Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)
1926 / 2. szám - Győrffy László: A katonai büntetőjog bölcselete és oknyomozó története. Budapest, 1925. 151. l. [Könyvismertetés]
(29) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 13 minden nap változást hoz és hozhat, amikor maradandót alkotni alig lehet s amikor minden valószínűség meg van reá, hogy legfeljebb egy-két év múlva feltétlenül reá kerül a munkára az elévülés bélyege. A feladat azonban, ha nem is hálás, mindenesetre szép és nemes. Mert a célja: ha csak rövid időre is, de mégis használható tankönyvet adni az ifjúság kezébe s az alkotmány sarkalatos tételeit, melyek ez.r éven keresztül őrködtek az ország integritása felett, minden ideiglenes csorbájuk metlett is, éppen ma, újra leszögezni. Ezt a nemes feladatot tölti be a budapesti egyetem tudós tanárának, Tomcsányi Móricnak e könyve, mely ép ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével ugy tudományos, mint pedagógiai szempontból, valamint a tanulni* vágyó ifjúság körében is jogosan tarthat a legnagyobb érdeklődésre számot. A mű beosztása nagyjában a régi közjogi tankönyvek tárgyalási rendszerét követi azon eltéréssel csupán, hogy az államhatalmi ágak tárgyalásánál az egyes állami főszervek ismertetésével kapcsolatban az illető főszerv működését is tárgyalja mindjárt, még mielőtt a másik főszerv ismertetésére térne át. Az alkotmányjog egyes részeinek a fejlődését, valamint a provizórium szerveit s azok működését is mindenütt egészen a mai napig vezeti le, sőt a reformtervekkel is foglalkozva, a felsőház tervezett reformját is beilleszti. Művét a jogászi tárgyalás jellemzi. Igyekszik az anyagot a jogtörténeti elemi túlsúlyától mentesíteni és c tekintetben csak a leglényegesebb fejlődés várlatára szőrit* kőzik. Vázlatosan jelentkezik Tomcsányi művében a területi rész megszokott szélesebb történeti tárgyalása, valamint az Ausztriával fennállott kapcsolat és a közösügyek imertetése is. Nem zárkózik el azonban az ujabb fejlődés ismertetése terén a legkényesebb problémák tárgyalása elől sem, mint ahogy bcieilleszti müvébe a király kérdést is és a tudós rendszeres és logikus okfejlés,ével sorakoztatja fel a különböző álláspontokat s vonja meg az alkotmányszcrüség határozott útját. Tomcsányi műve korántsem meriti ki az anyagot oly méretekben, mint ahogy az alkotmányjog tanulmányozása az egyetemi ifjúságtól joggal megkívánható. De a jeles, régebbi közjogi munkákban való elmélyedés után, rccapituláctókcnf, eszenciális és világos vázlatát adja az alkotmányjog egész rendszerének és legfőbb kérdéseinek. Helyes és világos kapcsolatokat nyújt az új és a régi, az ideiglenes és a szent korona tanából kisarjadt ősi és meg* támadhatatlan tételek között. Nagy és veszedelmes hiányt töltött be ez a munka. Oly alapos, komoly és megbízható vezérfonál, amelyet csak a legnagyobb örömmel üdvözölhetünk. Zsedényi Béla dr. Haller István: A keresztény politika. (Buda* pest, 1926. A postoL nyomda rM. 112. 1.) Haller István rövid kis könyve politikai programm, mely a szónoklat színes képeivel, áradó, csillogó hasonlataival és tüzes, érces hangján kiált, de a mai nemzeti politika problémáinak a mélyére szántva, összefüggésekel is keres, konzekvenciákat is von le, a történeti reálizmus eszközeivel dolgozik s igy a tudomány szempontjából sem értéktelen. Programmja vádirat a liberalizmus ellen, amely elfajulásában nem a Deák és az Eötvös liberalizmusa már, hanem az a kapitalistiko-liberalizmus, amely szerinte az egyén szinte korlátlan szabadságának az elismerésével a „minél több ember boldogulása" helyett uj célt tűzött ki: „az erősebb boldogulását." A liberalizmus felállított mérlege károsultakra és nyertesekre mutat reá és a károsultak a legértékesebb ni mzeti erők : a magyar birtokos középosztály, a lateiner középosztály, a