Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 3. szám - A csődmegtámadási keresetek vázlatos ismertetése [3. r.]

(37) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 5 son van a súlypont s nem a körülmények bizonytalanságával párhuzamosan ingadozó akaraton. Cinikus viharvert emberek sajátossága ez. Az elhatározás célzata az indokból táplálkozik, az akarat célzati iránya már csak közvetve meríti energiáit az indokból, bár az impulzus, tehát a fizikai nyelven a mozgást adó lökés az indok explozív ereje, a közvetlen továbbviteli horderő azonban az elhatározás intenzitása; tehát az elhatározás szilárdsága egyenes arányban van az akarat lendületével. Általában axíomaszerüen leszögezhetjük azt a tényt, hogy a nagy elhatározások viszik előbbre az ember életét. Akaraterős emberek egyébként rendszerint határozottan cselekszenek. A tervszerüsítés tárgyi bizonyítékokkal való fellelhetőségének tehát óriási jelentősége van a megfontoltság fenforgásának megállapítását illetőleg, mindamellett bár a végrehajtásban nyilvánvaló határozottság az akaraterővel hozható legközvetlenebbül összefüggésbe, a láncolatos lekövetkeztetéseknek azonban rendkívüli óvatosaknak kell lenníök. Ugyanis a terhelt idegélete az a tényező, mely a következtetések racionális sorrendjét nagyon könnyen ílluzóríssá teheti. Az ídegélet is alá van vetve ugyan az akarati ténykedéseknek bizonyos tekintetben s az akaraterősség uralja is egy akadémikusán meg nem határozható mértékig az ídegéletet, de ott, ahol az akaraterősség intenzitásának egyenletessége ki nem mutatható közvetlenül, sőt az akarat hatóerejében tudatokból (indokokból) eredő hullámzás tapasztalható, ott a cselekmény mérlegelése elsősorban a terhelt idegéletének a megismerésében keressen bázist. Ugyanis a hatóerőkép szereplő utolsó s cselekmény előtti akarathullám elbódult s reflexszerű egészen határozottságot feltüntető végrehajtást hozhat létre s ilyen akaratgyenge embereknél kivétel nélkül hasonló esetekben rendkívüli exaltátságot — ídegéletí alárendeltséget fogunk tapasztalni. Az akaratnak ingadozása dacára az utolsó akarathullám erős impulzust á*ul el, bár az elhatározás nem volt nyugvó bázisa az akaratnak, de ezt az utolsó akaratímpulzust már hysteríkus ídegéletí jelenségnek foghatjuk fel, mely csak az alávetettsége folytán volt képes kiszakítani magát a cselekvény végrehajtására s ez a végrehajtás már csak az ösztönök reflex cselekvéseiből tevődött össze a célszerűségi szempontoknak, ha nem is tudatos felismerése mellett, hanem azoknak momentán ösztönszerű, érzékelésével. Viszont régen elhatározott, megfontolt tervszerüsített bűncselekmények végrehajtásában találkozhatunk igen nagy határozatlansággal, kapkodással, tekintet nélkül a bűncselekmény végrehajtásához szükséges körülmények vagy várható akadályok ismeretére ; az akarat itt a végrehajtás folyamán torpan meg félénkség, erkölcsi felocsudás stb. hatása alatt. Ilyképen létezhetik erős elhatározás dacára határozatlan végrehajtás, melynek titka az, hogy az elhatározás, bár kialakulásában a szándék folytán erősnek mutatkozott éppen az erkölcsi szempontok ütközésénél, vagy a következmények tudatának feltódulasánal porlódik el, mint egy nagy benső harcot vív önmagában s így az általa szült akarat ís már gyöngülő tendenciát mutató hullámzásban jelentkezik. Rendszerint kezdő bűnözőknél tapasztalható ez a jelenség, de a bűnösség annál súlyosabban mérlegelendő, mert a tudatok ezeknél az eseteknél igen nagy harcot vívtak az egyénben a bűnöző hajlamokkal. A