Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 11. szám - A közigazgatási biráskodás kérdése 1877-1879. 2. [r.]

— 90 — ha a szerződésben erről nem gondoskodtak a felek. Ismétlem: az esetleges alperességitt tekintetbe nem jő, nem jöhet; a felek erre nem gondolnak, nincs is erre szűkség, mert hiszen az a 1 peresség tekintetében mindegyik félnek saját személyes bírósága a legkényelmesebb, melytől hogy eltérni akarna, nem igen képzelhető. De igenis képzelhető, sőt a dolog természetében fekszik, hogy az egyik vagy a másik szerződő fél, azon perre gondolva, mely a szerződéshői kinőhet, biztosítani óhajt magának oly jogokat, melyeket szerződés nélkül nem biztosithatna. Tehát csakis a felperesség tekintetében válik a szerződésszerű bírói illetőség actualis fontosságúvá. A felek szerződés kötésekor nem kötelezik magukat azon joggal élni, hogy csak a szerződésszerű illetőséget keresik fel; hanem biztosítani kívánják egymás ellenében azon jogot, hogy két bíróság között — a személyes és a szerződéses bíróság között — szabadon választhassanak, ha perre támadna ok. A szerződés aláírása után be van fejezve azon actus, a melylyel a felek e jogukat biztosítják. A. jogot nyer B. ellen; B. A. ellen; A. jogával szemben áll B. kötelezettsége, B. jogával szemben áll A. kötelezettsége. — semmi más. Nem akadtam az egész ptrdts rendszerében egyetlen egy szakaszra vagy szóra, mely a legkisebb következtetést engedné arra,hogy szerződésszerű bírói illetőség kikötésekor a személyes bírói illetőségnek vége. A szó »rendszerint*, mely x urnák annyira tetszik, nem jelent nézetem szerint mást, mint hogyha sem szerződésszerű, sem más a törvény által kiszabott illetőség nem létez, akkor a személyes bíróság egyedül mérvadó ; ba ilyen illetőségek léteznek, akkor oly esetekben, a melyekben a törvény a rendes illetőségtől eltérést enged, a személyes bíróság is és az ily szerződésszerű bíróság is egyaránt illetékes. A választás attól függ, a ki a pert kezdi. A pert pedig felperes szokta kezdeni, tehát felperes kénye-kedvétől függ a választás. Szerződésszerű bírói illetőség által a személyes birói illetőség nem tétetik tönkre, a mint hogy ily esetben alperes nem is mondhatja azt, hogy ő a szerződéskötéskor már gondolt arra, hogy be fog peresittetni, tehát elég pfificus volt magának oly bíróságot választani, melyben többet bízik, mint saját személyes bíróságában. Ez, a mint már első czikkemben mondottam volt, a legnagyobb roszbiszemüséget involválná, a mit a felekről nem tételezhetek fel, de még kevésbbé tehetem fel a törvényről, hogy segédkezet nyújtana ilynemű eljárásra. A midőn a törvény azt mondja: »eltérésnek van helye* — tulaj' donképen engedélyt ad a feleknek, ha szerződnek, erre tekintettel lehetni. Ezt a szerződés kötése idejében tehetik, és ezzel tulajdonképen nem mondanak mást, mint: mi ugyan perlekedni nem kívánunk, de ba az egyik vagy másik fél okot ad a perre, legyen joga a magát sértettnek érző félnek azon bíróhoz is fordulni, a ki a szerződésben jelöltetik ki, és ne legyen köteles a szerződésszegőt saját személyes bíróságánál keresni fel. — A mi tehát a szerződéskötésekor jognak declaráltatik (a mint hogy jog is), az nem válhatik idővel kötelességgé, oly időben, a midőn felperes amúgy is a per terére lépve, azon nehéz állásban van alperes egyszerű tagadásával szemben, hogy minden egyes állítására bizonyítékot kell előteremtenie. Hogy alperes felperest még a per előzetes