Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 2. szám - A kényszeregyezségi eljárás reformjához - Dr. Tomcsányi Móric: Magyar Közjog. Alkotmányjog. Budapest, 1926. 314. l. [Könyvismertetés]

12 MISKOLCI JOGÁSZÉLET A csődmegtámadási perben alperesként szerepelhet a másik fél, akivel a közadós a hitelezőket károsító ügyleteket kötötte a est. 27. §. 1. pontjának feltételei mellett, aki kielégítést, vagy biztosítást nyert a 27. §. 2. és 3. pontjában említett feltételek fennforgása mellett, akinek javára a közados két éven belül örökségről, hagyományról lemondott, ajándékozott, általában viszteher nélkül rendelkezett, vagy akiket viszteher nélkül bármi úton-módon részesített vagyoni előnyben házastárs, a közeli rokonok, amennyiben a közadóssal a csődigényt sértő ügyletet kötöttek, a hozományt adó a 28. §-ban felsorolt körülmények fennforgása esetén, akinek javára a közadós károsító cseleke ménye az ő tudtával történt (cs. 29. §.) és a jogutód a 35. §-ban megszabott feltételek mellett. A közadós soha nem lehet alperes a csődmegtámadási perben. Érvényesíthető a csődmegtámadási jog a tömeg ellen irányított perben is kifogásként, tehát alperesi minőségben, ami azonban a pert nem teszi meg támadási perré, hanem csak a tömeg ellen indított per keretén belül elbírálást nyer a csődmegtámadási jog, vagyis a hitelezők irányában hatálytalan jogcselekmény kifogása. Ennek haiályosabb érvényesirése céljából" avatkozhatnak a perbe a csődhitelczők, mint alperesi mellékbeavatkozók. A esődmegtámadási jogot kifogásként is érvénycsisiteni elsősorban a tömeggondnok hivatott, de érvényesítheti a csődválasztmány ts a külön képviselő útján. A megtámadási jognak kifogásként való érvényesítésénél azonban a tömeggondnoknak nincs szüksége meghatalmazásra, mert a est. 160. §-a a meghatalmazást csak a közadós jogcselekményeinek a megtámadásához, tehát felperesi minőségben kívánja meg a tömeggondnok részére, Szinte fölösleges megemlítenem, hogy a beavatkozási jog a csődhitelezőket nemcsak a tömeggondnok, hanem a külön képviselő melTefi is megiileti. (Folytatjuk.) A kényszeregyezségí eljárás reformjához A Miskolci Jogászélet Í925. novemberi számában megjelent cikkemben rámutattam azokra a szempontokra, melyeket az Í875. XXXVII. t.-c. részvénytársaságokról szóló részének reformjánál irányadóknak vélek, jelen cikkemben pedig azon jogi intézkedésekkel akarok foglalkozni, melyekre a részvénytársaságokra vonatkozó törvény reformja mellett a mai gazdasági viszonyoknak szabályozására a gazdasági életnek elsősorban sürgősen szüksége van a csődönkívülí kényszeregyezségi eljárás reformjával. Fel kell vetnünk a kérdést, szükség van-e egyáltalán a csődönkívülí kényszeregyezségre ? Ezt a kérdést elméleti szempontból igennel vagy nemmel elintézni nem lehet. Gyakorlati tapasztaláson alapuló vá lasz lehet csak irányadó. A legnagyszerűbb gazdasági egység, a volt Osztrák Magyar Monarchia területén alakult utód államok közül Jugoszlávia volt az egyedüli, mely a csődönkívülí kényszeregyezségí eljárást eltörülte. Ennek eredményeként tekinthetjük, hogy Jugoszláviában azóta a csődök száma 5—6-szorosra emelkedett. A kényszeregyezségi eljárásra tehát nézetem szerint szükség van, mert a magán gazdaságnak a válság szele, a gazdasági élet zord idője ellen némi takaróul szolgál Kétségtelen azonban, hogy a kényszeregyezségi eljárás sürgős és gyökeres reformra, szorul. A