Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 9. szám - Párisi levelek. 3. [r.]

— 72 — bíróság mellett alperes személyes b. illetőségét is igénybe vehetné; hanem ezen eltérés mindkét fél megelőző világosan kifejezett közős akaratán nyugodván, ha a felek már egyszer eltértek és igy az 52. §-ban megengedett joggal éltek, tartoznak a szerződést megtartani és felperes alperes beleegyezése nélkül kötve van a szerződéses bírósághoz, mert pactum contrahentibus legem ponit. Közgyűlési jegyzökönyvek. A közjegyzői törvény 96. §-a szerint a közjegyző, részvénytársulatok és más egyletek közgyűlési vagy választmányi (igazgatótanácsi) határozatairól tanúsítványt adhat, ha ezen határozatok tanúsítása végett meghivatik. A közjegyző által felveendő jegyzőkönyben, melynek egész tartalmát a tanúsítványnak magában kell foglalnia, a hozott határozatokon kívül az előterjesztett lényeges nyilatkozatok, különösen azok, melyek az eljárás szabályszerűségének megítélésénél döntők lehetnek, pontosan fe'jegyzendők. A törvény ezen rendelkezése szein előtt tartja azon fontos következményeket, melyek a tanúsítandó tények és körülményekkel járnak, és azért szükségesnek találta arról gondoskodni, hogy azon garantiák mellett, melyeket az illető testületeknek szabályai a jegyzőkönyvek hitelességére nézve nyújtanak, azuj közjegyzői intézmény által nyújtott garantiák is alkalmaztathassanak. Tényleg igénybe is vétetik ezen ujabb hitelesítési mód, a legtöbb esetben közgyűléseknél, azonban nézetüuk szerint sem a czélnak, sem a törvény szellemének megfelelőleg. A meghívott közjegyző rendszerint a közgyűlési jegyzőkönyv vezetésével bizatik meg ; ez által pedig azon testületnek megbízott közegévé válik, melynek tényeiről tanúsítványt kiállítani volna hivatva, mi a közjegyzői törvény 49. §. d) pontjával ellenkezik. De a közjegyző által ily megbízás folytán felvett jegyzőkönyv, nézetünk szerint, nem tekinthető sem közgyűlési, sem közjegyzői jegyzőkönyvnek. Közgyűlési jegyzőkönyvnek azért nem, mert ha az lenne, akkor a közjegyzőnek a jegyzökönyvet eredetiben kellene a társaságnak átadnia, a közjegyző azonban az eredetit magánál tartani köteles és csak tanúsítványt adhat arról a társaságnak. Továbbá azért sem tekinthető a közjegyző által felvett jegyzőkönyv közgyűlési jegyzőkönyvnek, me t ehhez rendszerint szükséges egy társasági tisztviselőnek, mint a közgyűlési jegyzőkönyv vezetőjének hitelesítése, mely tisztviselőt a közjegyző nem helyettesitheti. De nem tekinthető a közjegyző által felvett ez^n jegyzőkönyv közjegyzői jegyzőkönyvnek sem, mert az idézett §. értelmében a közjegyző nem járhat el oly ügyekben, melyekben mint megbízott közreműködött, már pedig anuak kell őt tekinteni, ha a jegyzőkönyv vezetésével megbizatik, mert ha nem annak tekintjük, akkor nincs jegyzőkönyvvezető, miután a közjegyző meghívása esetében, ezen kívül más, rendszerint, nem bizatik meg a jegyzőkönyv vezetésével. Szükséges tehát, nemcsak a jegyzőkönyvek hitelessége érdekében, hanem bogy egyáltalában közgyűlésekről jegyzőkönyvek felvétethessenek és hogy a szabályszerű eljárás követtessék, a közjegyző meghívása esetében, külön jegyzőkönyvvezetőről gondoskodni, mert különben a közjegyző megbízása által nemcsak nem emeltetik az annyira fontos hitelesség, hanem épen ellenkezőleg teljesen elejtetik és a közgyűlés határozatai, szabályszerű jegyzőkönyv hiányában, egyáltalában nem foganatosíthatók. Dr. Held Kálmán. Jogirodalom. I. Encyclopadié des Wechselrechts der europaischen und aussereuropaischen Lánder avf Orundlage des gémemen deutschen Rechts. Alphabetisches Handbuch für den Jur isten und Kavfmann. Von Dr. Oskar Wachter. Stuttgart 1880. n. 8° VIII. és 1108 lap. Habár valamely tudományág harmonikus felépítése csakis egy logikai szerkezetű rendszer alapján képzelhető, ez mégis ki nem zárja azt, hogy más tárgyalási módszereknek is tudományos jelentőséget és jogosultságot tulajdonítsunk. A mi különösen egy tádományos disciplina egyes kérdéseinek betűrendben való tárgyalását illeti, ugy ezen módszer sokkal nagyobb mérvben teszi lehetségessé az egyes kérdéseknek beható monografíaszerü fejtegetését, mint egy rendszer, melynek keretében nagyon sok kérdés csak alárendelt állást foglal el. A rendszernél a főtekintet az összperspektivára, a lexikografikus tárgyalásnál ellenben az egyes alakokra van irányozva. Igaz, hogy ezen egyes alakok alphabethikus tárgyalásokban sem domborodnak ki mindig részletesebb körvonalaikban, sőt ritka eset, hogy lexikonok és encyklopédiák magasabb tudományos czél felé törekednének. Oly munkákmintazErsch-Gruber-féle, aB lun ts c hli-B r a ter-féle a W e i s k e-féle, a D a 11 o