Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 10. szám - Eltérés a rendes birói illetőségtől - A magyar magánjog mai érvényében. Az elmélet és gyakorlat igényeire való egyenlő tekintettel. Irta Dr. Herczegh Mihál. Első kötet. A magyar magánjog általános része. 1. [r.]

- 80 — Eltérés a rendes birói illetőségtől. Ezen czim alatt jelent meg a »M. Themis* 8-dik számában egy értekezés, mely feladatául tűzte annak kimutatását, miszerint az előadott concret esetben a rendes bíróság helytelenül szállította le illetőségét, habár alperes egy bizonyos birói illetőséget megállapító »szerződésre« hivatkozott is. T. szerkesztő ur becses engedelmével bátor leszek erre néháDy rövid megjegyzést tenni, hogy a szőnyegen forgó kérdés még egy oldalról világittassék meg, melyet az idézett czikknek irója a kifejtett nézetének megtámadásául .önként felhozott ellenérvelésben figyelmen kivül hagyott. És ez a felek közt létrejött s a birói illetőséget szabályozó »s z e r z ő d é s«-nek jogi hatálya. A ppts 52. §-a feljogosítja a feleket, hogy a 30. §-ban praecisirozott rendes birói illetőségtől saját akaratukból eltérhessenek, mely akarat a létrejött szerződésben leli kifejezését. Nem szenvedhet e szerint kétséget, hogy a 30. §. nem »lex cogens«, hanem csak >lex dispositiva* jogi természetével bii, hogy ezen §. a birói illetőséget csak azon esetre szabályozza kötelezöleg, ha a felek ezt nem tették. Ha azonban a feleknek intézkedése megtörtént, akkor megszűnik a törvény dispositiója, mely tehát a szerződési kikötés mellőzésével egyik vagy másik fél által — a ki a per megindítása által a ^felperes* szerepét megragadja — fel nem eleveníthető. Nem áll tehát azon magyarázat, mely szerint az 52. §. által »a rendes mellett egy azzal egyenlően illetékes bíróság támadna*, és a »szerződésileg kikötött birói illetőség a rendes birói illetőséget meg nem szüntetné.< A téves praemissa, mintha a 30. §. mindenkori és minden körülmények közti hatálya mellett az 52. §. facultativ intézkedést tartalmazna, a fentebbiekben megczáfoltatván, halomra dőlnek annak összes conclusiói is; mert nem képezheti vita tárgyát, hogy a kényszerítő törvény mellett facultativ intézkedésnek helye nincsen és nem is lehet, a mint azt mindjárt a ppts 53. §-a fényesen illustrálja. A lex dispositiva tartalma s rendelkezése csakis akkor lépvén hatályba, a midőn a felek akarata más külön törvényt (lex contractus) nem alkot, világos: hogy a felek azon szerződésbeli megállapodása, melynek értelmében a birói illetőséget in casu concreto önként és önállóan szabályozzák, nem fosztja meg a rendes birót különbeni illetékességétől, miután a rendes biró a szerződés létrejöttekor még nem volt illetékes és csak annak meg nem köttetése folytán vált volna illetékessé. Jogi oldalát tekintve ugy áll tehát a dolog, hogy az illető ok nélkül megtámadott bíróság nagyon is helyesen mondta magát illetéktelennek, miután alperes egy a birói illetőséget megállapító »szerződésre« hivatkozott. Czikkiró urnák azon egyéb és nem juristicus okoskodására nézve pedig, hogy az emberi önzőség csak a jogával élő felperesnél lenne menthető, a szegény a 1 peresnél azonban kárhoztatandó (épen ez rövid tartalma értekezése ide vágó passusainak), legyen szabad megjegyeznem: a) hogy a birói illetőséget szabályozó »szerződés« megkötése merőben jogi szempont alá eső cselekvény, mely minden consequentiával együtt mindkét félre nézve egyenlő kötelező erővel bir; b) hogy a szerződés megkötésekor sem felsem alperes külön érdekeiiől nem lett gondoskodva, sem előbbinek kezdeményezési joga, sem pedig utóbbinak engedelmességi kötelezettsége nem lett megállapítva, hanem hogy egyszerűen és félreismerhetlenül két egyenjogú szerződő fél bizonyos jogügyletből felmerülhető viták eldöntését egy bizonyos bíróságra ruházta. Bármily indokok vezénylették légyen is a szerződő feleket ezen megállapodásnál, annyi bizonyos, hogy az a compromissum jellegét viseli és így alperest teljesen feljogosítja azon érvnek felhozására, miszerint ő a kölcsönösen kiszemelt bíróságban compromittált, arra az ügynek eldöntését megnyugvással bízza, a felperes által bizonyos okból választott rendes bíróságnak tehát magát alá nem vetheti. És ha esetleg (a mint az számtalanszor tényleg meg is esett és mindennap meg is történhet) csakugyan ezen indok volt alperesnél uralkodó, vagy pedig mindkét félnél mérvadó, a midőn a birói illetőség megállapítása iránt szerződtek; miért zsarnokoskodjék fel peres a szerződés egyszerű megszegésével a 1 peres fölött ?! Aquila. Jogirodalom. A magyar magánjog mai érvényében. Az elmélet és gyakorlat igényeire való egyenlő tekintettel. Irta Dr. Herczegh Mihál, egyetemi tanár. Eggenberger kiadása. Budapest 1880. Első kötet. A magyar magánjog általános része. 