Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 4. szám - A visszaeső és hivatásos bűnösök elleni védekezés

8 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (56) Az analfabetizmusnak a bűnözési statisztikában való szerepe szintén közismert. Ugyancsak jól ismert és azért épen csak rámutatok a bűnözés és visszaesés egyik leghatalmasabb tényezőjére. Hatásának nagysága és az ellene való védekezés nehézsége a legfontosabb társadalmi problémák közé sorolják az íszákosságot, az alkoholizmust. VIII. Ezekben igyekeztem röviden a visszaesés okait megjelölni. Az ellenük való védekezés inkább a bűnügyi sociología feladata. Ellenben tisztán a szorosan vett büntetőjog feladata lesz a küzdelem, ha a visszaesés — egy-egy bűnözőnél — oly mérveket öltött, hogy már elmondhatjuk, hogy itt az ok nem az államban, nem is a társadalomban, hanem csakis az egyénben magában rejlik. Többszörös visszaesés, ha nem is mindig azonos jogtárgyak ellen, de mindig azonos motívumokkal, a bűnözésnek már íparszerüleg üzése, az elszenvedett büntetések javító hatásának semmi nyoma — ezek már a hívatásosságot jelzik, itt kezdődik a szokásos bűnös, itt már nem elég a bűntény után a megtorló ítélet, itt elmarad a büntetés javító és különösen megelőző hatása, itt ártalmatlanná kell tenni a bűnöst, itt preventív intézkedések jogosságát látja fennforogni a büntető jogtudomány. Itt érünk azután a társadalmi védekezésnek ahhoz a fajtájához, melyet biztonsági letartóztatásnak nevezünk. Nem büntetés ez, csupán előzetes óvintézkedés, melyet megelőz a legutolsó visszaesésben elkövetett bűncselekményért járó bünteté? kitöltése, ez után kezdődik a biztonsági rendszabály, melynek nagyon sokféle fajtáját ismerjük. Legenyhébb volt a régi newyorkí törvény, mely a szokásos bűnöst szigorú ellenőrzés, mondhatni gyámság alá helyezi. Szigorúbb Massachusetts, mely 25 évi Ohió és Kentucky, melyek életfogytiglani biztonsági letartóztatást „engedélyeznek". Ennél humánusabb és célravezetőbb a norvég és angol intézkedés, legfeljebb Í5, illetve ÍO évi letartóztatással. A magyar törvényben a közveszélyes munkakerülő csavargók ellen alkalmazható a dologházba utalás, minimum I, maximum 5 évig terjedhető hatállyal. — Bp. í 76., Í80. §. Ezenkívül a bűnvádi perrendtartásban találunk néhány, a visszaesőre és hívatásos bűnösre nézve — hogy ugy mondjam — hátrányos" intézkedést. Ilyen, hogy visszaesőnek nem jár a feltételes szabadlábra helyezés; házkutatás, személymotozás, előleges kihallgatás nélkül is foganatosítható, ha az illető a rendőrség előtt szokásos bűnösként ismeretes. A biztonsági védekezés legsúlyosabb alakja a társadalomból való teljes kizárás, a száműzetés, melynek jelenleg érvényben levő formája a francia relegatio. Ennek nagy hibája, hogy mereven sorolja fel azon büntetési tételeket, melyek kiállása esetén és után relegatio jár, a motívumra nincs tekintettel és csak a generális visszaesést veszi figyelembe. Hatása, és pedig jótékony hatása, azonban tagadhatatlan, talán épen szigorúsága miatt — ugy az anyaállamban, hol a bűnözés, különösen a visszaesés statisztikájának nagy mérvbení javulását eredményezte; mint pedig a relegatio végrehajtási helyén, Guyanában és Uj-Caledoniában, hol a szabadban végzett, a társadalomra nézve is hasznos munkának az egyes relegáltakra való kedvező, javító hatását lehetett észlelni. IX. Ha már most dogmatikai szempontból vizsgáljuk a kérdést, mennyiben jogosult büntetőjogilag az előzetes szabadságvesztés