Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 6. szám - A törvényhozás szerepe a tuberculosis leküzdésében

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 7 nevelőnő/ óvónő vagy cselédleány okoznak. Vagyis gyakran és a bacíllusok nagy számával fertőződik. A fertőzésnek gyakorlatilag két kapuja és utja van. Az esetek túlnyomó részében a nyílt gümőkóros köhögésekor kiröppenő nyálrészecskék kb. 80 cm. távolságon belül beleheltetnek. Minél rövidebb a szájtól szájig mért távolság, annál több bacíllust lélegzünk be. Mivel kísérleti bizonyságok szerint a bacílíusok a köpetcseppekkel kb. 80 cm. távolságig „függnek", lebegnek s ezentúl a talajra, tárgyakra kerülnek, a talajhoz közelebb érők, pl. gyermekek részére a fertőzés esélyei nagyobbak, mint a felnőttekre, kiknek légző szervei csak az egyenesen kiröppenő nyál cseppecskék számára képeznek ütköző és felfogó felületet. A másik fertőzési lehetőség a gümőkóros (gyöngykóros) tehenek tejével való fertőzés. Az ilyen, nyers állapotban fogyasztott tej szerencsére elég ritkán vezet bél- vagy hashártyatuberculosíshoz. A fertőzés forrásaínak ismerete diktálja a védekezés szabályait. Ismernünk kell azonban azon tényezőket is, melyek a szervezetet a bacíllus elleni harcra képesítik, illetőleg, amelyeknek hiánya immunitástól foszt meg és védtelenné tesz. A találkozás a bacíllussal ugyan kikerülhetetlen, de nem a találkozás módja s főleg nem annak erőssége (sok bacíllus és tartósan) és talán időpontja sem. Módunkban áll továbbá a betegség sorsát eldöntő két tényező közül az egyiket, szervezetünket kedvezően hangolni, ha a szociális jólét feltételeit biztosítjuk. Ezek fontosságuk sorrendjében a következők: Megfelelő bő táplálkozás, de nem tüítáplálás; fontosabb a lakáskérdésnél ís. Számos statisztika közül a világháborúé mutatta legmeggyőzőbben a gümőkór halandóság növekedését a táplálkozás fokozatos leromlásával, jóllehet a háború alatt lakásínség nem volt, ínká.b lakásbőségről lehetett szó. A kis gyermekkor találkozása a gümőbacíllussal külső és belső okok folytán rendszerint végzetes lévén, toljuk ki a találkozás időpontját. Gyakorlatilag: akadályozzuk meg, hogy öt éven aluli gyermek nyílt gümőkórossal együtt lakjék. S nagyobb gyermekek általánossá váló gümőkórban jóval ritkábban betegszenek meg, vagyis a későbbi ínfectío már jobb indulatú. A gümőkóros ísolálása, míg bacílluit köp, manapság, kellő férőhely hiányában, keresztülvihetetlen. A veszélyezett gyermek elkülönítése könnyebben volna kivihető pl. falura, egészséges családhoz való kiadással, esetleg a gyermekmenhelyí helyek szaporításával. Kivételt csak ott találnánk, hol az elkülönítés lakáson belül keresztülvihető. A beteg és környezetének kioktatása, hogy a beteg az ágyával ablakhoz kerüljön s a gyermek ágya ettől legtávolabbra essék, talán egymagában is életmentő lehet. A tüdőbeteggondozó intézetek oktató működése e téren még intenzívebbé teendő. A lakáskérdés fontossága egyet jelent a jó levegő biztosításával, vagyis kellő, oxygéndus szellőztetésével. (A praíreken szabadon élő szarvasmarha nem betegszik meg gümőkórban, csak az istállók tehene.) Jó levegővel való ellátást esak alápincézett, megfelelő terjedelmű és ablakfelületü lakás biztosít. A dohos píncelakások okozta gümőkóros halandóságot mindenki ismeri. A lakás nedvessége lehetővé teszi a bacillusok testen kívüli megmaradását és hosszú életét. Talán bizonyos gombaféleségnek ís szerepe van e téren. Silbergleit berlini statisztikája mutatja, hogy mily rohamosan csökken a százalékos gümőkóros halandóság a Jakó