Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)
1925 / 7-8. szám - A kényszer egyezségi eljárás vélt és valódi hibái
12 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (124) ha nem a törvényben, de legalább a valóságban bizonyos mértékű állandóságáról gondoskodni, abból a meggondolásból kiindulva, hogy a nemzeti kultúra ügyének a pártélet hullámzásaitól függővé nem tehető fejlesztése nyilvánvalóan bizonyos folytonosságot kíván, amelynek gyakori megszakítása lehetetlenné teszi magát a fejlesztést.11) Az elmondottak nyilvánvalóvá teszik, hogy a mai helyzet évtizedes tervszerütlenségnek és a politikai változások dacára ís céltudatos és a történelmi felelősséget egyformán érző vezetés hiányának a következménye.12) Találóan mondotta egyszer a képviselőházban miniszter korában Wlassícs Gyula báró, hogy Uber die ítalíenschen Cultusmíníster gelten díe Worte Dantes: dass bís ín díe Novembermítte nicht reícht, was ín Október wurde gesponnen. A magyar kultúrpolitika állhatatlartSágára keresve sem lehetne jellemzetesebb hasonlatot találni. Ha egy országban nincs állandó szervezet és nincs erre épített művelődéspolitikai terv, amelynek történelmi folytonosságát és következetes megvalósítását legcélszerűbben a miniszter képviselné és annak állandó tökéletesedése felett őrködnék, akkor a nemzet kénytelen nemcsak elfogadni, hanem várni is a kívülről jövő útmutatást és annak a veszélye ís fennáll, hogy bármely ötlet vagy bármely érdekcsoport által felvetett igény számíthat könnyű érvényesülésre és ennek következtében az ország kultúrpolitikája a tétovázás és a céltalan kapkodás képét mutatja.1') A jelen helyzet tehát tarthatatlan és sziszifuszi munka minden javítási és organízálásí törekvés, hiu ábránd kultúrpolitikai eredményekre való törekvés és megtörik az ország talpraállítása iránti hit, ha nem tudjuk ezírányban a döntő lépéseket..megtenni.14) S itt kapcsolódik be gondolatmenetünkbe a rendszeres kultúrpolitika, mínt az állampolitíka különvált ága tudományos kiépítésének szüksége, mert amig a trianoni Magyarországon a kultúrpolitika csak szak, csak tárcapolítika lesz és nem válik általános politikává, amely mindenkit közelről érdekel, a nemzet Zöme nem látja be a kultúrpolitika nagy, nemzetfenntartó fontosságát.15) Ez a tervszerű kultúrpolitika egyformán érdeke az államnak és polgáraínak, mert az állam müveitségének emelkedése az állam jólétének fokozott emelkedését ís jelenti.1") Ennek a kultúrpolitikának ma 6 egészen sajátos problémakomplexuma van: I. iskolapolitika, 2. tudománypolitika, 3. sajtópolitika, 4. színházpoíítika, 5. irodalompolitika, 6. művészetpolitika.17) Bármelyik ponton nyúljunk ís művelődésünk ügyéhez, mindenütt égetően szükségesnek mutatkozik a vezetőgondolatok tisztázása és a szükségletek megállapítása. A művelődéspolitika egész óriási területén alig van olyan részlet, amelyen rendkívüli hiányaink ne volnának, amelyen ne találnánk hosszú idő óti elintézetlen, sőt tudtunk szerint meg sem fontolt tennivalókat, aligha 11) Fináczy : A tanügyi közigazgatás kellékei. M. P. 1920. 5 1. 12) Magyary: I. m. 74 1. 13) Ugyanott, 72 1. 14) Magyary : I. m. 75 1. 15) Wlassics Gyula miniszter Csáktornyái programmbeszédéből. Orsz. Középisk. Tanáregyl. Közlöny 1896 7. 117 1. 16) Nyireő István: Az ískolánkívülí népmüvelés és esz közei. T. 1922. 93 L 17) Dékány István dr. ; A sajtókérdésröl. Ugyanott, 1921. 545 I, akadnánk olyan részletre, amelyre vonatkozóan ujabban vagy régebben megvalósításra méltó javaslatok nem hangzottak volna eí minden következtetés nélkül.18) Befejezéskép még csak arra szeretnék rámutatni, hogy nálunk a művelődéspolitika és a kulturális közigazgatás szoros összefüggésének kérdése a kultúrpolitikai fejtegetésekből rendszerint kikapcsolódik, márpedig egyik a másik nélkül gyümölcsöt nem teremhet. Kétségen felül áll tudniillik az, hogy kultúrpolitikai tervek és célkitűzések az életben csak a közoktatásügyi közigazgatás utján érvényesülhetnek.10) * * „A kiművelt agy velők összlete határoz sorsunkról" -- mondotta ódon zamattal egy rossz korszakban fí853) Kemény Zsigmond báró. Ily rossz korszakban vagyunk ma is, amikor már úgyszólván nem maradt egyebünk, mint kultúránk. Ezért kell ma minden vonalon és minden erővel kultúrpolitikai céltudatosság.20) Ennek teljes hiányában mondhatta csak a közelmúltban Vass József a következő súlyos szókat: Mennyi zavar és elígazitatlansá? ! Mennyi az energiapizarlás mellékes dolgokra, mennyi az egymást keresztező nekífeszülés s mind e kavargásban mennyire hiányzik az egységes nemzeti célkitűzés !21) A kultúra az a cél, amelyet végső elemzésében a hatalomnak a jogtól szabályozott alkalmazása szolgálni köteles.22) Szolgálni már csak azért is, mert reánk magyarokra a közművelődési feladatok nagyobb jelentőségűek, mínt más népekre nézve. Nekünk nem lehet lemondanunk arról a reményről, hogy a nehéz külés belpolitikai viszonyok ellenére is megóvható les: a folytonosság a kultúrpolitika korszerű haladását biztosító intézkedések terén, mert ha eleink már a múltban ís azt tartották, ugy ma százszorosan igaz, hogy Magyarország vagy müveit lesz, vagy nem lesz !23) Dr. phíl. et pol. Valentényi Gáspár. ^\ A kényszer egyezségi eljárás vélt és valódi hibái A kényszer egyezség intézménye — jól lehet évtizedes mult áll mögötte — csak most: a kereskedelmi krízis alatt esett át a teher-próbán. — Vagy talán még most sem egészen. A háború alatt, sőt a háború után is, egészen a mult év őszéig csak a legritkább esetben volt szükség kényszeregyezségre. A háborús konjunktúra, a pénz értékcsökkenése segítségére sietett annak az adósnak, aki a háború előtti időkből tartozott. A háború alatt pedig a kereskedőnek adósságot csinálni nem igen lehetett, mert nem hiteleztek neki. Vagy ha véletlenül igen : elvégezte helyette az egyeztetést a korona romlása. Rövid időre rá, hogy a korona stabilizálódott, 18) Imre Sándor dr. : Tudománypolitikai kérdések. M. P. 1917. 475 1. 19) Magyary; I. m. 61 1. 20 Dékány: I. m. 556 1. 21 Vass József dr. : A kultuszminiszter hódolat*. N. L. Apponyí-száma 1921. 2 1. 22) Komis : Kultúrpolitikánk irányelvei. 1921. 45 1. 23) Riedl Frigyes dr.; Az egységes középiskola. 3. Sz. 1893. LXXIII. 361 1,