Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 3. szám - Az akarat és a határozottság büntetőjogi összefüggése [2. r.]

4 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (36) nyúltak, az még nem elégséges ok arra, hogy kilátástalannak tekintsük a jog szociológiai megalapozását. Sőt azok a kívánalmak, amelyeket jogosan fűzünk a szociológia eredményeihez, messze túlhaladjak azt a befolyást, amelyet jogi életünkre (törvényhozásra és jogalkalmazásra) gyakorol. Magára az erkölcsre nézve társadalmi állapotaink mélyebb tudományos megismerése az erkölcsi nézetek és normák állandósításának következményével járhat. Mert az erkölcsi meggyőződések változását nem csekély részben okozza a társadalom természetes létezési és fejlődési okairól való ismeretünk terjedelme és fejlettsége és habár érintetlen marad is az erkölcsi normák relativitásának elve a szociális életkörülmények tényleges különbözőségénél fogva, mégis ennek a relativitásnak két oka közül az egyik fokozatosan el fog tűnni. Ameddig azonban az erkölcsi meggyőződések változása nem tudatlanságon vagy tévedésen alapul, addig ez önmagában véve nem baj, hanem a legtöbb esetben a természetes fejlődés törvényszerű következménye. Ha már most az uralkodó erkölcs a társadalmat fentartó és fejlesztő érdekmechanismusának mélyebb megismerése következtében ezzel adáquat, akkor °ly jogot is létrehoz majd, amelyre büszke lehet és arra a kérdésre, hogy a biró mely morált tekintsen irányadónak, ha helyesen akarja a törvényben a hiányokat a szabad jog szerint kitölteni avagy a törvényt kétes esetekben helyesen alkalmazni, nyugodtan felelhetünk: Nem az elmultat, nem is az eljövendót, hanem a jelenlegi morált. Steiger Imre dr. '\ Az akarat és a határozottság büntetőjogi összefüggése (Folytatás) A megfontolásban még feltételezhető az erkölcsi mérlegelés, a tervszerüsités már az elhatározás utáni elhatároltság zónájának ismérveit mutatja. A tervszerüsités tehát nem a szándékban vagy elhatározásban éri el kifejlődését, bár a tervek kovácsolása már az elhatározásban megelőzheti az akaratot, de a kettő egymásra kölcsönös visszahatásában csak a tényre irányuló akarat megszülemlése után jegecesedhetík ki a voltaképení kírajzolódottságában, mert a tervszerűség a kiviteli módozatok megállapítása lévén, a rá irányuló akarat nélkül nem is vetődne fel. Igaz, hogy elgondolhatok kitervezhetek egy bűncselekményt, anélkül, hogy akarnám, de viszont a terv tetszése, vagy alkalmassága folytán, ha elkövetésre kerül a sor, akkor ezen eredeti kitervezés csak egy alkalomból folyó ötlet, mely a bűncselekmény indokául szerepel s melynek folyamánya a szándék, megfontolás, elhatározás, akarat; az elhatározás az indokául szereplő tervben az akaratnak arra irányulásában ekkor hozza létre mintegy megujítottan a tervszerüsítést, mely fölfrissül, megelevenedik, rájegecesedík az akaratra. Tehát csak az akarat odahatása merevith.tí meg a cselekmény mikénti elkövetésének tervét s ebben valósul meg a kimondott tervszerüsités. Ezekből következőleg az akaratnak — nem a megfontoltságnak, mely csak erkölcsi tekintetben jön számításba — két fő irányban elágazható hatékonyságát kell feltételeznünk és pedig A) akarat a végrehajtás kítervezésére — elgondolására a mikénti végrehajtást illetőleg —, tehát itt a gondolkozás ténye magi is akaratszülte folyamat, és B) akarat a fizikai végrehajtásra. Ha az akarat csak pusztán a végrehajtásra vonatkozólag jelenik meg, de annak mikéntjére nem, tervszerűtlenül végrehajtott cselekménnyel állunk szemben. A tervszerütlenség nem jelenti következéskép a megfontolás (erkölcsi mérlegelés) hiányát s ha a megfontolás mellett tervszerűtlen végrehajtás