Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 9. szám - A választott biróságokról s a kereskedelmi és iparkamarák szerepéről a választott biróságok alakitása körül [1. r.]

4 MISKOLCI JOGÁSZÉLET q04) választott bíróság ezenkívül természetesen biztosítja a pártatlanságot is, épen olyan mértékben, mint akár a rendes bíróság. A választottbirósági eljárás népszerűsítését ellenzők aggályainak t. i. a pártatlanság a legfőbb tárgya, a bíróság megalakításának a körülményes voltát s a nem hivatásos bírák által szolgáltatott jog bizonytalanságát is megelőzően. Attól félnek, hogy mindkét peres fél esak olyat választ majd birájának, akiről biztosra veheti, hogy mellette fog dönteni. A birák pártatlansága, a bíróság erkölcsi megbízhatósága természetesen mindenek felett álló érdek — nemcsak a feleknek, a köznek is legfőbb .érdeke — de gondos körültekintéssel nem kevésbé biztositható a választott, mint a rendes bíróságoknál. Mielőtt, ennek a biztositásnak a módjára a kérdés későbbi részletes tárgyalásánál rátérnék, részemről is sietek az aggódok megnyugtatására a választott bíróságok egyik legagilisabb propagálójának a szavaival már itt leszögezni, hogy: ,,A választott bíróságoknak csak akkor van 'létjogosultságuk, ha pártatlanság tekintetében felérnek az állami bíróságok pártatlanságával, de szakszerűség, gyorsaság és olcsóság tekintetében többet nyújtanak mint azok. Különben nincs a létüknek célja.'" A rendes bíróságok nélkülözhetetlenek. S nálunk ma is hivatásuk magaslatán állanak. Nem azok ellen van tehát szükség a választott bíróságokra, hanem azok mellé. Azoknak a segítségre, tehermentesítésére. Ami közérdek. Már 1914-ben mondja Balogh Jenő akkori igazságügyminiszter egy leiratában a kereskedelmi és iparkamarákhoz:':""„A felek nagy mértékben éljenek a választott bíróság kikötésének a jogával, ennek igénybevétele mind rájuk, mind a bíróságokra nézve üdvös volna. Az állami bíróság, amely ma túlterheléssel küzd, ilykép minden hátrány nélkül tehermentesülne.'' Ez a nyilatkozat még a boldog béke idejéből való. A debreceni ügyvédi kamara 1925. évi jelentése az igazságügyminiszterhez már ezeket mondja: „Nemcsak saját tapasztalatainkból, de társkamaráink közléseiből is tudjuk, hogy a bírósági ügymenet mai "helyzete az egész országban egyenesen katasztrofális. A kezelés körüli bajok a bíróságok érdemleges munkájában is a zavarok és késedelmek állandó forrásai." Ezidén pedig Kii*. Kúriánk egyik bírája írja egyik legelőkelőbb szaklapunkban: „Mig jogászok és nem jogászok ezeknek a siralmas állapotoknak az orvoslásáról tanakodnak, a népszövetség pénzügyi bizottsága s hazai takarékossági bizottságunk a kormánytól oly intézkedéseket várnak, melyek a törvénykezési budget további leszállítására alkalmasak. A bírák most már idegölő munkájukhoz még tollat és irőnt sem kapnak. " Ha 1914-ben, még a háború előtt üdvösnek találta a magyar igazságügyminiszter a magyar bíróságok tehermentesítését, hogyan fejezzük ki ennek a szükségességnek a mértékét ma? Ha a gazdasági helyzet konszolidálódik, ám jöjjenek majd — mint, ahogy jönni fognak — az aggódok, a kritikusok s felejtsék el. .hogy mi volt a helyzet ma; mi, akkor. 10—20—30. év múlva — esetleg dcfcrálunk nekik. De csak esetleg. Mert konszolidációtól és konszolidálatlanságtól eltekintve, én a magam részéről általános fejlődési irányzatnak látom ma a specializálódást, mely a szakszerűség formájában fog teljes erővel előretörni az igazságszolgáltatásban is. A legnagyobb szükség lűvja életre a választott bíróságokat. Szinte érthetetlen, hogy eddig is késtek. Perek, melyek különben három fórumon át 3—5—7 évig elhúzódnának .