Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 3. szám - Az erkölcs mint a jog forrása [2. r.]

(35) MISKOLCI JOGASZÉLET 3 legalább egyetemcsen hozzáférhető normákon nyugvó jogi életbe helyezett bizalom olyan alap, amely nem hagyható el konnyü szivvel és a szabad jogmozgalom érvelései között, dacára, hogy egyik-másik csábitólag hat, nincs egy sem, amely az előbbit ellensúlyozná. Mindamellett azonban jelentős tény, hogy meg oly conservatív jogászok, mint Emil Steínbach is határozottan hangsúlyozzák a bírói belátás körének tágítását, hogy ezáltal a jogélet terén az erkölcsnek nagyobb befolyást bíztositsanak.2ít) A kérdés csak az, mely uton és mely formában, röviden szólva, mely módszerrel lehet az erkölcsöt az igazságszolgáltatás éltető forrásává tenni, anélkül, hogy megsértsük a pozitív törvényt vagy a jogbiztosság elvét. Eddig elavult jogintézménynek, elernyedt jogtételnek uj életet a legfelsőbb bíróságodnak ítelete iparkodott adni a törvényeknek többé-kevésbé mesterséges interpretatíója által, hivatkozva a jó szokásokra, társadalmi érintkezés körében kialakult megbízhatóságok avagy tágabb néprétegek érdekeire. Ez a kísérlet azonban hasonlít a kámforínjekcíóhoz, amely rövid ídóre megmenteni igyekszik valamely elhaló organizmus életét. Amire a jogtudomány uj iránya törekszik, az teljesen mas, Kétséges operációk helyett uj életfenntartó módszert keres, jogi életünk egészségének megtartására A világosan gondolkodók tudják ugyan, hogy az erkölcsi öntudatban gyökerező jogérzésnek egyedül nem tulajdonithatjuk ezt az életfenntartó funkciót minden további nélkül. Ez a nagyon is szubjektív regulator rendkívül változó eredményekre vezetne. Ezért akarják az erkölcsi öntudat objektíválódását elérni és létrehozni. Azáltal, hogy azt beható és tág szociális megismeréssel telítik, remélik elérni a bírói belátás körének tágítását és eddigi mesterkéltségeknek korlátozását a jogalkalmazás és igazságügy terén. Ez az uj irány ezért vonta körébe a szociológiát, ezt az aránylag ífju tudományt. Dacára, hogy már sok jelentős munka létezik a szociológia köréből, még most is időnként arra törekszenek, hogy ennek a tudománynak létjogosultságát letagadják. Némelykor pedig más tudományok (filozófia, jogtudomány, nemzetgazdaságtan) sajátítják kí maguknak munkakörét, majd pedig azzal vádolják, hogy egyáltalán nem új tudomány,-'J) A szociológia létjogosultságáról felmerült eme vita számunkra nézve természetesen tárgytalan, miután reánk nézve a szociológia e helyt csak oly tudományág, amely arra nézve nyújt objektív támpontot, hogy az erkölcsnek döntő befolyást tulajdonítsunk a jog terén. -Ha az organízált társadalom létére nézve elismer egy legfelsőbb célt, amelyben kifejezésre jut a legfelsőbb erkölcsi princípium és ez az elismerés megtalálható minden civilizált népnél, akkor a társadalmilag célszerű egyúttal erkölcsi is. A kérdés tehát így alakul : vannak-e a szociális célszerűségnek objectív kritériumai, illetőleg képes e a tudo(a szociológia) nekünk ilyenekkel szolgálni? Ha e kérdésre ígenlóleg felelhetünk, akkor tudjuk egyúttal azt ís, hogy a jognak állandó újraéledése biztosítva van. Sokan nemmel felelnek e kérdésre. Nekik mondhatjuk azonban Beuckenek, Bentham idézett müvének tudós fordítójának és magyarázónak szavaival, hogy már jogi érzésünkben egymással összeütköző egyéni és kollektív érdekek ösztönszerű mérlegelése nyilvánul meg. „Csakhogy e mérlegelés oly gyorsasággal, egybefolyással és ezért minden egyesnek oly csekély tudatával történik, hogy ennek a mérlegelésnek nem jutunk tudatára és a döntés számunkra olyan, mintha 28) Díe Morál als Schranke des Rechtserwerbes und der Rechtsausübung, 33, 99 és