történt, ez az elkövetési indokból kiinduló s már abban fellelhető kényszerképzetbeli akarat alávetettségre vall, mely csak alkalomra lesett s a fennálló körülményekhez képest tekintet nélkül a kiviteli módozatban leselkedhető veszélyekre vagy kockázatra, a cselekményt jóformán subjektív kényszer alatt hajtja végre. Ilyen cselekményeket létesít a gyűlölet (nem düh), éhség, elkeseredés s általában a huzamosabb ideig fennálló indokok. Megfontoltság nélkül tervszerüsités nincs, mert aki már tervet kovácsol, az erkölcsileg elintézte magában a kérdést, míg a megfontoltság és tervszerüsités együtt fenforgása a tudatok nagy mérvű közreműködésére vall, a megfontolás és tervszerüsités nélkül végrehajtott cselekmény jóformán tudatalatti s indulatokból konstruált reflex ténykedések eredményekép jön létre, melynél az akarat alávetettség már relatív ellenállhatatlanságban jelentkezik. Ilyen a düh, kleptománía stb. folytání bűnözés. Ezeknek elbírálása a relatív ellenállhatatlanság mérlegelésében kell, hogy kícsusosodjon. Tehát nem egészen jelentéktelen a büntetőjogban általában nem ismert tervszerüsités, vagy tervszerütlenség fogalma, mely semmikép sem tévesztendő össze az előre megfontoltság vagy meg nem fontoltság fogalmával. Amint már említettük a végrehajtás határozottsága elkövetési megnyilvánulás, mely a külső körülmények és a belső tulajdonságok mesgyéjén van, amennyiben fizikai tény mikéntje, de bensöségekre irányuló összefüggésekkel. Már most az a kérdés, hogy sokszor a valószínűsítő következtetésekre helyezett bírói mérlegelés mennyiben veheti figyelembe az elkövetésben nyilvánuló határozottságot. Tekintettel, hogy az előbb levezetett hypothetíkus rétegződés felszínhez legközelállóbb rétegekép a tervszerüsítést említettük, legkézenfekvőbb ezen át betekintést keresni a kivitel határozottságával kapcsolatos belső összefüggésekre. A tervszerüsités kigondolt tervet feltételez, tehát felkészültséget, a megfontoltság elkészülést, amiből az következnék, hogy a megfontolt és tervszerüsített cselekmény csak határozottan hajtható végre. A logikai következtetésbe azonban más tényezők is közbeszólnak; így elsősorban a körülmények nem kellő ismerete vagy azoknak megváltozásából keletkezett akadályok pl. nem várt ellenállás. Lehet a megfontoltság s a tervszerűség bár alapos, ha a nem várt helyzet zavart okoz, ilyen körülmények közt csak a már meglévő eros elhatározásból folyó szilárd akarat az, mely határozott tényekkel viszi előre a végrehajtást. Itt tehát a határozottság az akarat dimenzióin, illetve intenzitásán múlik. A megfontolt s tervszerüsített cselekmény végrehajtása, ha minden tekintetben a kitervezéshez simulhat, határozott vonásokat fog feltüntetni, visszafordítva azonban nem áll meg ez a következtetés, t. i. a határozott s tervszerűen végrehajtottnak mutatkozó tények nem bizonyítanak még feltétlenül a tervszerüsítésre vagy pedig ezen át a megfontolásra, mert ötletes s nyugodt ember el követhet valamilyen bűncselekményt előre kítervelés vagy megfontolás nélkül ugy, hogy a körülmények hírtelen felismerésében a célszerűségi szempontokat kapískálva határozottan tud cselekedni s epizódjaiban, tehát részletröl-részletre hajtja végre a cselekményt és a határozottan végrehajtott részlettények az egész képre a határozottság látszatát fogják ráfesteni. így tehát a cselekmény részleteiben is alapos mérlegelés tárgyát kell, hogy képezze. Ennél az esetnél találkozunk a cinizmus prototípikus képviselőivel. Ezeknél a bűnelkövetőknél az akaratot nem kell külön képezni, mert az elhatározás oly intenzitással lép fel, hogy hatalmas akaratot tud külön kiképzés nélkül is produkálni. Itt az elhatározá-