Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 2. szám - A csődmegtámadási keresetek vázlatos ismertetése [2. r.]

(27) MISKOLCI JOGÁSZÉLET Jí jelentettek be. Amint az ügyvédnek adott közönséges meghatalmazásban sem célszerű előírni, hogy a pert milyen jogszabályra hivatkozással indítsa meg, a tömeggondnok jogi szakértő lévén, e célszerűségi szempontból őt nem lehetett megkötni, azért a est. 160. §*a csupán arról intézi kedik, hogy a meghatalmazás milyen szervtől szármáz* hátik, a jog érvényesítését azonban a tömeggondnoknak tartja fenn, már pedig az, hogy milyen jogszabály alapjára helyezkedjék, az érvényesítéshez tartozik. Még világosabb a est. 26. §*ának azon intézkedése, hogy a megtámadási kereset megindítását a választmány is elhatározhatja, miből tehát nyilvánvaló, hogy a válaszjmány csupán a megindítás kérdésében határozhat, az azonban már, hogy az milyen jogszabályra legyen alapítsa, a tömeg részére kirendelt külön képviselőnek a dolga. További kérdés az, mi történik, 1 a a csődválasztmány a felszámolási határnap után valami okból meg nem atakult, ki adja meg a felhatalmazást a per vitelére, avagy, ha a csődválasztmány a est. 160. §*nak megfelelően nem adja meg a meghatalmazást, a csődhiíclczők összessége pedig a pert megindítani kívánja s ugyancsak a tömeggondnok is. Ha a csődválasztmány a felszámolási határnap után meg nem alakult, a megtámadási per megindítására szük* séges felhatalmazást a est. 15f. és 264. §§. alapján ki* fejlett bírói gyakorlat értelmében a hitelezők összcsségánck a est. 106. és 10í. §-a alapján alakult többsége adhatja meg.') Jóllehet a csődbíróság a felszámolási határnap eltelte után a megtámadási per vitelére felhatalmazást nem adhat, mindazáltal a tömeggondnok a megtámadási per vitelére törvényszerűen meghatalmazottnak tekintendő, ha a csődbíróság e kérdésben a törvényes következményre való figyelmcztetéss .1 megidézvén, a kitűzött határnapon egy csődhifélező sem jelent meg.2) Mint látjuk tehát, a csődbíróság ez esetben pótolja a meghatalmazás hiányát. Ha pedig a csődváiasztmány nem adja meg a meghatalmazást s a csődhitclezők egynegyed része c kérdésben a est. \5T. §-a értelmében az összhitelczők döntését kéri ki, azoknak a est. 106. és 10T. §§-ai értelmében hozott határozata alapján a csőd* bíróság pótolja a csődválasztmány meghatalmazását"). A meghatalmazás hiányát pótolja, ha a csődválasztmány a folyamatban levő pert helyeslőleg tudomásul veszi.4) A felhatalmazás hiányát az alperes kifogásként érvényesítheti, ahoz azonban nincs joga, hogy amiatt emeljen kifogást, hogy az nem jogosult szervtől származik, mert ez a tömeg belső ügykezeléséhez tartozik. A tömeggondnok a megtámadási pert a csődválasztmány határozata ellenérc nem folytathatja.") \i tekintetben, minthogy a tömeggondnok is épúgy a csődtömeg szerve, mint a csődválasztmány, helyesebbnek találnám, ha ellenetétbe kerülnek e kérdésnél, c per megszüntetése kérdésében is, épúgy, mint hason esetben a meghatalmazás kérdésében az összes csődhitefezők 106— 107. §-a értelmében hozott kafározaíot provokálni, ennek alapján az esetleges megszüntetés tekintetében az intézkedést a csődbíróságra bizni s nem tartom helyesnek a Kúria 1336—1905. sz. határozatát, mely szerint a csődválasztmánynak tartozván hatáskörébe, a fömeggondnokot a megtámadási pár letételére utas tani és a csődhitclezők ezt a hatáskört nem korlátozhatják. A est. 26. §. 3. bekezdése szerint a csődhitelczőket a megtámadási perben beavatkozási jog illeti. Maga a megtámadási jog természeténél fogva nem illeti meg a hitelezőket még akkor sem, ha az ajándékozás miatti meg* 1) C. 1900-6909. 2) C. 55.2-1906. 3) Nagyváradi tábla 1898-2208. 4) C. 1220-1899. 