büntetés, — nagyon nehéz kielégítő eredményre jutnunk. Az ítéletnek, mint megtorlásnak alapja az elkövetett bűn: nulla poena síne crímíne — ez viszont azt is jelentheti, hogy az ítéletben kimondott büntetés elszenvedése után nincs már bűn, a bűnös levezekeít, a büntetés mintegy absorbeálja a bűnt. Ebből a szempontból kiindulva a biztonsági letartóztatás — mely végtére is, mint büntetési forma jelenik meg — nem állhat meg, mert hisz itt nincs kifejezett bűn — legfeljebb csak bűnre hajlam — és ha volt is bűn, előbb leüli érte a büntetést és csak azután kezdődik a preventív intézkedés. Viszont a társadalom védelme nem ismerhet el ily szempontokat. Ha elfogadjuk Iheríng elméletét: a büntetés a veszélyeztetett társadalmi érdekek értékmérője — a hívatásos bűnös szabadlábon léte által veszélyeztetett társadalmi érdekek igazolják a preventív intézkedések jogosságát, követelik a bűnös ártalmatlanná tételét. Minden esetre ajánlatos lenne az egyéníesítés minél széíesebbkörü alkalmazása, hisz a hívatásos bűntettesnek való minősítés, a társadalomból való teljes kiközösítést jelenti. Legjobb lenne, ha esküdtbíróság döntene a hívatásos bűnössé való deklarálás ügyében és a verdikt alapján állapítanák meg a kirovandó, illetve végrehajtandó biztonsági rendszabályokat. Elvítázhatatlan ténynek fogadhatjuk el, hogy a hívatásos bűnös ellen védekezni kell, csak e védekezés batásos, egyszerű és igazságos módját kell megtalálnunk. A védekezésnek azonban inicább társadalmi, gazdasági, egyszóval szociológia téren és eszközökkel kell lefolyni, mint szorosan vett büntetőjogokkal. Reich Oszkár Molnár Kálmán dr. egy. ny. r. tanár: Alkotmányos jogrendünk és a közjogi provisorium. Dunántúl r.-t. egyetemi nyomdája. Pécs, 1926. 32 1. „A jogszerűség és célszerűség élesen különböző szempontjait élesen el lehet és el is kell határolni. Az a közjogász, akit jogi véleményének kialakításában pártpolitikai szempontok vezetnek, vagy irányítanak, olyan mint a megvesztegetett bíró. Mindenesetre sokkal nagyobb baj, ha a közjogász a gyakorlati politikusok jogilag nem indokolható cselekvéseinek vagy mesterkedéseinek az igazolására gyárt vagy szállít a jog alapelveitől eltérő vagy azokba ütköző elméleteket, sőt állítólagos jogtételeket, mintha a gyakorlati politikus (a kormány) esetleg a helyzet kényszere folytán, a vís major következtében nyíltan megsérti a jogot." Mert míg az előbbi eset jóvátehetetlen hibák szülője lehet, az utóbbira a magyar közjog tiszta álláspontja szerint, miként a szükségrendeletekre, még mindig van alkotmányos remedíum: a tőrvényhozó szerv illetékes faktorának a sanctíoja. Ez az a kristálytiszta jogi és etikai bázis, amelyet Molnár Kálmán, a pécsi egyetem tudós tanára, kis. tanulmányában kiindulópontként vet fel és amelyre, mint erős pillérre, támaszkodva állítja fel kis munkájában megoldandó kérdését: milyen viszonyban van ősi alkotmányos jogrendünk a ma érvényesülő közjogi provísoríummal? Molnár mindenekelőtt a jogfolytonosság kérdését akarja tisztázni. Szerinte a jogfolytonosságnak a kijelentett jogszabály tartalmához semmi köze sincs, mert hiszen a jog tartalmilag állandóan azonos nem maradhat, miként a legkonzervatívabb alkotmány sem hely ezkedhetík a fejlődéssel mindenkor szembe, s így a jogalkotásnak merőben alaki kérdése csupán. Lényege az „hogy a jogszabályok alkotása, változtatása és eltörlése csupán csak az alkotmány értelmében arra hívatott tényezők által eszközölhető . .. s máskép nem gyakorolható."