Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 7. szám - A "Magyar Jogászegylet"-ről. 4. [r.]

Tizedik évfolyam. 7. szám. Budapest, 1SS0. február 12. Külön mellekletek : a „Döntvények gy jjtemenye" ar. „Igazságügyi rendeletek tára** és az ..Igazságügyi törvények anyaggyüjtemenynyel**. A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendók. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza II. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak íly'jen házhoz hordául), vs.gr vidékre bérmente-. s/.étkiildéBiel) „Magyar Themis", a „Döntvények gyüjteménye" a<. „Igazságügyi rendeletek tára" eilmfi melibtekkel egy fttteisn: egész évre tO forint télevre 5 íormt. negyedévre 2 torinl 50 kr. : előfizetési pénzek bérmentenen. virlékrS MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A »Magyar Jogászegyletéről. IV. Dr. Del l'A darai Rezső ügyvédtől. — Az eladó egy sarkalatos jógáról. (A keresk. törvény 351. és 352. §-ainak magyarázatához.) Dr. Reiner Edétől. — A gyámsági törvény 285. §-ához. A n d r é Gyula ügyvédtől. — Jogirodalo > . (Systun des deutschen Privatrechts, von Paul Roth.) Dr. Vécsey Tamás egyetemi tanártól. Az államszótár érdekében. Horváth Jánostól. — Az uzsora-bizottság javaslatai a prts, a váltótörv., a váltóelj. és az 1877 : 22. t.-cz. némely módosítása tárgyában. — Az általános magánjogi törvénykönyv tervezete. II. Rész. Dologi jog. (Befejezés.) — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlüny«-böl. — (Csődök. — Csödmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhivások). — Külön melléklet: a »Döntvények gyűjteményéinek egy ive. A »Magyar Jogászegyletéről. x IVKifejtettük nézeteinket az egylet gyakorlati feladatáról és annak kiviteli módjairól. Munka- s eleinte pénz-áldozatok azok részéről, kik ügyét komolyan felkarolták, természetesen el nem kerülhetők addig, mig a kezdeményező századok a tagok ezredeivé nem lesznek. Végre is a munkásság, az összetartó lélek, mint mindenben, itt is az apostolok s a mester kisebb csoportján nyugszik. E működés irányát előzőkben jeleztük. Nagyon természetes, hogy a negatio a rendszertelen és helytelen igazságügyi igazgatás ellenében nem zárjaki a positiv alkotást; a készületlen kísérletek meggátolása, a tarthatatlan építések lerontása, az elhamarkodott, téves, terméketlen müvek gáncsa nem zárja ki a jobbnak létesítését, arra buzdítást és irányzást. A jelenkor törvényhozási alkotásait komoly munkával előkészíteni, a könnyolmü. eiotóo mulanJú terűtekéit elvettetni, maradandó, hasmos eredményt, egészséges fejlődést biztositani és e feladat fontosságát és horderejét a nemzet köztudatává tenni kell. Ezen alkotások irányt adnak államéletünk fejlődésének, mivelődésünknek talán egy évszázadra ; egy évszázad pedig hosszú idő ma, midőn nemzeteket születni és halni látunk. Nagyon természetes másrészt, hogy a tudomány végső fejleményeinek terjesztése annak önálló mivelésétés előbbrevitelét nem zárja ki, és hogy a tudomány népszerűsítése korántsem egyértelmű annak középszerüsitésével és határozott, eszményi irány hiányával. A mai tudományos áramlatokkal szemben állást kell foglalni. El kell dönteni különösen azon, jogmivelődésünkre oly fontos kérdést, vajon a német irodalom révén iskoláinkat és autodidaktáinkat lefoglaló római jogi iránynak és a német jogtörténeti iskola bölcseletének befolyása helyeslendő-e, avagy czélszerübb, mielőtt azok teljesen áthatották jogászságunk szellemét, mely tőlük eddig meglehetősen idegenkedik az elsőnek abstrakt, complikált technikája és az utóbbinak metaphysikai mélysége miatt, közvetlenül az ujabb összehasonlító jogtudomány és nemzetgazdasági, társadalmi jogbölcselet terjesztését eszközölni ? Természetesen nem türelmetlen egyoldalúság lehet a megoldás czélja és