéskiszabás egyöntetűsége A büntetőjog klasszikus irányzata a fősúlyt a büntetéskiszabás teljes egyenlőségére fektette. Ezzel szemben az ujabb krímnálpolítikaí irányzatok az egyénesítés alapgondolatának előtérbe állítása folytán viszont a büntetésnek az illető bűntettes személyes tulajdonságaínak és körülményeinek mérlegelésével való megállapítására törekednek, ami bizonyos mértékben természetesen szakítást jelent a büntetések egyenletes megállapításának gondolatával. Az uj irányzat tudvalevőleg ha nem is akar teljesen szakítani az előbbi alapgondolattal, a büntetések egyenlőségével, mégis ezt csak a teljesen hasonló esetekre megszorítani törekedik, azokra az esetekre, amidőn a konkrét esetben fenforgó egyéni tulajdonságok és körülmények, a súlyosító és enyhítő körülmények is azonos súllyal fordulnak elő. Hogy az egységesítés eszméjét mentül eredményesebben valósíthassák meg, ezért a büntető törvénykezések elfogadták a büntetéskiszabásnál a büntetési keretek intézményét, azaz, hogy a büntetések a minimumok és maximumok keretei közt állapítandók meg. Bár abban, hogy a teljesen hasonló jellegű és sulyu bűnesetekben a büntetések egyenlően állapítandók meg, az uj irányzatok is egyetértenek a régi klasszikus büntetőjogi iskolával, mégis véleményünk az, hogy még e tekintetben is hiányzik ma az egyenlőség a büntetések kiszabása terén. Ugy véljük, hogy különösen áll ez azon büntetéseket illetőleg, amelyek politikai színezettel bírnak. A problémát e helyütt bűnügyi statisztikai szempontokból akarnók megvilágítani, felvetni azt a kérdést, hogy vájjon tudásunk mai állása mellett nyílik-e lehetőség arra, hogy a büntetések egyenlőtlen megállapítását tudományos adatgyűjtéssel megvilágítsuk ? A felvetett kérd is az, van-e mód arra, hogy í) Lásd e tárgyban: Vavrík Béla beszéde: Csemegí Károly, Jogtudományi Közlöny, 33 (Í898.) évfoly. 161. s. köv. o. olyan adatokat gyűjtsünk, amelyek a büntetéskiszabásban megnyilvánuló egyenlőséget vagy egyenlőtlenséget kellően megvilágítani tudnák és amelyek összehasonlítások végzésére is alkalmasak. Ugy véljük, hogy a mostanáig felvéteti körülményeket illetőleg még keresztülvihető lenne az adatgyűjtés, azonban majdnem leküzdhetetlen akadályokba ütköznék a további következtetések levonásánál elénk tornyosuló u, n. zavaró körülményeknek a kikapcsolása, elemínálása. Minden bűnügyi esetben a legváltozatosabb személyes körülmények és tulajdonságok, mint például enyhitő és súlyosító körülmények jelentkeznek. Tudományos alappal bíró összehasonlító munkára csak akkor kerülhetne sor, ha ezeket zz ítélkezést befolyásoló körülményeket azonos mértékre hozni, azaz az egyes bűnügyi eseteket összehasonlításra alkalmassá tenni tudnók. Erre azonban tudásunk mai fokán képtelenek vagyunk, nem is szólva még arról a nehézségről sem, hogy nemcsak a különféle enyhítő és súlyosító körülményeket, hanem még azoknak súlyát ís ezeknél az összehasonlításoknál kellően betudni és egyenlő mértékkel mérni kellene! Az összehasonlításokkal járó nehézségeket azután még hatványozza az a tény, hogy igazán eredményes munkát csak akkor lehetne végezni, hogyha az összehasonlításokat több országot illetően lehetne végezni. Hiszen éppen csak akkor tudnánk valóban értékes munkát végezni, ha a különféle jogterületeken visszatükröződő és felszínre kerülő eszméknek, így például a népfelfogásnak a bíráskodásban való visszatükröződésről sikerülne ilyen összehasonlítások alapján beszámolni. Az előkészítő munkálatok ebben az irányban, sajnos, teljesen hiányzanak; híjján vagyunk teljesen olyan tudományos törekvéseknek, amelyek a büntetéskiszabás egyenlőségére vagy egyenlőtlenségére vonatkozólag bűnügyi statisztikai adatokat szolgáltatnának, vagy amely csak foglalkozna ís azokkal a módszerekkel, amelyek ezen a téren eredményekre vezethetnének. J) A kérdésnek sarkpontja az, hogy vájjon ugyanazt a jogsértést a különféle bíróságok azonos sulyu büntetéssel sujtják-e ? A további kérdés azután az volna, hogy vájjon mely körülmények gyakorolnak befolyást a birói ítélet hozatalára; s hogy vájjon lehetséges-e bízonyosfoku egyöntetűséget ezen körülmények hatását illetőleg megállapítani ? Az első nehézség ott jelentkezik, hogy nem állanak rendelkezésre teljesen egyenlő jellegű és sulyu bűneseteket illetőleg elegendő számú statisztikai adatok, amelyek alkalmasak volnának arra, hogy segítségükkel a büntetés kiszabásánál jelentkező egyenlőség vagy egyenlőtlenséget illetőleg következtetések vonhatnánk. A további ma még leküzdhetetlennek mutatkozó nehézség azután az, hogy lehetetlen a különféle minősítő, súlyosító, enyhítő és hasonló jellegű körülménynek hatását kikapcsolni az összehasonlítások végzésénél. Es e nehézségek hatványozódnak a nemzetközi összehasonlítás terén; hiszen az egyes jogterületeken eltérő minősítéseket találunk; de még egyéb eltérések is jelentkeznek jogi téren és erősen akadályozzák az eredményes munkát. Kezdetnek talán elegendő volna egy-két legtipikusabb cselekményre nézve adatokat gyűjteni, mint például a testi sértés vagy a lopás olyan eseteire, í) Tudomásunk szerint a világirodalomban egyesegyedül csak egy dolgozat ("Woerner Ottó, Die Frage der Gleichmássigkeit der Strafzumessung ím Deutschen Reich, Statistische und natíonalökonomische Abhandlungen, Nr. III. München, 1907.) foglalkozik e problémával, — negatív eredménnyel.