Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 2. szám - Adatok a scythák jogéletéből

4 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (20) Igazságosa k-nak jelöli meg a seytha nomádokat Chöril is II. töredékében (Dubner: Asíi, Písandri, Pannyasides, Choerilí, Antimachí fragmenta, Parísílís, Í840.) Homéros az Iliászában, Í35. 6. v. legigazságosabb emberekként említi a galachtopbág és hypolog, azaz a tejevő és kancafejő scythákat. Hasonlóan nyilatkozik Nicolaus Damascenus is, azonkívül Strábó földrajzíró VII. könyve III. fejezetében az abiokról (nevük a „bíos" íjj, görög szó után: íjjasok vagy íjjászok.) Dió Chrysostomus 69 beszédében ezeket mondja: .... a nomád scythákat.... semmi sem akadályozza, h°gy igazságosan és törvényeik szerint ne polgárosod^ janak.'' Hogy a törvényt kik alkalmazták, kik ítélkeztek és kik szabták ki a büntetést, azt ís tudjuk: Lucián Anacharsísában írja, hogy „a vének szabják ki a bün* tetéseket",— itt van tehát a szenátus elve, egészen egyező a régi magyar gondolkozással és az I. István királyról már fennmaradt tudósítással, hogy az első magyar király felvette az uralkodás tízparancsolatába a királyi tanácsot (consílíum regíum), melyben az öregek, tapasztaltak, a szenátorok vettek részt. A bűnök közül kevés van felsorolva. Ismét Herodotostól tudjuk, hogy a seythák a hamisnak vélt esküt halállal büntették (Herodotos IV. könyve 68. f.) Herodotos ugyanezen könyvének 69. fejezetében arról tudósít, hogy a seythák a hamis jóslást megége* féssel büntették. A jóslás nagy fontosságú volt náluk ís, az őszi kultusz egyik legfontosabb része. Ugy vélték, tőle függ a sors és a harcos nép hadi szerencséje^ azért éberen őrködtek reá és a schyta-kultusz kijátszásáért a legsúlyosabb büntetés, a megégetés járt... A seythák görcsösen ragaszkodtak ősi szokásaikhoz. Herodotos idézett könyve 76. fejezetében írja, hogy a seythák szigorúan büntetik azokat, akik idegen, különösen ha görög szokásokat hoznak be. Ugylátszík, a hatalmas görög kultúrától kellett félteni leginkább az ősi seytha hagyományokat.. . Anacharsísont, aki görög mintára — az istenek anyja tiszteletére Scythiában, az úgynevezett Hylaában hasonló ünnepélyt rendezett, maga édes testvére Saulíus seytha uralkodó nyilazta le a scythákat veszélyeztető nagy nemzeti bűnért — az összes seythák pedig megtagadták még azt ís, hogy valaha ismerték őt .. • Ebből megállapítható tehát, hogy a halálbüntetésnek egy másik neme a lenyílazás volt. Ugylátszík, az egész nemzetet sértő vagy veszélyeztető bűnökért nemcsak halál, hanem kitagadás ís járt. Ez ís teljesen emlékeztető a magyar alapszerződésre (az úgynevezett vérszerződésre). Ugyancsak a nemzeti kultuszhoz hűtlen Scyles nevű seytha uralkodó szörnyű lakolását ismerjük Herodotos IV. könyvének 78. és 80. fejezeteiből, — amikor alattvalói megtudták, hogy a görög bacchanáliákon résztvett, — fellázadtak ellene és utóda Octamasad, Scylesnek a fejét vétette. Itt tehát egy ujabb büntetési nem a közösséget sértő bűnért: a fejvétetés. Plutárchos ismét egy másik seytha büntetésről tudósít: a seythák a törvényük ellen vétőt bőrbe várják és az úgynevezett „istenek szájá"-ba, egy kúthoz hasonló, gömbölyű, mély lyukba dobják. (Elmondja Ctesippos a seytha dolgok 2. kör.yvében) Egy ujabb büntetési nem tehát az istenek szájába, az az egy meghatározott mély gödőrbe dobás. Külön bűnként említi Lucián Anachársísában, hogy: „...a scytháknál a vének azokra, akik polgárt vernek meg, vagy megrohanva levetnek, vagy ruhájukat letépik, nagy büntetést szabnak, még ha kevés tanú előtt ís szenvedte el vala. Ez a büntetés a személyes szabadsagot, az egyéni sértetlenséget védte. E forráshelyből tehát az ís megállapítható, hogy a seythák már ismerték a tanuzást: a bűnösség megállapításához terhelő tanúvallomások voltak szükségesek. Kétségtelen, hogy a hilyes igazságszolgáltatásnak egyik jeles — és joggal állítható — legfőbb biztosítéka az igazságnak a tanuk vallomására alapítása . . . A seytha létfentartó harcias erkölcsökre vet világot a bajvivásban legyözöttnek még külön büntetése ís, a jobb kar levágása által, amint ezt Lucíánus Toxárísában irja, — valamint a jobb kéz levágása — a Seytha vagy Vendégbarát szerint (X). Ctesías arról tudósít, hogy a scytháknál ismeretes volt a bebörtönozés ís. A seytha uralkodó bebörtönöztette fivérét Márságétot (Ctesiae Cíndíí fragmenta a Carolo Müllero, Parísíís, Í844). A seytha jog egyik igen jellemző sajátossága, hogy akiket a seytha büntetőtőrvény megölet, annak fiu gyermekeit se hagyja életben, csupán leányait (Zách Felícián esete Róbert Károly király alatt!). Összegezve az elmondottakat, a forrásokból a kővetkező bűnök sorolhatók fel: 1. hamis jóslás, 2. hamis eskü, 3. idegen szokások üzése, 4. az általánosságban emiitett „törvény ellen vétés, 5. a polgár megverése, levetése, vagy ruhájának letépése, 6. bajvívásban legyőzés. Büntetések: a) halálbüntetések: í. megégetés, 2. lenyílazás és megtagadás, 3. fejvétetés, 4. az „istenek szájá"-ba dobás. b) Testcsonkitó büetetések: í. a jobb kar levágása, 2. a jobb kéz levágása. c) Szabadvesztés büntetés: a bebörtönozés. A felsorolt bűnök és büntetések azonban kétségkívül nem az összesek, se nem kizárólagosak voltak, hanem a felsoroltakon kívül volt még bizonyára számos más büntetés ís ... Meglétük feltétlen következik abból, hogy a seytháknak már voltak törvényeik, már pedig a törvényeket nemcsak a felsorolt tekintetekben lehet megsérteni! Ekként bizonyosra állítható, hogy a források a felsorolt büntetéseket csak mirtegy aktuálisakat sorolták fel s így voltak ezeken kívül még számosak . . . A görög írók nyomán, a rendelkezésre álló forrásokból csak ez a kevés volt kiemelhető. A fentiekből ís megállapítható azonban, hogy a seythák már törvények alatt éltek, a vének hozták és alkalmazták a seytha törvényt, ők szabták kí a büntetéseket, tanuk meghallgatásával keresték az igazságot, ezért írták róluk a görögök, hogy a föld kerekén a legígazságosabbak... Jogtörténetük, igazságszolgáltatásuk ís a seythák nagyságát, hatalmát hirdeti s fényes bizonysága annak, hogy az ős-seythák egyszerű lelkében már ott élt az igazság fényes eszménye ... Baranyay Károly dr.