következménye, hanem csak az, hogy a szabad kutatás világában is azon egységes ösvény megjelöltessék, melyet a rendszeres haladásra legalkalmasabbnak vallunk. A történeti iskola érdemeit tagadni még annak sem lehet, ki annak küzdelmében szülő korának bölcseleti áramlata ellen az utóbbinak pártján áll. Személyesitője, Savigny, a rohamos és a nemzeti jog ismeretét és tudományos r-zellemet nélkülöző codifikatiót oly érvek alapján gátolta meg, melyek bizonyos viszonyok között czáfolatot nem tűrnek. Kevésbbé alkotó, mint kutató, kevésbbé cselekvő mint szemlélő, kevésbbé a világra, mint a tudósokra ható, ezek voltak az iskolának, ugy mint mesterének jellemvonásai. Savigny nem első rendű, eredeti gondolkodó, mint Hobbes, Montesquieu, Vico, Bentham, nem teremtő lángész, hanem inkább rendkivül éles eszű szemlélő és rendkívül szorgalmas adatgyűjtő. Hajlammal a szobatudósságra bizonyos idegenséget szí magába az élet türelmetlen, gyakorlati igényei s a korszellem iránt, melyeket rajongó túlzás színében lát, midőn azokat a mult világon megfigyelt, levésnek lassú folyamával szembesiti. Hajlammal bizonjos, a múltban való életből eredő, abstrakt subjektivitásra, néha tanulmánya érdekén méri és túlbecsüli a régészeti felfedezések értékét, mikrologikus világiéi fogásból néha negálja a jelennek, közelsége miatt a távolban elfáradt szem előtt láthatlan forrásait és tényeit és halhatatlanoknak tekinti egy elhalt világ eszméit. Mint Göthenek, Schillernek a szépség antik eszményét, neki aclassikus jogszellem ridegségét a kor érzeteivel rokonszenvessé tenni nem sikerült. Nem volt e tudománynak közvetlen forrása korának életében, és azért npm volt rút^7Dv;i /o ~~v^ Iiatott az élő jog fejlesztésére. Nagy ellenmondás volt abban, a nemzeti szellem egyéniségének tulajdonítani a jogalkotást és mégis egy octroyált receptio eredményeiben az sörök emberit« üdvözölni. Nagy tévedés volt, az általános jogérzületnek tulajdonítani azt, mi inkább amazt létesiti és emeli, a tételes jogot, és e tévedésből eredő hibás törekvés volt, a törvényhozást a nagy tömeg meggyőződésében élőnek vélt jog reproductiojára kárhoztatni a helyett, hogy az minden kornak legjobbjait kielégítse, a többieket vezesse és emelje. Egy tévedés, mely a haladás feltételeit — a nép szellemi érettségét — felcserélte indító okaival — az alkotó egyének tevékenységével. Egy tévedés a haladás törvényeiben, melyet a nagy forradalom nagy, de időeló'tti alkotásainak gyors bukása és e miatt támadt reactio a XVIII. század és minden kornak ideális bölcselete ellen szült. Egy tévedés a relativitásban, mely, ha nincs is absolut, változatlan, örök semmiben, a jogban és haladásban sem, mégis a tudatos fejlesztést ki nem zárja és ki nem zárja üdvös hatását oly eszményi hitnek és túlzó lelkesedésnek, mely nélkül nagy alkotás mindenkor lehetetlen marad. E tévedésből származott az idegenség a bölcseleti jog és Kant, a lángelmü látnók, és iskolái irányában. Pedig azért, mert hasztalan álmodtak, gondolkodtak a legnagyobb és legjobb emberek tökéletes jogeszme megvalósításáról, ez nem volt csak meddő speculatio és nem volt semmi esetre sem alapos indok arra, hogy a jogfejlődés Róma várnajogához viszszatérjen, mely más társadalmi, gazdasági, erkölcsi, politikai alapokon nyugodott mint századunk államai. Azért, mert az örök szent jog csak mystikus álom s a német bölcsészet absolutuma agyrém volt, a relativ társadalmi jog felfogása még nem zárta ki azon igény jogosultságát, hogy a legjobbak s legbölcsebbek akarata szabja meg — a mennyire lehet — koruk eszményi jogát, jogfejlődése czéljait s irányát. Ez eszmény eléréséhez, de már elismeréséhez egy nagy szakítás kellett a szövegtekintélyhittel és kagyománynyal, egy nagy reformatio, mint egykor a vallás terén, egy vissza-