(.mert választott bíróságok elé épen a leg'' "Újlaki 'Géza dr. budapesti ügyvéd.. •<• bonyolultabbak kerülnek), hetek, rosszabb esetben hónapok alatt érnek majd előttük véget, egy-két tárgyalás után, legtöbbször egyességgel. S amennyivel kevesebb időt és ideget emésztenek az ügyek, ugyanannyival kevesebbe is kerülnek majd. Szakértőre nem lesz szükség. Szakértői dij sem lesz tehát. Zsüriszerüleg fognak Ítélni a bíróságok, nem kötve ridegen a rohanva változó viszonyok közt megmerevedett törvényhez, de természetesen mindent megokolva. „Az élet szava fog érvényesülni általuk. Pionírjai lesznek a jogfejlesztésnek." «• Legismertebb a különböző választott bíróságok közt a tőzsde-biróság. Összeállításuk módja a különböző országokban más-más, nagyjából mégis egyforma. Bizonyos általános alapelvek az összes tőzsdéken érvényesülnek. — Legfontosabb ezek közt a birák pártatlanságának a biztosítása, a szakszerűség érvényesítése s a minél gyorsabb letárgyalása egy-egy ügynek. Egyes helyeken a tőzsde-birák tiszteletbeli hivatást teljesítenek, javadalmazásuk nincs, díjazást nem kapnak. A háború előtt ez a rendszer helyeriként (persze helye válogatta) semmi panaszra okot nem adott, sőt le nem tagadható előnyei is voltak, a háború után azonban mindinkább érezteti — az ügyek egyre lassúbb lebonyolításában — legalább is kétségbevonhatóan helyes voltát. A ma szükségképeni anyagiasságában reális emberek testileg-lelkileg megszenvedett embertársaiktól igazi odaadást, feltétlen pontosságot, őszinte altruizmust szinte nem is kívánhatnak. A budapesti tőzsde-biróság öt tagból áll. Mindenik peres fél két szakértőt választ a tőzsde-tanácsosok sorából. A tárgyalás nyilvános és szóbeli. írásbeli beadványoknak csak a bíróság felhívására van helyük, csakis nagyobb, vagy bonyolultabb ügyekben. A budapesti tőzsdebiróság ügyrendje eltér némely nyugati állambeli tőzsdebiróság ügyrendjétől abban, hogy a tárgyalás előtt egyesség létrehozására kísérletet nem tesz, csak a bizonyítás befejeztével próbálja meg a felek kiegyeztetését. Egyesség hiányában meghozott Ítéletei három napon belül támadhatók meg csakis alaki okokból. A tőzsde-biróság elé tartoznak: minden tőzsdei ügyletből eredő vitás kérdés, ha más bíróság hatásköre külön ki nem köttetett; mindazon ügyletekből eredő vitás kérdések, melyek a tőzsdén jegyzett árukban köttettek; s végül külön kikötéssel olyan ügyletek is, melyek a tőzsdén nem jegyzett árukban köttettek, ha kereskedők közt jöttek létre. Ausztriában a tözsde-biróságot és eljárása módját külön törvény szabályozza. A szabályozás nagyjából megegyezik a magyarral. Németországban az eljárás az érdekeltség szabad megállapodásán alapszik. A német tőzsdebiróság kompetenciáját az 1896. évi tőzsdetörvény következőképen állapítja meg: „Azon megállapodás, melynélfogva az érdekelt felek a tőzsdei választott bíróság határozatának magukat alávetik, csak abban az esetben kötelező, ha mindkét érdekelt fél kereskedő, vagy az illető üzleti ágra nézve a tőzsde lajstromába felvétetett, vágy pedig végül, ha a felek már a peres ügy felmerülése után vetik alá magukat a tőzsde-biróság döntésének." A német tőzsde-biróságok hatásköre igy jóval korlátoltabb, mint a mienké. — A tőzsdei határozmányok legtöbbször csak ezt a rövid intézkedést tartalmazzák: „Tőzsdei ügyletekben felmerülő peres kérdés a tőzsde-biróság döntése alá bocsátandó." A bíróságok szervezete az egyes tőzsdék alapszabályaiban van lefektetve. Franciaországban a törvényhozásilag szervezett tőzsdebiróságok általában ismeretlenek. A tőzsdei ügyletekből folyó perek más megállapodás hiányában a