Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 9. szám - A választott biróságokról s a kereskedelmi és iparkamarák szerepéről a választott biróságok alakitása körül [1. r.]

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 3 az ő vérük omlott abban az esküben, melyet Álmos vezérnek tettek." Az eskü ötödik határozata szerint; „hogyha Álmos é§ í> többi fejedelmi személyek utódaiból esküjök állapotát még akarná szegni, átok alá vettessék mindörökre.'' Két büntetési nemet közöl tehát a vérszerződés: a bűnös vérének ontását és- átok alá vetést mindörökké.. . A vérontás mit jelentett, maga a szó adja meg magyarázatát . . . Az átok alá vetés mibenlétét más forráshely ismerteti : „minden vagyonukat veszitsék el, ingót, ingatlant; választassanak el feleségeiktől és gyermekeiktől, semmit Haj át j okul nem bírhatnak; amig csak élnek, mindenkor sátorróí-sátorra járva koldulni kényszerüljenek. (Képes Krónika 19., M. Floríanus Hist. Hung. fontes domestici II. 128.) Ily büntetés érte az augsburgi szerencsétlen kimenetelű csatából hazatért hét magyart („hetu mageri'', „gyász magyarok"). A verszeráődéshez hasonló szerződéseket ismerünk a görögöknél Hérodotosztól a Krisztus előtti V. századból, a scythákról (Musas IV. K. 70. f. 6.); az arabokról (III. 8. lat. 221.); a médekről és a líbiaiakról. Plutarchos Publicola életrajzában Áquílius és társai vérszerződését irja le. Lucanius, a Krisztus utáni II. században Toxaríus cimü párbeszédében szintén a scytha vérszerződésről ir (Lticiani samosatensis Opera Anistelod 1745. II. köt. 545. lap). Pomponius Melá, a Kr. utáni I. században De situ orbis II. köt. 2. fejezetében. Solinus a Kr. utáni III. században Polylustoriájának 20. fejezetében. Tacitus Annalesei XII. kötetének 47. fejezetében a vérszerződést, mint a pártus királyok titkos szerződési módját ismerteti. Vaierius Maximustól az örményeknél Szarasztesnek Tigránesz elleni összeesküvésére kötött vérszerződését ismerjük. De nemcsak a scytháknál volt ismeretes a vérszerződés. Ilyet kötöttek a görög hősvilágban a lemnosi nők. Ismeretes volt Egyptomban és a rómaiaknál is. — Sallustius Crispus előadja, hogy a Catilina-féle összeesküvés szintén vérszerződés formájában ment végbe. — Hasonlóan ir Florus és Tertulián is. A pogány dánokról Saxo Grammatikus közöl vér- j szerződést ( História Danieae lib. I. p. eolit. 1644.). Minthogy a fenti forráshelyekből megállapítható, j hogy a vérszerződés a magyarral rokonfajta népeknél mindenütt ismeretes volt; ismert volt az azokkal érintkezett népeknél is — feltétlen következik, hogy az, a magyaroknál se volt ismeretlen; legfelébb a kötési módok lehettek különbözők. Ha tehát a magyarok ismerték a vérszerződés intézményét, azt az államéletüket meghatározóan fontos tényéknél alkalmazták is, igy a fővezér választásánál is — feltétlenül. A vérszerződés emléke — épen nagy jelentőségénél fogva — fenmaradt a későbbi korig, egészen Anonymusz koráig is . . . Ily szerződésnek lényeges kelléke a vér, mint a harcos nép symbolikus esküjegye. Szerződés volt, mert azt a nemzet, a szabad fegyverfogható magyarok összességének képviseletében a legfőbbek : a hét vezér kötötték, vérükkel pecsételték, szentesitették. A szerződéssel a fővezér kötelezte magát a nemzetnek; másfelől a nemzet a fővezérnek s igy a szerződés közös jogok és kötelességek vérrel szentesitett forrása lett ... A büntető szankciót a harcos nép a nagy szerződéshez méltóan és a szilaj nép felfogásának megfelelően a legszigorúbban állapította meg. Az uj nemzeti létet alkotó szerződés nagy ünnepélyességgel ment végbe; a pogány vallási kultúra égisze alatt és a scytha nép ünnepi örömei között . . . Bár a szerződés nem irott törvény, az ősi nemzeti jogot és művelődést nemcsak az irott törvény világítja meg, hanem a nemzet élő tudata, mely erősebb minden papírnál és betűnél, mert a lelkekben van szentesítve ... Már Tessler is (Geschichte d. Ungarn.) szépen irja, hogy az „Alaptörvény'4 mélyen volt beirva a nemzet lelkébe. Ennek is köszönhető főként, hogy az ősmagyar történetet a lázadás, pártoskodás még nem szennyezte be. Igy irják Horváth Mihály (Párhuzam) és Katona István is (História eritica due.) és mások is, főként a régi történetírók. A lázadás, pártoskodó széthúzás szomorú turáni átka valóban ismeretlen volt az 'őstörténetben. Örök szégyen és tanulságosan szomorú tény azonban, hogy ez az átok később aztán majdnem állandóan uralja a magyart egészen napjainkon át . . . Baranyay Károly dr. A választott bíróságokról s a^kereskedelmi és iparkamarák szerepéről a választott bíróságok alakítása körül Mint minden intézmánynek, a választott bíróságoknak is vannak előnyeik és hátrányaik, hiveik és ellenzőik is. Fel fogom említeni a hátrányaikat is, de már itt jelzem, hogy végeredményben mellettök foglalok állást. Az egyéni felfogásomon kivül feltétlenül helye van ebben valamelyes törvényszerűségnek. A választott bíróságok intézménye régen szerepel az államok jogi berendezkedései között. Szükségességükről és hasznosságukról a vélemények kimutathatólag aszerint váltakoznak, kedvezőek vagy kedvezőtlenek, amint váltakozik, jobb vagy rosszabb, az egyes jogterületek gazdasági helyzete. A nehéz megélhetés, minden érték gyors leromlása, vagyonok pusztulása, az idegek kimerültsége, mindig lényeges szerepet játszanak abban, hogy először egyesek bizonyos ügyekben, azután mind többen egyre többfajta ügyekben, a rendes bíróságok munkáját azok minden igyekezete ellenére sem találhatják többé eredményesnek. Igy áll a dolog, alig hiszem, hogy valaha is volt szükség, mely a választott bíróságok létjogosultságát indokoltabbá tette volna, mint a mai. Száz helyről vehetnék hasonló szomorú idézetet: „A peres eljárás három fórumon át rendkívül hoszszadalmas. S közben változik a pénz és az áru értéke, a hitelező és az adós helyzete, az egész gazdasági helyzet. — Mikorára az ítélet jogerőre emelkedik, már el is veszti aktualitását. Tönkremegy az adós s tönkremegy a hitelező is, mert a követelés közben behajthatatlanná vált. A papíron meg hozott legtörvényesebb Ítélet is igazságtalan, mert mit ér az ítélet, amelyiket nem lehet végrehajtani. A jogsegély az állam részéről valójában elmarad. Mert ez csak ott van meg, ahol a jogsérelmet nyomon követi a jóvátétel, a végrehajtható Ítélet." Bár pénzünk értéke közben stabilizálódott — tudjuk — nagyjából a helyzet még mindig változatlan. Szakszerű és gyors elintézés és minél kevesebb költség, ezekre vágyik, ma inkább mint valaha, minden perben minden igazátkereső. S ezeket adja meg a hozzáfordulóknak a választottbirósági eljárás. A helyesen megalakított