Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 4. szám - Felsőházi javaslat

5 megszületendő felsőházi elérnék által a felsőház politikai jelentőségét-és belső értékét kívánjá emelni s gyökerüket a magyár közszellemben keresi. De bármennyire utal ís az általános indokolásban az ellenkezőre, — a választási elemnek ily nagymérvű és abszolút többségű, minden átmenet nélküli érvényesítése által, amelyhez csak jelentékeny jogfosztások utján érkezhet él, - mégis csak szakít a történelmi hagyományok tiszteletével és átlépi az Í920 évi I. tc. intencióját ís, mely Szülőanyja volt a nemzetgyülésnfek s céljául tisztán' csak a megcsonkítással járó, de nem jogfosztó, elkerülhetetlenül Szükséges reformokat tűzte kl. A nemzetgyűlés a szükségszerűségen messze túlmenő felelősséget vesz evvel magára, elégedetlenséget és a jogtalanság érzetét kelti fel e gyökeres reformmal, — különös tekintettel a „törvényhozás rendes mérséklő tényezői működésének - ezídőszerintí hiányára". (Javaslat) Ez pedig a király és a főrendiház hatalma. Amely Eötvös szerint „a pillanat valódi és képzelt szükségeinek, rohamában a történeti jogot . kell képviselje". A nemzetgyűlés, mint egykamarás törvényhozó szerv, a párt és érdekharcok veszélyeit rejti magában, tisztán a jelen küzdőtere, nélkülözi a múlttal és a jövővel való kapcsolat hívatott őreit. A felső táblának teljesen uj bázisra való építése tehát nagyon merész és veszélyeket rejtő lépése lesz, uj és kípróbáfatlan ösvényeken. E választott tagoknak . és a választásokra jogosultaknak három kategóriáját állítja fel a javaslat. 38 felsőházi tag választására jogosultak az örökös főrendiházi tagság jogával felruházott főrendi családok tagjai, 76, tehát kétszer annyi tag választására a vármegyei és városi törvényhatóságok és 36 felsőházi tag választására jogosultak á mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, a tudomány, a művészet, á közművelődés és általában a különböző élethivatások különböző szervezetei és intézményei. E választásoknál a javaslat, nagyon helyesen, nehogy a felső kamarában az alsót ismételje meg, a közvetett választás elvére helyezkedett. Az első kategória felállításával, az örökös főrendiházi tagság jogával felruházott hercegi, grófi és bárói családoknak születési jogon alapuló főrendiházi tagságát a javaslat megszünteti és személyes megjelenhetésí jogukat a cenzus mérséklésével és egyszersmind a doktori diplomával rendelkezők adójának kettős számításával, felsőházi tagsági választói joggá formálja át. E rendelkezés a teljes letérést kodifikálja a történelmi hagyományok útjáról, mert a személyes megjelenhetés jogát örökösödésbe öltött választhatóságí joggá degradálja. Helytelenül alkalmazza itt az egyéni kiválóságok kiválasztására vonatkozólag a választás legmegfelelőbb voltát érvül á javaslat. Es helytelen a skót és ír peereknek az angol House of Lordsban képviseleti alapon történő részvételére való hivatkozás' ís, mert a skót és ír péereknek e közvetett' képviselete éppen történelmi alapon, háttérbeszorított helyzetüket domborítja ki az angol lordokkal szemben. A főrendek örökös jogának az alkotmány ősi szelleme értelmében éppen nem az' egyéni kiválóság volt á belső kritériuma, hanem a földbírtok arisztokráciája „a magánjogi alapon nyugvó előkelőség". Már az ősi" tágabb királyi tanácsban „természetes" joguknál fogva résztvevő magnates, barones regní befolyásának és tényleges közjogi hatalmának a sanctionálása volt a törVériyílég ís elismert örökös főrendíség. Nem puszta cím, hanem belső értékébéri ís a legnagyobb közjog, a törvényhozásban való személyes részvétel joga, amelyben a közszellem ís elismerte az amúgy ís tényleges