nemzetgazdaságnak mai kereskedelmi és ipari életviszonyai még sokkal inkább megkívánnák a magán egyezségi intézmény valami formában való törvényes rendezését, semmint — amint hogy azt a Jugoszláv példából láthatjuk — a csődönkivülí kényszeregyezségi eljárást nélkülözhetnék. A hitel és fogyasztási krizis okozta kényszeregyezségí tömeg nagy részének nem a vagyonhíány, mint inkább a viszonyok adta immobilizáció, a pillanatnyi fizetési képesség hiánya az oka. Azt hiszem, azt mondhatom, hogy a kényszeregyezségí eljárás mai formája, hitelezői szempontból nézve — a magán gazdaság integritásának megcsonkítása. A magán gazdaság integritásának és az adós pillanatnyi fizetési képességének összeegyeztetésénél kell keresnünk, mint középarányost egy egészséges kényszeregyezségí eljárást. Más szóval, hogy a jogerőre emelkedett kényszeregyezséggel a követelés kvótán felüli része ne szűnjön meg, hanem csupán a teljesítés követelhetősége (esetleg kamat mentesen) szünetelne addig az ideig, míg az adós ismét olyan anyayi helyzetbe jut, (pl. kétes követelései befolynak, áruértékemelkedés stb.) hogy a teljesítésre bizonyos arányban képes. Természetesen itt nem olyan megállapításra gondolok, mint pl. a magánjognak a követelés elévülésére, megszűnésére vonatkozó része. Szerény véleményem szerint, ennek a szempontnak jegyében kell az uj kényszeregyezségí eljárásnak megszületnie s ebben az esetben sor kerülhet a minimális 40 százalékos kvóta mérséklésére is. Kant beszél egy kereskedőről, aki a francia miniszternek arra a kérdésére, hogy mivel lehetne a válsággal küzdő gazdasági életen segíteni, azt felelte, Monsíeur, építsenek jó utakat, szedjenek igazságos adókat és csináljanak mindenekelőtt sürgősen jó törvényeket és rendeleteket. C'est tous. Voila! Bartók ÖdSn. KÖNYVSZEMLE X

Dr. Tomcsányi Móric, a budapesti kir. magyar Pázmány Péter tudomány egyetem ny. r. tanára : Magyar Közjog. Alkotmányjog. Budapest, 1926. Kir. Magyar Egyetemi Nyomda 314. 1. A magyar egyetemi ifjúság az utóbbi esztendőkben a jog és államtudományok egyik ágában sem találkozott tanulmányai közben oly súlyos és nehéz problémákkal, mint a magyar közjog tanulmányozásánál. A régi és jeles közjogi fankönyvek természetesen csak az ősi alkotmányt tárgyalták, új kiadásokban nem jelentek meg s igy a közjog ujabb fejlődésével természetesen nem foglalkoztattak. Azok a munkák pedig, amelyek éppen az ujabb fejlődést lárgyaU ták, legtöbbnyire csak az egyes részleteket tárták fel, olykor pedig a tudományos kérdések és a gyakorlati politika bu zonytalan határán mozogva csak zavarosabbá tették a fel* merült kérdéseket, a helyett, hogy kikristályosiották volna. Az ifjúság tehát kizárólag csak az előadó tanárok előadásaiban nyerhetett megbízható vezérfonalat fanulmá* nyaira nézve. De mivel az előadások rendszeres látogatását a nyomasztó gazdasági helyzet sokakra nézve még ma is csaknem lehetlenné teszi, legnagyobb részük orientálatlanul állott az ujabb fejlődés kérdéseivel szemben. És csak nö* vélték ezt a chaoszt a fejlődés és a változás máig nyúló folytonossága, valamint a politikai élet, a sajtó és a közvélemény változó állás foglalása is, amelyek sokszor vég* leges változtatásokat láttak a szükségszerű ideiglenes rendezésekben s olykor könnyelműen kikezdték az alkotmány sarkalatos tételeit is. Semmi esetre sem hálás feladat ma, — e hibák I kijavítására sietve, — közjogi tankönyvet irni. Ma, amikor