Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 12. szám - A csödtörvényjavaslat elvei

Tizedik évfolyam. 12. szám. Budapest, márczius 18. Külön mellékletek : a „Dbntvények gyiitemenye MAGYAR „Igazságügyi rendeletek Ura-' és az „Igazság- I.NillZI'U'Sl ill'ílK ügyi törvények anyaggyüjtemenynyel". (helyben házhoz hordással, vagv vidékre bér tes szétküldéssel) THEMIS a „Magvar Themis", a „Döntvények gyüiteménye' " " ..IgaTSágügyi rendeletek tára" czimii mel™ ™ L lékletekkel eeyflt teáén: egész évre 10 lorinl, Szerkesztőség: Nagy korona-Utcza 11. SZ. ! j | ^ | ^ ^ télevre 5 lor.nt. negyedévre 2 fonni 50 kr. Az előfizet'sí pénzek bértnentesen vidékr'l Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. .ge*éi.*eriibuei. po .t.^t a 1 v án y „tján . A MAGYAK JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A csödtörvényjavaslat elvei. Dr. Apáthy István egyetemi tanártól. — Jogirodalom. (Dr. Herczegh Hibái : A magyar magánjog mai érvényében. Az elmélet és gyakorlat igényeire való tekintettel.) Dr. Del l'Adami Eezsö ügyvédtől. — Az ügyvédi kamarákból. — Legközelebbi csődbejelentési batáridők. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny*-böl. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). Külön melléklet: az ^Igazságügyi rendeletek tárá«-nak fél ive. A csödtörvényjavaslat elvei.*) A csödnyitás, történjék az akár vagyonhiány, akár fizetési tehetetlenség miatt, ahhoz képest, hogy annak mily joghatály tulajdoníttatik, különböző, de minden körülmény közt nevezetes változásokat von maga után annak viszonyaiban, a ki ellen a csőd megnyittatik. E változásokat megállapítani, azok következményeit minden irányban meghatározni, a csődtörvény feladatát képezi. Az ujabbkori csődtörvényeknek kétségen felül egyik legfőbb érdeme az, hogy a csődnyitás tényével összefüggő változásokat és azok következményeit egyenlő tekintettel azok materialis és formális természetére határozzák meg, szakítva ekként azon korábbi felfogással, mely a törvényhozás feladatának egyedül a hitelezők közt keletkező commutiio folytán szükségessé vált sajátszerű eljárás szabályozását tekintette. Az ujabb törvényhozások által elfogadott irányt követve, a javaslat is különbséget tesz az anyagi és az alaki intézkedések, tehát a materialis dispositiók és a tulajdonképeni csődeljárás közt; mindkét részében oly elveket fogadván el, melyek a csődnyitás fényéből eredő, vagy azzal összefüggő viszonyokat a felek érdekeinek megfelelőleg, de a jogbiztonság lehető megóvása mellett rendezik és biztosítják. Tekintve, hogy a javaslatnak két része egymástól független, s úgyszólván önálló intézkedések tartalmát képezi, legyen szabad a javaslat rendszerét követve, mindenekelőtt azon elvekről szólanom, melyekre az első részben foglalt intézkedések visszavezethetők. A javaslat anyagi intézkedéseinek kiindulási alapját azon elv képezi, hogy a csődnyitással az adósnak csak vagyona és nem egyszersmind személyisége is confiskálható a hitelezők érdekében ; mig azonban a javaslat egy részről az adós személyiségére a csödnyitás joghatályát ki nem terjeszti, és minden oly intézkedést, mely az adós személyiségével összefüggve, gyakorlati alkalmazásában kivihetetlen maradna vagy kijátszásokra vezethetne, gondosan mellőz, — más részről nemcsak arról gondoskodik, hogy az adós vagyona a csödnyitás perczétől kezdve rendeltetése, tehát a hitelezők kielégítése elől el ne vonassék, hanem arról is, hogy lehetetlenné tétessenek következményei mindazon intézkedéseknek, melyek a csődnyitás előtt a hitelezők megkárosítására irányuló szándékkal történtek. Az első nemcsak az által éretik el, hogy a javaslat a csődnyitás joghatályának kezdetét és kiterjedését minden kétséget kizáró módon határozza meg, hanem főleg az által, hogy a javaslat a csődtömeghez tartozó javakat és jogokat a közadósnak ugy közvetlen, mint közvetett rendelkezése alól elvonja; egyrészről semmisnek nyilvánítván a közadósnak mindazon jogcselekvényeit, melyeket ez a csödnyitás után a tömeghez tartozó javak tekintetében tesz, másrészről kizárván azt, hogy a csődnyitás után egyes hitelezők oly jogokat szerezhessenek, melyek azoknak előnyös kielégítést biztositanának. A közadósnak a csődnyitás' előtt keletkezett s a hitelezőket megkárosító cselekvényei ellen szolgál a javaslat által meghonosítandó azon intézmény, mely a hitelezőknek az érintett cselekvények megtámadását bizonyos feltételek mellett megengedi. Hogy a javaslatnak e tekintetben mennyiben sikerült a hitelezők érdekeit a forgalom elutasithatlan követelményeivel kiegyeztetni, azt a tisztelt bizottság bölcsesége fogja megítélni; én részemről e tekintetben is azon elvek jelzésére szorítkozom, melyekből a javaslat az actió pauliana rendezésénél kiindult. Annak kiemelése mellett, hogy a javaslat a a megtámadási jogot első sorban a tömeg