parasztság és a munkásság. „Az állam erkölcsi erőforrásai, a nemzeti kultúra, tehát maga a nemzet csaknem minden vonatkozásában." Az egyedüli kivezető út a liberalizmus romjai közül t— Haller szerint csakis a keresztény polili'ca lehet, amely mellett valamikor a liberalizmus klasszikus magyar nagyjai is hitvallást tettek s amely vallásos, egyetemleges, szociális, demokratikus és mégis nemzeti és amely a keresz* ténység megdönthetetlen erkölcsi törvényeit irja elő. Haller István valóban értékes adatokat és megvilágításokat sorakoztat fel, az idézetek egész tárháza mellett, okfejtésének az útján és meggyőző bizonyságokat nyújt arra nézve, hogy az államélet ideális tényezői mellőzhetetlen és életetlehele faktorok és hogy a materiálisra és idealista világnézetek talán állandó körforgásában ismét elköv etkezett az a pillanat, amelyben, ha nem akarunk még jobban elsülyedni, még gyorsabban elpusztulni, felül kell kerekednie az ideálnak. A vallásos érzésnél és a keresztény hit és erkölcs parancsainál pedig természetszerűleg semmi sem domboríthatja ki jobban, semmi sem állíthatja elénk kézzelfoghatóbban ezt az ideált, mert a vallásos érzés s annak hatalmas erkölcsi igazságai — a műveiellen és elté\elycdctt korok határain tul is — örökéletüek. A marxizmus ellen találóan idézi Haller többször is Mac Donaldot, de kár, hogy a mai liberálizmus kritikája kapcsán, már csak a téma kínálkozó kerekdedsége miatt is, nem tárja fel a liberalizmus elkerülhetetlenül eljövendő útvesztőit és nem mutat reá arra a zsákutcára, amelyre az elfajulás útján önmagától is elérkezett. Talán a szúk keret az oka, hogy a mü egyes részeiben túlságosan elnagyolt vonásokban és vázlatos alakban jelentkezik s ez a hiány legsúlyosabban a mű végen, a programúiban érezhető, ahol némi diszharmóniában a kifejtés szélesebb kereteivel, kevés a kitűzött, a reálizhafó ideál. E kis mű azonban számtalan értékes megállapítást, meglátást s a politikai tudomány szempontjából is értékes megvilágítást toglal magában. Például csak egy-két mondatot említek fel: „A nemzet életében a birtokos középosztálynak az adja meg a/ érteket, hogy rendes körülmények között ő a fajiság, a nemzeti öntudat, a történelmi hivatás hordozója, a nemzeti jog és gazdasági rendszer, de főképen kultúra fejlesztője és irányitója. Benne élnek és rajta virágzanak ki a legjellegzetesebben mindazok a tulajdonságok és képességek, amelyek az egyik fajtát a másiktól ii.eg* külömböztetik. Megvannak ezek a népben is, de inkább szunnyadnak az ős talajban s határozott formát alig öltenek egy vagyonikig független, szellemi életre képes, kulturigényeit nehézség nélkül kielégíteni tudó középosztály nélkül." Haller István munkája értékes és szép bizonyság* tétele annak a lassanként nagyobb és nagyobb tért hódító, mély meggyőződésnek, hogy az állami élet törvényeiben az ideális tényezőket és az isteni, örök igazság parancsait nem mellőzhetjük el s ha mégis félredobtuk volna, újra vissza kell térnünk az útjukra, mert csakis zz lehet a haladás és a boldogulás útja. Zsedényi Bcla dr. Y Győrffy László: A katonai büntetőjog bölcselete és oknyomozó története. Budapest, J925. (Í5Í 1.) Győrffy László őrnagy-hadbíró neve nem ismeretlen a katonai büntetőjog irodalmával foglalkozók előtt. Egyike azon kiváló hadbíráknak, akik nemcsak gyakorlatilag törekszenek a már régen alavult katonai büntetőszabályokat a mai kor követelményeível összeegyeztetni, hanem a katonai büntetőjog ma még igen szegényes irodalmát is igyekeznek elméleti müveikkel gazdagabbá tenni. Eddigi monográfiái és cikkei arról győznek meg bennünket, hogy benne a katonai büntetőjog elmélete igen szakavatott müvelőre talált. A közelmúltban megjelent ,,A katonai büntetőjog bölcselete és oknyomozó története" c. munkája valóban hézagpótló munka a katonai anyagi büntetőjogi irodalom-