Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 6. szám - Bűnügyi Védők Egyesülete - A közigazgatás és a bíráskodás elválasztása az ev. egyházban

8 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (ÍOO) Különösen Németországnak háború előtti gümökór halálozási statisztikája mutatja, hogy már ezen az uton járt. A háború győztest s még inkább legyőzöttet messzire eltérített. A halálozás — ugylátszík — most van tetőfokán, mert miként Korányi Sándor már a háborúban megjósolta, az akkor súlyosan megbetege­dettek most pusztulnak. A közjólét fokozódó emelkedé­sével a megbetegedések előbb enyhébbek, majd ritkáb­bak lesznek. Végtére ki kell vesznie, ahogy kiveszett, vagy legalább is magja alig maradt a hozzá hason­latos s hajdan annyira rettegett bélpoklosságnak. Legyünk egyek az akarásban. Henszelmann Aladár dr. ^ Bűnügyi Védők Egyesülete A magyar ügyvédség történelmi fejlődésének je­lentős etappejáról kell tekintenünk a Bűnügyi Védők Egyesületének a megalakulását. Az a tény, hogy a bűnügyi védelemmel hivatás­szerűen foglalkozó ügyvédek párt és világnézet különb­ség nélkül ennek az egyesületnek megalakítását el­határozták, bizonyítja azt, hogy a védői közvélemény­ben régóta él a védői hivatás külön megszervezésének érzete és ez a védői tábor ma már elérkezettnek látja az időt arra, hogy mint a legnemesebb eélu testület a maga erkölcsi céljaiért külön is a porondra lépjen. A Bűnügyi Védők Egyesülete, mint neve is mu­tatja kettős célt szolgál. Egyrészt a védői hivatásnak erkölcsi és gazdasági szolgálatát, másrészt a bűnvádi üldözötteknek a mainál hathatósabb védelmét, hogy a védői tiszt a maga befolyását ne csak a fötárgyalási teremben, hanem vizsgálat és a rendőrségi nyomozat alatt is teljes egészében éreztesse. A védő hatalmának ki kell terjednie a letartózta­tottakkal való bánásmódig is, hogy a bűnvádi üldözés első percétől kezdve az ő törvényszerű pártfogója a gyanúsított minden egyes lépését figyelemmel kisérhesse és neki a nyomozó hatóságok bármely túlkapása ellen megfelelő védelmet nyújthasson. Az ügyvédi, kamarák tiszteletreméltó intézményei ma inkább csak fegyelmi fórumként szerepelnek és a kar egyetemes érdeké nek szószólói. A bűnügyi védőknek tehát anélkül, hogy a Kamarákkal az ellentétet keresnék, szükségtik va^ egy külön individuális szervezetre. Ez a szervezet a leg­nagyobb sulyu testülete lesz az egész magyar jogász világnak. Hiszen ez a magyar ügyvédség legkiválóbb erkölcsi korolláruímaít egyesíti magában. A krírr.ínalísták közül kerültek ki Magyarország összes számottevő közéleti jogász tényezői. A bűnügyi védők voltak azok, akik az ügyvédségben z állam­polgári szabadságjogokért, a haladás eszméiért, a nem­zeti fejlődésért, a sajtó jog szabadelvű kezeléséért szó­val és tollal a védői emelvényen épen ugy, mint a hírlapokban, törvényhatósági és ojszággyülésí termek­ben bátran és önzetlenül síkra szállottak. A magyar ügyvédség erkölcsi tökéjének csaknem teljességét a bűnügyi védőknek köszönhetjük. A bűn­ügyi védők vívták kí a magyar ügyvédség tiszteletéi és becsületét, míkör az ügyvédi diploma mellé odaad­ták a hivatásérzet, a tehetség és az írói toll nekik jutott adományait. Az eredmény: a közönség meg­becsülte a magyar ügyvédséget, de a becsülés anyagi és erkölcsi eredménye nem a bűnügyi védőknek jutott osztályrészül (néhány