képviselőségének adja meg s azzal a hitelezőket csak kivételesen tuházza fel, mindenekelőtt jeleznem kell azt, hogy a javaslat megfelelőleg a második rész rendszerének, mig a kereskedőknél bizonyos esetekben a megtámadhatást a materialis concursus stádiumára vezeti vissza, a nem-kereskedőkre nézve ugyanazon esetekben a csődnyitási kérvény beadását jelöli ki *') A csődtörvényjavaslat szerzője ezen dolgozatot a jogügyi bizottságban a tárgyalás bevezetéséül olvasta lel, és szíves volt azt nekünk átengedői. Sz-rk. irányadóul. Eltekintve a most jelzett szemponttól, a javaslat a megtámadásra nézve kereskedők és nem-kereskedők közi, különbséget nem tesz, hanem a közadósok mindkét osztályára nézve a megtámadásnak azonos elvekre visszavezethető eseteit jelöTi ki, s ezekre nézve azonos szabályokat állapit meg. Ha a javaslatban szabályozott eseteket elvi jelentőségük szerint akarjuk osztályozni, azoknak több categóriáját kell megkülönböztetni. Vannak ugyanis esetek, melyekben a megtámadás feltételeként a cselekvénynek a hitelezőket károsító minőségén kivül az is megkívántatik, hogy a másik fél fraudis conscius legyen ; mig ellenben a közadós más cselekvényeinél az utóbb érintett feltétel a megtámadáshoz nem szükséges. Vannak továbbá esetek, melyekben a közadós cselekvényei csak ugy támadhatók meg, ha azok a csődöt megelőzőleg bizonyos — rövidebb vagy hosszabb — időn belül történtek ; mig ellenben más cselekvényeknél az időnek a megtámadhatásra nézve befolyása nincsen. E kétségtelen különbség daczára azonban a javaslat az általa megtámadhatóknak jelzett cselekvényeknél kivétel nélkül azon elvből indul ki, hogy az adós a cselekvény idejekor tudatával biit annak, hogy vagyonáról, fenálló kötelezettségei megsértése nélkül, nem intézkedhetett, mert tudnia kellett azt, hogy vagyona a cselekvény idejekor már létezett tartozásai kielégítésére nem elégséges ; nem tévén e tekintetben különbséget az, hogy a hiány már korábban létezett s a cselekvény folytán csak fokozódott, vagy kizárólag az áital idéztetett elő. Ez lévén a javaslat kiindulási alapja, az természetesen kizárja azt, hogy az adósnak oly cselekvényei, melyek keletkezésükknr a hitelezők érdekeit nem sértették, megtámadtathassanak azért, mert az adós vagyoni viszonyaiban később kedvezőtlen változás történt; mert az adós vagyona a bekövetkezett kedvezőtlen változás miatt a már korábban fenállott tartozások fedezésére elégtelenné lett. Ennek hangsúlyozásával átalában már jeleztem azon irányt is, melyet a javaslat a forgalom lehető biztonsága szempontjából követ; azonban a javaslat a megtámadási jogra vonatkozó intézkedéseit nemcsak az által egyezteti ki a forgalom elutasithatlan követelményeivel, hogy az adós cselekvényeit az ép előbb érintett irányban megtámadtatni nem engedi, hanem az által is, hogy egy részről annak jogutóda ellen, a kivel a megtámadható ügylet köttetett, a megtámadást átalában csak akkor engedi meg, ha a jogutód tudta azt, hogy az ügylet in fraudem creditorum köttetett, ha tehát a megtámadható ügyletnek reá történt átruházásával a hitelezők megtámadásának meghiúsítása czéloztatott; hogy továbbá más részről a megtámadási jogot a csődnyitás napjától számítandó egy esztendőre szorítja. A közadósnak a hitelezők megkárosítására irányuló, s ez alapon megtámadható ügyleteitől lényegesen különböznek azok, melyeknél az érintett szándék hiányzik, s melyeknél a csődnyitás folytán azon kérdés merül fel, hogy az ily ügyletek teljesítése az egyik vagy a másik fél részéről mennyiben követelhető. Az ezen j, gügyletekből eredő viszonyok ép ugy, mint azok, melyeknek alapját a megtartási és a visszakövetelési jog képezi, azok közé tartoznak, melyekre nézve a csődnyitás már természeténél fogva különböző, de egyaránt fontos változást von maga után. A mi mindenekelőtt a közadós által kötött ügyletek teljesítését illeti, e tekintetben a javaslat azon elvből indul ki, hogy az egymással szemben álló felek jogi állására nézve nemcsak a szerint, hogy a teljesítés melyik fél részéről kéretik, hanem az ügyletek természete és tárgya szerint is különbséget kell tennie. E megkülönböztetés következményeként jelenkezik mindenekelőtt az, hogy ha a szerződést a kö?adósmár teljesítette, a tömeggondnok a másik félről a teljesítést, mely a tömeg kiegészítő részét képezi, követelheti; ellenben a másik fél, ha ez a szerződést a csödnyitás előtt a maga részéről teljesítette, a tömegtől sem a szerződés teljesítését, sem a teljesítettnek visszaadását nem követelheti; ő reá nézve a teljesítés mindössze személyes igényt állapit meg, melynek kiegyenlítését csakis a csődhitelezőkre nézve megállapított elvek szerint s a csődvagyon arányában követelheti. A közadós által kötött ügyletek tekintetéhen felállított ezen elvet azonban nem lehetne a forgalom biztonságának veszélyeztetése nélkül