z-féle s más nagy lexikonok, nem léteznek nagy számban. Legtöbb esetben csak a praktikus használatról, a gyors és könnyű tájékozásról, a tudomáDy népszerűsítéséről van szó. Ezen czéloknak is kétségkívül megvan a maguk jogosultsága, de tudományos szempontból jelentőségűk természetesen igen alárendelt. A franczia jogi irodalom, a mint általában a leggazdagabb, különösen a kereskedelmi jog terén is messze felülhaladja más nemzetek irodalmát. Mutatkozik ez pl. abban is, hogy míg a németek a tulajdonképi kereskedelmi jog terén egyetlen egy önáló lexikont nem produkáltak, addig franczia nyelven ily munkák aránylag nagy számban jelentek meg. Csak a váltójog (a mely tudvalevőleg Erancziaországban és a legtöbb országban a kereskedelmi jog kiegészítő részét képezj, tehát nem önálló állást, foglal el, mint Németországban, Ausztriában és nálunk) nyert eddigelé Németországban lexikografikus feldolgozást, és pedig ugy a közöns. német váltórendszabály előtti korszakban, mint később. A régibb hasonló müvek között különösen a Treitschke által 1831-ben kiadott »Alphabetische Encyclopádic der Wechselrechte und Wechselgezetze« cz. két kötetes munka emelkedik ki, melyről a váltójog nagymestere T h ö 1 azt mondja, hogy az a köz. német vrszbly előtti korszak legjelentékenyebb német terméke. (Wechselrecht, 4. kiadás 23.1.) Azonban 1831. óta a váltótörvényhozás terén ugy Németországban, mint másutt, a legnagyobb változások történtek és a váltójog tudományos tárgyalása és gyakorlati alkalmazása is ujabban oly nem sejtett és uj meg uj eszmék és nézpontok oly nagy tömegét tartalmazó lendületet vett, hogy Treitschke kitűnő munkája mai napság már sok tekintetben elavultnak mondható. A köz. német vrdszbly behozatala után K 1 e t k e adott ki először váltójogi eucyklopédiát: »E n cy c 1 opadié des gesammten europaischen Wechselrechts in alphabetischer Ordnung* két kötet 1862. Ez ugyan felölelte az ujabb törvényhozási változásokat, azonban előzőjének színvonalát távolról sem érte el. Önálló tudományos becs nélkül, gyakorlati használatra szánva, a Kletke-féle munka nélkülözte a könnyű áttekinthetőség és a külforma ama csinyját is, a mely encyklopédiáknál annyira fontos, miért is nagyobb elterjedést nem nyerhetett. Szerencsés gondolat volt azért Wáchtertől egy uj váltójogi encyklopédiát kiadni, annyival inkább, mert 1862. óta is nagy változások történtek a váltójog terén, a Kletke-féle munka is tehát elavult volt. Az ujabb törvényhozási anyag 1871-ben össze lett ugyan gyűjtve Borchardt által (VollstándigeSammlung der geltenden Wechselgesetze aller Lánder, 2 kötetben). De eltekintve attól, hogy a váltójog 1871 óta is ujabb változásokat szenvedett, ezen anyag csak nyers formában adatott, tehát még feldolgozásra várt. Ezen feldolgozásra már most Wachter annyival hivatottabb volt, mert ugyancsak tőle származik egy hasonirányu bár rendszeres formába öntött munka, mely »Wechsellehre nach deutschen und auslándischen G e s e t z e n« czim alatt 1861-ben jelent meg. Miként ezen munka, ugy az előttünk fekvő encyklopédia is a gyakorlati használatra van szánva,a mellett azonban a szigorú tudományosság követelményeinek is a lehetőségig igyekszik eleget tenni. Mindkét tekintetben a Wácbter-féle encyklopédia bár el nem éri, de mégis megközelíti Treitschke munkáját, miért is meg vagyunk győződve arról, hogy nagy kedveltségben és elterjedésben fog részesülni, annyival inkább, mert az anyag beosztása és csoportosítása czélszerüség tekintetében, az előadási mód világosság és könnyű érthetőség tekintetében alig hagy kivánni valót hátra. Minden egyes kérdés három irányban van tüzetesen megvilágítva. A tulajdonképeni szövegben a váltójog tanai a német váltórendszabály alapján vannak kifejtve. Bő jegyzeteket, vitás pontokat, összehasonlításokat a külföldi váltójogokkal, valamint német és más külföldi döntvényeket tartalmaznak; míg függelékképen minden egyes kérdésnél a külföldi váltótörvények megfelelő szövege egész terjedelmében, gyakran eredetiben, tüntettetik elő. Nagyobb kiterjedésű kérdések kisebb szakaszokra vannak felosztva, melyek röviden megjelölve egy az illető kérdés élére állított tartalomjegyzékben foglaltatnak össze. A betűrendben következő egyes materiákat egy bevezetés előzi meg, melynek czélja általános tájékozást nyújtani a váltó és váltójog történetéről, a német váltójog forrásairól, a külföldi váltójogokról, a váltójog irodalmáról (kár hogy az egyes váltójogi kérdések speciális irodalma is nem lett összeállítva), úgyszintén a váltóügylet lefolyásáról. A munka végét a szokásos váltóformulárék összeállítása és kimerítő forrásmutató foglalja el, mely utóbbiban ki van tüntetve