büntetés kiszabásánál előtérbe kell, hogy nyomuljon az ínclusív, a bűnös személyére s a megjavításra határolt prevenció, mely inkább a bünhödésí és a javítási jelleget domborítja ki. A preventío ilyeneknél azért legyen túlnyomóan ínclusív jellegű, mert a terhelt személyére összpontosulva iparkodjon annak elrettentésével a társadalmat megszabadítani. Az exclusív preventío szempontjából való büntetés kiszabás a határozottsággal végrehajtott cselekmények elkövetőire alkalmaztassák inkább, értve az exclusív preventío alatt azt a büntetési módot, mely elsősorban a társadalom biztonságára s nem a bűnös személyére van tekintettel, hivatása nem első sorban a bűnös megjavítása, hanem a társadalomnak minél hoszszabb időre való megszabadítása az ilyen embertől s az elrettentés annyira magára a bűnös lelkiségére vonatkozzon, mint inkább a többi ember elé állítson elrettentő példa statuálást. Ugyanis ilyen bűnösök a cinizmust hordják lelkükben, mint ahogy ezt már előbb tárgyaltuk, a megfontoltság és tervszerűség egy-egy cselekményükből sokszor hiányzik, ezeket az elhatározás és akarat kifejlesztésénél hajlamaik pótolják, a hajlamaikból folyólag többnyire javíthatatlanok. A bűnelkövetésük indoka az igazságosztó szemüvegén nézve nem annyira körülményeikkel viszonylagos, mint inkább subjektív hajlamaikból származik. A szándékuk minden különösebb fontolgatás nélkül tettre készségben jelentkezik, az elhatározásra tehát rövid megfontolás mellett a legkisebb alkalom ís elég s így náluk hajlamí akarat alávetettséget tapasztalunk. Az ídegéletí s vérmérsékleti fokozatoknak bevonásával még számtalan lehetősége nyílik az összefüggések megállapításának, azonban e dolgozat terjedelme pusztán az általános s prototípízáló térre szorította a taglalását az akarat összefüggésének a végrehajtás határozottságával. A tárgyalt levezetések természetesen nem foglalják össze mindazokat a lehetőségeket, melyek az egyes lélek megnyilvánulási rétegződések speciális hiánya esetén bekövetkezhetnek, de a fenti összefüggés megállapítások speciális eseteknél ís zsinórmértékül alkalmazhatók. Unger Jenő dr. y A csődmegtámadási keresetek vázlatos ismertetése (Folytatás) A közadós megtámadható jogcselekményei Cst. 27. §. 1. pont. Megtámadhatók a közadósnak a csődnyitási kérvény beadása, illetőleg a fizetések megszüntetése után kötött azon ügyletei, melyeknek megkötése által a csődhitelezők megkárosittattak, fel éve, hogy a másik félnek az ügylet meg^ kötésekor a csődnyitási kérvény beadásáról illetőleg a fizetések megszüntetéséről tudomása volt. E pont a hitelezőket a gyakorlati életben sokszor előforduló, a közadósnak azon törekvései ellen van hivatva megvédeni, hogy a közadós potom áron igyekszik vagyonnál könnyen elrejthető pénzzé tenni. Á másik felet az ügyletkötéssel szerzett nagy haszon csábítja a rizikó vállalására, az adós pedig azért vesztegeti el vagyonát, hogy a befolyt ellenértéket a maga részére biztosítsa. E pont alapján az adós kétoldalú visszterhes ügyletei támadhatók meg, amennyiben annak megkötése által a csődhitclczők megkárosittattak. E jogügyleteknek azonban nem az egyenlő elbánás, a conditio par creditorum elvének nézőszögéből kell káro^ sitóknak lenniök, hanem itt a károsítást az általános elvek szerint kell tekintenünk s abból áll, hogy az adós teljesítése nem áll arányban a vele szerződő másik fél szolgáU tatásával, hogy nem folyik be annyi ellenérték, amennyit az adós a másik félnek szolgáltatott. Ez esetben tehát szükséges, hogy az ügylet csőd esetén kívül magára az