hatalomnak jogí- hatalommá válását, bízva a tényleges és természetes hatalommal bírók spontán nagyobb érdeklődésében, alaposságában és jártasságában a közügyek terén. E tisztán személyes jognak tehát a Választási elvvel való összekapcsolása mindenképen rést üt az alkotmány szellemén és jogfosztást jelent. De gyakorlatilag ís veszélyt rejt magában, mert a párt és érdek-1 harcokat belopja az eddig a napípolitíkától legnagyobbrészt tartózkodó fqrendek zárt sorai közé ís és megbénítja az alkotmányos államéletben eléjük táruló legfőbb hivatásuk teljesítésében, amely „a pártharcok szelídítése". Ha tehát egyrészt a demokratikus haladás, másrészt meg a két tábla harmóniája az örökös főrendek soraiból áldozatokat kíván, ugy szolgáljon e számbeli redukciónak, a cenzus emelése, esetleg a szellemi kiválóság részbeni érvényesülhetése végett a doktori diplomával rendelkezők adójának kettős beszámításával, kizárólagos alapul. E rendelkezés jogfosztást sem jelentene, szükségszerűsége ís indokolható volna és talán végleges megoldásnak ís, különösen e kérdés gyakorlati háttere miatt, jobban megfelelne. A második kategóriába sorozott vármegyei és városi törvényhatóságok választottjai szintén közvetett választás Utján jutnának be a felsőházba. A közvetett választás e pontnál csak helyeselhető, úgymint a tőrvényhatóságok képvíseltetése ís. Itt csupán az arányhoz (242 : 76) férne szó. Mindaddig, míg még e proposítíok értelmében' ís lényegesen átalakuló felsőtábla összeállításánál érvényesülő uj elvek a tűzpróbán keresztül nem esnek, ugy az örökös főrendeknél, mint az életfogytiglan már kínevezett főrendiházi tagoknál tervbevett jogfosztás elkerüíhetése végett, e pontnál lehetne egyelőre a választási élv ily nagymérvű érvényesüléséből concessíókat tenni. Esetleg Calcoun elmélete alapján/ riiely az Eszakameríkaí Egyesült Államok alkotmányában, a szenátus megszervezésénél a számszerű többség helyett az egységek többségét juttatta érvényre. Ezen az alapon minden törvényhatóság (kivéve talán méltányosságból Pest-Pílís-Soít-Kískun vármegyét és Budapestet, melyek a tervezett 8 és 7 helyett esetleg 4-4, vagy 3-3) egy-egy felsőházi tagot küldene ki. A reform utján egyelőre ez ís elég erőteljes haladást jelentene, kisebbítené még jobban az alsóház megismétlésének, pártharcai átültetésének a veszélyét és lehetővé tenné minden jogfosztás elkerüíhetését, mert megadná a módot arra, hogy a felsőház létszáma az alsóházéval így ís harmóniába kerülhessen. A harmadik kategória a különféle intézmények 36 felsőházi tagját foglalja magába, elég kimerítő és megfelelő felsorolásával a mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, tudomány, művészet, közművelődés intézményeinek és azoknak az élethivatásoknak, melyek fontosságuknál és érdemeiknél fogva a szaktudásnak, valamint a szellemi előkelőségnek felsőházi képviseletére hívatottak. Egy néhány fontosabb élethivatásnak, melynek a felsőházi képviseletre való érdemességét a javaslat indokolása ís elismeri, azért nem nyújthatott a javaslat képviseletet, mert ezek jelenleg csupán az önkéntes társulás elvén alapuló magán egyesületek. Amíg létüket törvényes alapra nem helyezik és állandóságuk ezáltal biztosítva nem lesz, államfői kínevezés által véli érdekkörük képviseletét érvényesíthetőnek. Addig ís módját lehetne azonban talán ejteni annak, hogy oly fontos és érdemes élethivatás, mint az orvosoké^ ha már a budapesti magyar királyi állatorvosi főiskola' ís kap egy képviseletet, ha provizórikusan ís egyelőre, de törvényes és ne csak kilátásba helyezett képviseletet kapjon. Ugyanezen az alapon törvényes és el nem halasztható képviselethez kellene jutnia az Országos