298 l. Davantage, veu que les loix »ont extirpérs du mUieu de puiloHophie morale et naturelle, comment Venlendrnnl crs fali, l/fi ont par Dieu moint esludxi en philosophie íjue ma mulle ? Au regard des lenre, i'kumanité et cutjnoissance des anliquités el histotret, iU en esíoient chargés comme un crapaud de plumes^ ci en usenl eomme un cruci/ix d'un pifre, doni louits[oii les droils som wus pleins; et nans ce ne peuvcnt e-rtre entetiduz Rabelais : Pantagruel L 2. ch. 10. I. A farsang utolsó napjaiban jelent meg szerző fáradhatlan kezeinek legújabb alkotása; méltó a korábbi hosszabb és rövidebb testvéreihez. Carducci, az olaszok Heine-je, azt mondotta egy költő versenytársáról, hogy midőn az rímelni kezd, egész Olaszország minden víztartójában vidám mozgás támad.... Similia similibus gaudent.... így azt lehetne mondani szerzőről, hogy midőn könyvirásba kap, egész Magyarország minden jogi munkájában remegő sejtelem támad. Készülnek a hekatombák ^Zajtalan működését*, mint egyik előszóban mondá, »folytatni fogja*, bár t. i. a közfigyelem nem fordulna eléggé feléje, bár a laurea virtutis legszebb füzérével nem ékítené szerény homlokát És működött. Csődjog, telekkönyvi jog, perrendtartás, magánjog stb. szenvedték nyomát; telhetetlen szelleme, mely ősi scytha jelleget szenvelg, mint Attila járta be széles tartományaikat, és útjában volt pusztítás, papiros, nyomdaszag, moly De ő korántsem puszta utánzó és felületes, selejtes plagiator vagy compilator, mint Zlinszky és társai; ő nemcsak >kortárs*, hanem eredetiséggel is bir némely dologban; ő néha eszmékben szenved és e betegségét nyilvánosan elmondja. Eszmék, minőket kivüle csak Prudhomme irt. Csakhogy szerző nem élczlapiró, mi tulajdonképen nagyon szomorú dolog — reánk nézve Karchasra! minő eszmék! minő Bábel! minő arche Noáh ! Az 1848. előtti táblabírói szellemű irók, minden egyoldalúság mellett concentrált szabatosságukkal, józan eszükkel, ehhez képest tiszta Salamonok, görög bölcsök. Mit szólna Frank, ha il) ent olvasna ? A boldog nem olvashatja De soknak majd el kell olvasnia. Erre vezet az egyetemnek, az akadémiák kir. itélő táblájának rendszere. Nincs orvoslás a culpa ellen; nincs censura irodalmunk danái megajándékozása ellen; nincs hatalom, •oely clique és claque ellen diadalmassá tegye a bírálat felkiáltását: Quousque tandem patientia nostra abuteri audieris ? A catilinaris irodalom élvezi a ius abutendi-t; tudomány czimén törvényeket árul és commentárnak nevezi a §§. szövegének ismétlését, más szavakban: irománypéldás, hasznavehetetlen gyártmányt vet a piaczra. Mert a szabad verseny és forgalom üdvös hatásának feltételei hiányozván, csak lassan kerülnek a természetes erők hivatásos helyükre; addig pedig tart a qui pro quo tudori kalap és bohócz-sapka között. Minden a neveléstől függ, mindent a jövő, az oktatottabb, az előítéletektől mentebb nemzedéktől várunk; tőle a jogreformokat, tőle a haladást. Jogunk tehát szigorúan megítélni azon magot, melyet a jövő szent kincsének szűz talajába vetnek. Jogunk kérdezni, kapnak-e jót, kapják-e a legjobbat, hogy hátramaradásunk meg ne örökittessék ? E kérdést veti fel önként szerző müvének minden lapja épen azért, mert nem pusztán didaktikus anyagot nyújt, hanem typikus, paedagogikus szellemű. Kinos dolog, annyiszor ugyanaziránt kérdeztetni. Szorongatott szivvel ballagunk végig a józan észnek nagy temetőjén; a §§-ok mint sírkeresztek alatt hosszú sorokban nyugosznak a gondolat nélküli mondatok. De fölöttük leng sajátszerű, hun-scytha szellem Ámulva akaratlanul eszünkbe jut szerző egyik legújabb eszméje. A jövő jogászgyülési kérdések között azt ajánlotta kitüzetni a perjogból: nem-e volna czélszerü a hallgatólagos beismerés tanát a hallgatólagos tagadás elvével helyettesíteni. Szerinte akkor a prókátorok ellenirata rövid, válasz, viszonválasz alig, végirat, ellenvégirat semmi, itélet könnyű, indokolás egy szó, felebbezés ritka lesz. Mily perviteli eldorádó! Az írásbeliség Columbus tojása. A makacsság megszüntetése. Nem marad makacs a hyaena sem, szelíden mosolyog ily perrendtartásban. Eszünkbe jut e lángelmü villámcsapás. Miért nem alkalmazta | szerző ? Miért nem tagad, miért nem hallgat beismerés helyett ? Nem