stádiumában az illetékességi kérdés bolygatásánál is már chicanirozhassa azzal, hogy egy kezdettől fogva jognak jelenkező valamit rögtön kötelességgé escamotirozhasson, csakis azért, hogy felperes állását nehezítse: az nem engedhető meg, de a törvény meg sem engedte, a midőn a rendes birói illetőségtől szerződés esetében eltérésnek csupán »helyt adott«, de a személyes biiói illetőség mellett, és nem annak mellőzésének kötelességével. Tehát: szerződésszerű birói illetőség oly jog, melylyel a felek a szerződés kötésekor élhetnek, oly jog az egyik fél részéről, mely a másik fél kötelességét teremti, —oly jog, melylyel élni lehet, de nem kell; oly jog, mely a dolog természetéből foly, de a mely a törvény által is szabályoztatok; tehát oly jog, melynek igénybe vételére egyik fél sem kényszeríthető, mely tehát a személyes bíró illetőségét nem érinti. jjf. A közigazgatási bíráskodás kérdése 187?—1879. II. Az egyesült ellenzék nyilatkozatának emiitett pontja, mely egy alkotmányos postulátumot először állított fel nálunk politikai tételként, tetszést aratott mindenütt e hazában, sa szaklapok, melyek első sorban hivatvák s illetékesek e kérdésben véleményt nyilvánítani, viszhangoztatták a theoretikusok és prakticusok tetszését egyaránt. Ezen eredmény — mint később látni iogjuk — a kormány magatartásában is nevezetes metamorpkosist idézett elő. Pest-Pilis-Solt és Kis-Kunmegyének a gyülekezési jogot megszorító miniszteri rendeletre vonatkozó feliratának tárgyalásakor a képviselőház 1878. évi május hó 10-ik napján tartott ülésében S h w a r c z Gyula ismét szóba hozta a kérdést: *) »En óhajtom, — uo-ymond — hogy alkottassék egy független bíróság és ezen bíróság nyújtson orvoslást politikai jogsérelmeiért minden politikai jogaiban sértett állampolgárnak; óhajtom azon állami törvényszéket, melynek szükségét már többször hangoztattam e házban, óhajtom ezt azon oknál fogva is, mert Magyarországra nézve az állampolgári jogokat biztosítva nem látom mindaddig, míg egy független bíróság, mely ez ügyekben ítéljen, nem alkottatik. Mi történik a parlamenti többségben ily kérdésekben? Sehol Európában nem volt példa rá — én legalább fölhívok mindenkit, hogy mutassa ki a szárazföldi parlamentarismus történetéből 1818 óta és Anglia történetéből is 1782 óta, — hogy valaha megbukott volna minisztérium ily kérdésben, hogy valaha még tulajdonképeni administrativ kérdésben is azon control folytán, melyet a törvényhozás többsége gyakorol, minisztérium megbukott volna; tisztán administrativ kifogásokért, administrativ mulasztásokért, administrativ tulhágásokért sehol európaszerte kormányt meg nem buktattak. S ha kifejlettebb jogéletü államokban ily kérdésekben kormány nem bukott meg: ugyan hogy kívánhatjuk mi, hogy garantiául szolgáljon a ház jogérzése, melyet Szilágyi Dezső t. képviselőtársam, mint egyedüli garantiát kívánt oda állítani? Hiszen a parlamentarismus eddigi alakjának egész természetével egyáltalában nem fér össze ezen fölfogás ; mert a parlamenti többség nem szokta a kormány embereit elejteni, mielőtt az erkölcsi — hangsúlyozom az erkölcsi — érdekeknek oly összeütközése nem támad, mely a már csordultig tölt poharat csakugyan tulárasztja. Nincs e-et Európában a parlamentarismus történetéhen, hogy egy egyes esetben gyakorolt control folytán kormány a többség által elejtetett volna. S ez az ember természetében és a parlamentarismus természetében fekszik. Ily körülmények közt, mi, kik a törvény uralmát akarjuk (Helyeslés balfelől), nem követhetünk más utat, mint a melyet követtek azon államok, melyek nem mutatkoztak a parlamentarismus terén oly gyöngéknek, mint mi; mi csak azon államokat követhetjük, melyek mint pl. Württemberg, Dánia és mások, felállították az állami bíróságot, melyet már Deák Ferencz is óhajtott.