Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 38. szám - A büntettekről és vétségekről szóló magyar büntető-törvénykönyv birálatához. 8. [r.] - Zur Kritik der Ungarischen strafgesetzbuches. 8. [r.]

Tizedik évfolyam. 38. szám. Budapest, 1880. szeptember 17 ilőn mellékletek: a ..Döntvények gyűjteménye" „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendók. Szerkesztőség : Föut 18. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak (helyben ha/hoz hordással, rairv vidékre bé.niientes szétküldéssel) a „Magyar Themis", a ..Döntvények gyűjteménye-' és »/, „Igazságügyi rendeletek tára- czlmfl mellékletekkel et-y fittesen: egész évre 10 forint, félévre 6 lonnt. negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek b é letíc/.élszeriihben p n « t k tilde ilékr 1 MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő : Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A bűntettekről és vétségekről szóló magyar büntető-törvénykönyv bírálatához. Dr. S chü t z e gráczi egyetemi tanártól. - Lehet-e magvar váltóűrlapot németül kitölteni és viszont? Sarlay E.létöl. - Jogirodalom. (Moritz Obermayer: Die Lelne von den Bachverstandigen.) II.' W. V. Az njugyvődrendtertas javaslata. - A német jogászgyülés határozatai. Dr. Környey Ede ügyvédtől. - Különfélék. - Előfizetési felhívás. Legközelebb! csődbejelentés! határidők. - Kivonat a .Budapesti Közlönyéből. (Csődök. - Csódmegszüntetösek. - Pályazatok. - Igénykereseti Kulöu melléklet : az (Igazságügyi Rendelek Tárá«-nak egy ive. felhívások.) A bűntettekről és vétségekről szóló MAGYAR BÜNTETŐ-TÖRVÉNYKÖNYV "birálatálxoz. DR. SCHÜTZE, gráczi egyetemi tanártól. VIII. A második (különös) rész beható megbeszélése magától értetőleg ki van zárva; könyv lenne belőle. E részben követem tehát a szokásos kritika példáját, a mely e helyütt bokrétát vagy épen csak a kritikus kedvencz eszméjét szokta nyújtani. A 2. fejezet feliratának következőkép kellett volna hangzania : »A király és a királyi ház tagjainak bántalmazása és megsértése«. E fejezetnek elhelyezését a felségsértés és a hűtlenség közé igazolja, hogy határozmányai az 1. fejezetnek mintegy kiegészítését képezik; v. ö. a 139. §-t a 126. §-al. A » vállalkozásinak (TJnternehmen) a »kisérlet«hez való viszonyára vonatkozó vitát a 126. §. szövege nem oldja meg: mert hiszen a 127. §-ban ismét oly »cselekmény, mely közvetlenül arra van irányozva« stb. stb. fordul elő. Itt tehát azon kérdés fog előállani : vajon a felségsértés e különös fajának kísérlete (65. §.) teljesen fedve van-e ily szöveg által? A szóhangzat szerint nemmel kell felelni. A 4—7. fejezeteket áttekinthetőbben két fejezetbe lehetett volna összefoglalni és ilyképen kikerülni a közhatóságok és a magánosok elleni »erőszak« fogalmá nak nem veszély nélküli újra fölélesztését. A 12. fejezetben hiányzik határozmány azon esetre, ha az illetékes hatóság előtt tudva hamisan tett vallomás esküvel (vagy avval hasonlónak elismert egyéb módon) meg nem crősitetett, v. ö. ausztr. javasl. 167. §-át (bízott, javasl. 164.); a mi annál sajnosabb, a mennyiben ily kiegészítés nélkül a 226. §. határozmánya nagyon is messzire menő s a btk. 221. §. szövegéből is az értelem alig vehető ki. A házasságtörés (246. §.) lényegére nézve nem a szemérem, hanem a házassági kötelék elleni bűncselekményt képez, s ennélfogva a 15. fejezetben lett volna helye, még egyszerűbben pedig mindakettőt házasságtörés és kettős házasság — be lehetett volna foglalni a 16. fejezetbe (»a házasságra és a családi állásra vonatkozó büntettek és vétségek*) felirat alatt. Sok elismerésre méltó van »a rágalmazás és a becsületsértés*; cz. 17. fejezetben. Nem akarunk nagyon is erős súlyt fektetni arra, hogy a rágalmazás »jobb tudomás ellenére« nem emeltetett ki mint minősített vétség, miután a 258.