J06 old. 29; i Adolf Menzel, Naturrecht und Soziologie). valami csodálatos és megmagyarázhatatlan kijelentés lenne". Ettől eltekintve ez az ösztönszerű mérlegelés is épp oly tökéletes eredményekre vezethet, mint a legvilágosabb tudományos demonstratió. Persze hamis ís lehet az eredmény, mert valaminek fel nem ismerése, tivedés és az indulatok meghamisítják a való értékelést. De ebből csak az következik, hogy az ösztönszerű reakció helyébe a taglaló reflexió lépjen. A szociális célszerűség objektív kritériumaira vonatkozó kérdésre nézve mindenesetre ez a gondolatmenet nem kielégítő, de azt organikusan lezárja, egy egyszerű megfontolás. Miután minden szociális közösségi csoportban az egyéni jogérzés mellett szociális jogi öntudat ís alakult kí, amely csakis individuális, ösztönszerű reakciók összhangjaiból fejlődhetett, azért kell, hogy a szociális célszerűségnek legyenek objektív kritériumai. Ezeknek felkutatása képezi a szociológia feladatát. "Ez a feladat nehéz, de már az eddigi kísérletek ís nyújtottak ebben az irányban némi orientálódást.30) Hogy a szociális célszerűség kritériumait megragadja ssuk, meg kell mindenek előtt határoznunk a szociális közösségben egyesült egyének, csoportok, szövetségek és osztályok gazdasági, valamint politikai, vallási és más szellemi erdekeit. E sok tekintetben egymással szemben álló érdekeknek a meghatározása meglehetősen kimerítő legyen. Minden elgondolható érdekösszeütközés kombinációba veendő, utána ezeket az érdekeket értékelnünk kell, bizonyos tekintetben osztályoznunk egyetemesen érvényes, egyetemesen igaznak tartott, tehát az erkölcsből vett princípium szerint. Végre ennek az értékelésnek az alapján kell döntenünk az összeütközések esetei felett. Hogy e döntés helyes legyen, tökéletesnek és helyesnek kell lenneí azon tények anyagának ís, amely alapját képezi. A vázolt irányelvek eléggé meghatározzák a szociológia kutatási területét, amennyire az a jogi életre vonatkozólag jő tekintetbe. A szociológia eszerint egyáltalán nem tisztán spekulatív tudomány, bár az emberi egyesülések filozófiai kutatását helyezi tudományos vizsgalatának élére. Egyáltalán nem azonos továbbá a jogfílozóhaval, amely Schopenhauer szellemében, mint „tiszta jogtudomány" az erkölcstannak, az ethikának alkotja részét. A szociológia inkább az emberi társadalom természetrajza, amely anyagát a történelemből, ethnológíaból és nemzetgazdaságtanból (statisztikával együtt) veszi és épen azért, mert a tények ezen anyaga a szociológiában oly nagy szerepet játszik, vagyunk hajiandok gyakran ezeknek a jelzett segédtudományoknak a rovására létjogosultságát megtagadni. Tudományos önállósága azonban, amint azt már jeleztük, egyáltalán nem fontos kérdés. A szociológiával szemben eddig felhozható egyedüli szemrehányás az lenne talán, hogy nem eléggé vette tekintetbe más tudományok pozitív eredményeit, az ezek által szolgált tények anyagát. A jog és erkölcs viszonyának a jövőben való alakú ására nézve elég örvendetes kilátásaink vannnk. Míképen több mint száz évvel ezelő.t az uralkodó jogrenddel való elégedetlenség érzéséből a természetjog eszméje, amely eddig csak elméletileg létezett, monumentális törvényhozó munkálatokat szült, ugy most a jog szociológiai megalapozásának eszméje az, amely kibékíteni akarja az erkölcsi öntudatot a pozitív jogrenddel. De ez a ki nem elégítő jogállapottal szemben nyilvánuló reakció, az egyedüli analógia ís, amelyre a ter.nész<'.tjog és szociológia között hivatkozhatunk és mivel bizonyos természetjogi dogmák téveseknek bizo30) Bentíiam „Alapelveiben'' az útat eléggé világosan jelzi, bár a jogi elet mai íejlettsége, e kérdés kiterjedtebb tárgyaiásat követeli.)