szobák számának emelkedésével. Főleg az elkülönítés, részben a kezelés szempontából elengedhetetlen a megfelelő számú gümőkóros fekvőhely biztosítása. Már eljutottunk annak belátásához, ho£y a klímetíkus helyeken épült drága szanatóriumok eredmény szempontjából a kórházi gümőkóros osztályokkal egyenrangúak. Pénzügyi szempontból e megismerésnek nagy fontossága van. Ne sanatoríumokat építsünk, hanem kórházakhoz, esetleg ennek hiányában ís, gümőkóros osztályokat: fedett négy falból levegő- és nap-terrasszal, melynek egyetlen bútorzata az ágy. Néhány ágyas tüdőbeteghajlékot minden község építsen. Szaporittassanak a tüdőbeteggondozók, díspaínserek, melyeknek jól kiképzett női alkalmazottai a beteg lakását gyakran felkeresik. A gümőkór bejelentő kényszerével a díspaínserek tartják nyílván a betegeket s a nyílt betegségben szenvedő elkülönítéséről legalább is veszélyezett gyermek esetében maguk gondoskodnak esetleg a gyermekei viszik biztonságba. A gyógy- és tápszerről való gondoskodásnak valósággá kell válnia. A gümőkór szoeíálís viszonylatai számos más téren ís kimutathatók. A széles néprétegek életszínvonalának emelése, vagyis nem az egyesek, hanem a tömegek szervezeti ellenállásának hatványozódása a a fertőzéseket eleinte mind enyhébbé, majd ritkábbá tenné. A fertőzés időpontjának kitolásával a gyermekkori halandóság csökkenne s a legsúlyosabb fertőzések szűnnének meg. A megenyhült fertőzések mindig ví szonylagosan erősödő szervezeteket érnének és igenis valósággá válhatnék a gümőkór teljes kiirtása az em beríségből. A gazdagot a szegény bacílíusa fertőzi. A paloták lakói számára esetleg a palota pincéjének házmesterí lakásában tenyésztik a gümőbacíllusokat. Magát ís védi a gazdag, ha „tuberculosis-adójával" a gümőkór prophylaxísához hozzájárul. Csak socíálís alapokon nyugvó legáltalánosabb néphygiéna vezethet győzelemre. Ismerje meg mindenki a veszedelmet a maga igazi képében, hogy védekezhessék ellene. Legyen mindenki számára biztosítandó az észszerű prophylaxís. A tervszerű felvilágosító propaganda kezdje meg mielőbb várva-várt működését. A csak szórványosan kifejtett s nem egysége sen irányított propaganda mit sem ér. Unalmasnak tartj ák esetleg vexálásnak s hamar feledésbe megy. Magam ugy képzelem, hogy a tervbe vett filmes előadásoko n kívül, melyeket az ügy leghivatottabb harcosai, szakorvosok tartanának, a városok és községek elöljárói, pap, tanító ís közreműködnének az élő szó, a lelkesedés és meggyőzni akarás minden fegyverével. Az ehhez való kíképeztetésüket kötelező tanfolyamokon nyernék. A városok megszervezése kerületenként történnék. Iskolában, mozíeíőadáson, istentisztelet alkalmával stb. kötelező módon és mind gyakrabban a gümőkór kérdéseit kellene tárgyalni, hogy az érdeklődés állandóan ébren tartassék. Utcai, vasúti stb. figyelmeztetések hívnák fel rá a figyelmet. A törvényhozás feladatait a következő pontok tartalmazzák. í. A lakosság kioktotása a veszedelem lényegére s az ellene való küzdelem lehetőségeire. 2. Gyermekek ísolálása nyílt gümőkóros közeléből. 3. Közkórházi tüdőosztályok építése, díspaínserek, gyermek menhelyek szaporítása. 4. A díagnosíst legegyszerűbben és gyorsan biztosító röntgenlaboratoríumok és bacíllusvízsgáló állomások kerületenkénti felállítása. 5. Csak alápincézett és kellő ablakfelületü lakóház építésének engedélyezése. Talán felesleges ís lehetne mindez, ha a közjóiét emelése, kiadó, bő táplálkozás biztosítása stb. s minden, mit emberhez illő életmódnak nevezünk, már ís adva lennének. A gümőkór kiirtása az emberiségből nem utópia.