—260. §§. büntetési tételei elegendő tért engednek ezen súlyosító körülmény tekintetbe vételére. Ellenben nem helyeselhető mint fogalmi ismérv a »többek jelenlétében vagy többi stb. stb.; elegendőnek kellett volna venni az egy személy előtti állitást illetve terjesztést, mivel a rágalom továbbterjedését már ez is lehetségessé teszi. Helyesebb volna tehát a következő szövegezés: »A ki másról egy vagy több személy előtt oly tényt állit vagy terjeszt, mely« stb. stb. A gyilkosság (278. §.) fogalmát, tekintettel a 279. §-ra (szándékos emberölés) nyilvánvalóan következőképen kellett volna szövegezni: Zur K r i t i k des UNGARISCHEN STRAFGESETZBUCHES über Verbrechen und Vergehen. Von PROF. DR. SCHÜTZE in Graz. VIII. Die eingehende Besprechung des Z w e i t e n (Besonderen) Theils verbietet sich von selbst; sie würde zum Buche anwachseu. Ich folge daher dem Beispiele der gangbaren Kritik, welche hier eine Blumenlese, oder nur die »Steckenpferde« des Kritikers zu bieten pflegt. Die Ueberschiift des 2. Abschnitts musste lauten: »Thátlich« keiten und Beleidigungen gegen den König und gegen Mitglieder des königlichen Hauses«. Die Einschaltung desselben zwischen den Hochverrath und den Staatsverrath (Landesverrath) rechtfertigt sich durch die den Abschnitt 1 erganzende Beschaffenheit der Bestimmungen; vgl. § 139 mit § 126. Die Kontroverse ü^er das Verhaltniss des »Unternehmens« zum »Versuch« wird nicht abgesclinitten durch die Fassung des § 126; denn im § 127 ist wieder die Rede von einer »Handlung, welche unmittelbar darauf gerichtet ist« etc. etc. Hier wird sich alsó fragen : wird dadurch der Versuch (§ 65) dieser Spezies des Hochvercaths vollstándig gedeckt? Nach dem Wortlaute muss maii dies verneinen. Die Abfchnitte 4 bis 7 konnten übersichtlicher unter Zwei Ahschnitte zusammengefasst, und dadurch auch die nicht ungefáhrliche Wiederbelebung der Begriffe einer öffentlichpn und privátén »Gewaltthittigkeit« vermieden werden. Tin 12. Abschnitt vermisst man eine Bestimmung über die nicht durch Eid (oder was dem gleichsteht) bekraftigte wissentlich falsche Aussage vor zustandiger Behörde — vgi. Oesterr. Entw. § 167 (Ausschuss-Entw. 164) — ; umso mehr, als ohne diese Ergánzung die neue Bestimmung des § 226 viel zu weitgehend, und auch die Fassung des § 221 de* G.-G. nicht recht klar erscheinen will. Der Ehebruch (§ 246) ist stinem Wesen nach nicht Vergehen gegen die Sittlichkeit, sondern gegen das Eheband, und musste demgemilss in den 15. Abschnitt gestellt, noch einfacher konnten aber beidé Delikte — Ehebruch und ZweifacheEhe — mit dem Abschnitte 16 (Ueberschrift dann »Verbr. und Verg. in Beziehung auf die Ehe und den Familienstand«) verschmol/.en werden. Viel Vorzügliches bietet der 17. Abschnitt »Verleumdung und Ehrenbeleidigung«. Auch wollen wir nicht allzuviel Gewicht darauf legén, dass die Verleumdung »wider besseres Wissen« nicht als qualifizirtes Vergehen hervorgehoben worden; indem die Strafsiítze der §§ 258 bis 260 für Berücksichtigung dieses Erschwerungsgrundes hinreichenden Spielraum bieten. Dagegen ist nicht zu biliigen das Begriffimerkmal »in Gegenwart mehr ere r dritten Personen oder vor mehreren« etc. etc.; die Behauptung bzw. Verbreitung Einer Person gegenüber musste genügen, weil schon damit die Weiterverbreitung der üblen Nachrede ermöglicht wird. Richtiger würe dahe _ folgende Textirung: »AVer in Beziehung auf einen Anderen vor einem \