« A következő határozatai javaslatot terteszti elő: »A ház egy tizenöttagu bizottsságot küld ki azon utasítással, miszerint — az állampolgárok egyéni jogán esett jogsérelmek jogorvosolhatására egy államtörvényszéknek fölállításáról még az országgyűlés alatt a ház elé törvényjavaslatot terjeszszen.« 1878. évi május 23-án S c h w ar c z Gyula »az államtanácsról* szóló törvényjavaslatot terjesztett be. A képviselőháznak 2) 1878. évi jun. hó 24-én tartott ülésében Sclrwarcz Gyula törvényjavaslatának indokolására került a sor. Schwarcz hosszas" fejtegetés kíséretében indokolja törvényjavaslatát és sürgeti az államtanács felállítását, »mert — ugy mond — két nasy terhet kell a végrehajtó hatalomról levenni, ha azt akarjuk, hogy Magyarország kormánya szintúgy mint egyéb alkotmányos állam kormánya a maga hatáskörében üdvösen működhessék. Az egyik a közigazgatási bíráskodás ügyét, a másik pedig a törvénj-hozási javaslatok szakszerű rendszeres előkészítését és szerkesztését foglalja magában. Láttuk a múltban és el*g keserűen tapasztaltuk, hogy a közigazgatási bíráskodás terén számtalan panasz érkezik be kérvény alakjában a képviselőházhoz. Ezrekre megy azok száma, hát még azoké, mikről a háznak nincs tudomása. Láttuk ugyanakkor azt, hogy 4 hónapon át nem ért rá a kormány, hogy a törvényhatóság elnökét értesítse, mit cselekedjék és mit nem, letaitóztatott külföldinek személyét illetőleg. Részemről nem akaiom az államtanács jogkörét akként szabni meg, hogy az egyúttal a közigazgatási bíróság jogkörével is felruháztassák.« Erre Tisza Kálmán,3) miniszterelnök következőleg felelt: »En a magam részéről is tudom azt, hogy a közigazgatási bíráskodás szempontjából bizonyos intézkedések szükségesek és mihelyt lehet, minélelőbb eszközlendők lesznek és hogy a jelen állapot nem kielégítő; de az a nézetem, hogy nem lehet a közigazgatási bíróságot a minisztérium fölé, nem is mpllé, hanem aminiszterium k e b e) é b e (? !) kell azt hely •ezni.« (Élénk helyeslés a közepén.) A képviselőháznak4) 1878. évi jun. hó 27-én tartott ülésében a hunyadmegyei I. takarékpénztárnak a rá illetéktelenül kirótt jövedelmi adó visszatérítése iránti felirata tárgyalásakor B. Kaas Ivor következőképen nyilatkozott e kérdésről: » Ujabban is bebizonyítja ezen eset, hogy a közigazgatási bíráskodás azon kérdésekben, melyekben a kormány, illetve annak közegei és a magánfelek jogi véleménykülönbségben vannak, a fizetendő összeg menynyiségére nézve nélkülözhetlen, mert az ilyen kérdések elintézésére külön fórum szükséges.« Széli Kálmán5) pénzügyminiszter erre igy felelt: »Azt az egyet megengedem, hogy mindazon kérdésekben, mint ez is, hol a justice administrative józanul és helyesen értelmezett esetei forognak fen: én is kívánatosnak tartom, hogy fórum létesíttessék, mely ezen kérdéseket végleg eldöntse. Ezt én nem most mondom először, méltóztassék visszaemlékezni, ezt én önszántomból ') L. k. h. napló 1875 — 78. XVK k. 249. 1 s köv ») L. képv. h. n. 1875—78. XVIII. k. 279 1. s köv. •1) L. u. o. 282. 1. s köv. ') L. u. o. 321. I. s köv. L. u. o. 322. 1. s köv.