5) C. 1889-1906. támadásnak a magánjog szabályai szerint helye volna, a hitelező csak a csődbíróságtól, vagy a csődválasztmánytól kérheti, hogy adjon a tömeggondnoknak ez irányú per indítására meghatalmazást. Ha azonban az ajándékozás miatti megtámadási jog egyes hitelezőket a esőd nyilta előtt két évvel történt ajándékozás ellen megilleti s a est. 29. §-ának esete fenn nem forog, azok a hitelezők, kiknek jogát az ajándékozás sértette külön kielégítést igényelhetnek az ajándéktárgyból, épúgy mint a zálogos hitelezők a zálogtárgyból s ez esetben ők is felléphetnek felperesként, ez a per azonban már nem csődmegtámadási per lesz, nem a cs. 26. §*a alapján indulna. A est. 26. §. 3. bek. nem említi, hogy a hitelezőket a csődmegtámadási perben milyen beavatkozási jog illeti. A Tr. idejében nem fért ehez kétség, mert csak felperesi mellékbeavatkozást engedett meg. nagy hibájául is rótták fel a csődtörvénynek, hogy ezt nem terjesztette ki az alperesi nicllékbeavatkozásra is s igy a csődhitelczőknck a nem eléggé ügybuzgó tömeggondnok mellcti nem volt módjuk* ban a per sikerét előmozdítani. Minthogy e hiány többször felszínre került és a csődtörvény szövegezése is megtűri, nyilvánvaló, hogy a Pp. életbelépte óta a megtámadási perben a hitelezőket úgy a feU, mint az alperesi mellék* beavatkozás megilleti, viszont nyilvánvaló az is a tó'heavatkozási jog természetéből, hogy az a csődmegtámadási perben helyt nem fog at, ami azonban nem zárja ki, hogy a csodmegtámadási jog ellenében gyakoroltassék. A főbeavat* kozási per ugyanis az alapperben szereplő felek között alperesi pertársaságot létesít s a főbeavatkozó lesz a felperes. Ha ugyanis valaki egy dolgot, vagy jogot, amely iránt más személyek között per van folyamatban, egészben vagy rész* ben a miga részére követel, jogát olyképen érvényesítheti, hogy a folyamatban levő per — főper — jogerős eldől* téig eme per fel* és alperese ellen, mint alperesi pertársak ellen a főper elsőfokú bírósága elölt pert indít. A főbeavat* kozási per önállóan tárgyaltatik és a főpcrtől függetlenül döntetik el. A fobcavatkozási kereset a főper felperese, mint a föbeavaikozási per elsőrendű alperese ellen arra irányul, hogy őt az általa igényelt jog egyáltalán nem, vagy nem kizárólagosan illeti meg, tehát nemleges meg* állapításra, a tőper alperese, mint a fobcavatkozási per másodrendű alperese ellen tevőleges megállapításra, vagy marasztalásra irányul. Nem illik tehát a főbeavatkozás a csődmegtámadási per keretébe, mert a csődmegtámadási jog e hitelezők összességét illeti meg kizárólagosan. Kivétele* sen akkor foghatna helyet, ha a csodmegtámadási jogot a kozadós viszteher nélküli ügylete ellen érv ényesítik s acsőd* hitelező ebbe a perbe ékelődne azon az alapon, hogy a/, ajándékozás a csődnyitástól számított két éven túli időben történt, a est. 29. §*ának esete pedig nem forog fenn s az ajándékozás csupán az ő jogát sérti, a főper alperesét tehát a maga részére kéri marasztalni. Ez a főbeavat* kozási per azonban természetesen nem csődmegtámadási per, mert nem a csődi:,egtámadási jogon alapszik, hanem ellenkezőleg, ellene irányul. Más a helyzet a mellékbeavatkozásnál. Itt ugyanis a Pp. 84. §. 1. bekezdése csak annyit kíván, hogy aki jogilag érdekelve van abban, hogy más személyek közt folyamatban lévő per az egyik fél javára dőljön el, a fél pernyertességének elősegítésére a perbe bcavatkozhatik. A csődmegtámadási perben a hitelezők jogi érdeke kézen fekvő, de egyébként is a bíróság nem vizsgálhatja, hogy ez a jogi érdek a jogerő mellékhatásai, vagy a jogerő kiter* jcdésc*c a mellékbeavatkozóra, mint azt általában szokás vizsgálni, mert itt ezt a jogi érdeket a törvény ismeri el 84. §. 2. bekezdésében, rendelvén, hogy a törvénynek a mellékbeavatkozóra vonatkozó rendelkezései azokban az esetekben is alkalmazandók, amelyekben a mellékbeavai* kozást külön törvény engedi meg. Hogy a mellékbeavat* kozó szerepe miben áll, perrendi kérdés.