szórványos esettől eltekintve), hanem azoknak az inkasszó jogászoknak, akik az ügy­védi közéletben a bűnügyi védők érvényesülését hát­térbe szorítják és maguk részére szerzik meg mind­azokat a társadalmi és gazdasági előnyöket, amelyek tulajdonkép a bűnügyi védői kart illetnék meg. A bűnügyi védői hivatáshoz szónoki képesség, bölcsészeti kultúra, önfeláldozás és férfias bátorság is szükséges. Mind olyan kritériumok, melyek a bűnügyi védőket a magyar ügyvédség legkiválóbb rétegéül emelik s mégis mit látunk ? A bűnügyi védők érvé­nyesülni nem tudnak, a polgári jogászszelíem túltengése miatt. De maga a bűnügyi védői hivatás fejlesztése háttérbe szorul, mert arra elég gond fordíttatík^ viszont tehetséges ifjúságunk a védői hivatásra való komoly előkészüléssel nem is foglalkozik, mert ugy látja, hogy hiába a legfényesebb védői előkészültség, talentum, néhány befolyásos és összeköttetéssel bíró ügyvéd sok­kal hamarabb anyagi célhoz ér és még exponálnia sem kell magát bűnügyi védőként. Ezek a jelenségek felkeltették a magyar Bűnügyi Védői Testület legjobbjaiban az önálló szervezkedés gondolatát. Az országos egyesület már megalakult és semminemű maradi gondolkodás működésének gátat nem vethet. A vidéknek is követnie kell a hívószót fíókosztályok megalakításával, hogy a magyar bűnügyi ! védői hivatás országosan kiépített szervezetre támasz­kodva a legszebb élethivatás gyakorlását minden arra hívatottnak lehetővé tegye. A Bűnügyi Védők Egyesülete a védői kar rend­kívüli érdeklődése mellett 1925 május 6-án tartotta első rendes közgyűlését. Az egyesület elnökévé dr. Zboray Miklóst, alelnökeívé pedig dr. Venczel Árpád és dr. Bródy Ernő ügyvédeket választotta meg. A 40 tagú választmányban kizárólag gyakorlati és elméleti büntető­jogászok foglalnak helyet. A magas színvonalú köz­gyűlésen megjelent Váry Albert koronaügyészhelyettes és nagy feltűnést keltő előadást tartott a bűnügyi véde­lem feladatairól. A Bűnügyi Védők Egyesületének alapszabályait a vezetőség jóváhagyás végett a belügyminiszterhez terjesztette fel; az egyesület célja a bűnügyi védők erkölcsi és gazdasági védelme, a bűnügyi védői hivatás külön megszervezése és immunitásának biztosítása, a vádlottak, valamint a bűnvádi üldözöttek törvényes jogainak hathatósabb védelme, a bűnügyi jogvédelem kiemelkedő hivatásának az ügyvédség keretében való külön biztosítása, a bűnügyi külön szakképzés bizto­sítása. Az egyesületnek legalább három éve büntető gya­korlatot folytató, vagy a büntetőjogi tudományos iro­dalmat művelő ügyvédek lehetnek tagjai. Az első alakulás után tagok csak a választmány meghívása után léphetnek az egyesületbe. Láng Lajos dr. /\ A közigazgatás és a bíráskodás elválasztása az cv* egyházban A zsinati előmunkálatokra és bizottsági tárgyalá­sokra való tekintettel időszerűnek látszik a felvetett kérdés megvitatása. Indokolja ezt továbbá az a körül­mény is, hogy a róm. kath. egyház, amelynek sajátos rendi alkotmánya szinte kizárja a Montesquíex-féíe hatalmi ágak elválasztásának keresztülvitelét, az uj kó­dexben figyelemreméltó haladást mutat. Mennyíve inkább indokolt tehát az evangélikus egyház illetéke zsinati bizottsága részéről vizsgálat tárgyává tenni az a kérdést, vájjon a két hatalmi ágnak lehetőleg telje ' s elvi és gyakorlati szempontok által egyaránt követe

Next

/
Oldalképek
Tartalom