Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 38. szám - A büntettekről és vétségekről szóló magyar büntető-törvénykönyv birálatához. 8. [r.] - Zur Kritik der Ungarischen strafgesetzbuches. 8. [r.]

— 302 — »A ki embert szándékosan megül, ha szándékát előre (!) megfontolta*. Ha pedig ki akarták kerülni e bőbeszédű szövegezést, akkor a szándékos emberölésnél vagy »a ki embert meg nem fontolt szándékból« stbvagy szándékosan, de megfontolás nélkül stb. stb. kellett volna mondani. A meglevő szövegezés szerint az, a ki embert szándékosan, és megfontolással, de nem »előre« (helyesebben: előzetesen, mcgelözötten) megfontolva megöl, szigonian véve sem gyilkosságot, sem szándékos emberölést nem követett cl. Ehhez járul, hogy ha a 279. §. szándékos emberölésről szól, ennek megfelelően nem-szándékos, tehát vétkes emberölésről kellett volna szólnia 290. §-ban. Helyeslést érdemel, mint más törvényhozások lényeges hézagának kipótlása, a 292. §. határozmánya, mely a hátramaradottak részére megítélendő »megfelelő kártérítést* tárgyalja. Csakhogy nem igen tudom elképzelni, miképen legyen azoknak (illetve a gyámok stb.) »kérelnie« nélkül a megítélés indokolt és foganatositha'.ó. »A párviadaláról szóló 19. fejezetben külön kellett volna intézkedni a kihívás eszközlőiről, a segédeket pedig rendszerint nem büntetni, épugy a mint nem büntettetnek a párviadalnál jelen volt »tanuk« (300. §.). Segédeknek használása »a párviadal szokásos szahályai«-hoz tartozik s a törvénynek nem szabad (akarata ellenére) a segédek nélküli párviadalt előmozdítani. A 309. §-ban ezen szavak: »de ölési szándék nélkül adatott be« tekintettel a 301. §. határozott szövegezésére feleslegeseknek mutatkozoak. A 308. §-nak ^többek bántalmazásából származott súlyos testi sértés«ről szóló határozinányai, Magyarországnak (valamint Ausztriának is) némely vidékein elharapódzott verekedési járvánnyal szemben aligha nem fognak hiányosaknak kitűnni. Hiányzik nevezetesen 1) kisegítő büntetési tétel a birkózás, verekedés vagy kölcsönös megtámadás körüli önkénytes és bűnös egyszerű hozzájárulásra nézve, eltekintve egészen a kimutatható »bántalmazásban való részvétel*-tői; 2) intézkedés azon esetre, ha többek bántalmazásából, nem külön mindegyikből, hanem csakis »a bántalmazások összhatásából« származott a halálos eredmény (v. ö. ausztriai korm.-javaslat 239. §-át). IX. I A lopásnál a roagy. btk. épugy mint az auszlr. javaslat ragaszkodott két összefüggő elvhez, melyek a/, eddigi magyar-osztrák büntetőjognak egyik valóban indokolatlan sajátszerűségét képezték. A 334. s. k. §§. szerint ugyanis 1) a lopás vétségéből »büntett« lesz már az által, hogy a lopott dolog értéke 50 frtnál (eddigelé köztudomásúlag 25 írt,) nagyobb ; hasonlókép a csalásnál és »sikkasztásnál« (de itt 100 frt); 2) ezen összeg meghatározása végett mindazon dolgok éitékei melyeket ugyanazon tettes bár több külön lopás alkalmával ellopott (illetve ellopni megkisérlett,) egy fő-Ősszegbe egybefoglalandó; az ebez rokon vagyon elleni bűntetteknél, mint a csalás, sikkasztás, stb.-nél pedig eléggé furcsán az nem rendeltetik. Ismeretes dolog, hogy az ausztr. javaslat ezen elvek fentartását indokaiban nem pusztán »külső«, hanem még belső okokkal iparkodott igazolni — s mily eredménnyel! Felfogásom szerint ezen elvek ép oly tarthatlanok a méltányosság fóruma előtt, amint feleslegesek a czélszerüség szempontjából. Jogi szempontból tarthatlanok. Mert hogy A. lopása, melynek értéke 50 frtra becsültetik, miért képezzen csak vétséget, ellenben B.-nck lopása, melynek értékbecsülése 50 frt 10 krra rug, büntettet, az a józan észnek megfejthetlen dolog. Hogy az előbb nevezett dolog egy naptól egy évig terjedhető fogházzal, az utóbb nevezett 6 hónaptól öt évig terjedhető börtönnel legyen büntetendő, kiáltó igazságtalanság. E mellett még eltekintünk egészen attól, mikép lehetne tulajdonképen a lopás kisérleténél meghatározni azon dolog értékét, melyet a tettes eshetöleg talán lopott volna, és eltekintünk még sok egyébb hasonló talánytól. Az érték egybefoglalásának elve által nem hogy jobbra, de még rosszabbra fordul a dolog. A ki három csekély lopást követett el, melynek mindegyikeért külön-külön egy egy heti fogházzal lett volna büntetendő (sőt a btk. 96 s. k. §§. értelmében még 3 hétnél is sokkal enyhébb összbüntetés volna kiszabandó!), de melyeknek egybefoglalt, értékösszege 50 frt 10 krra rug, az immár —- a 10 kr. miatt — mint »büntettes« legenyhébben 6 havi börtönnel, és azonkívül (v. ö. a 341. §-t a 54. §-al) kötelezőleg becsületbeli következményekkel sujtassék! Ebez járulhogy nem is a folytatólagos lopásnak, tthát az egyséoder mehreren Dritten einc Thatsache behauptet oder verbreitet, \velche« etc. ete. Der Begriff des Mordes (§ 278) hátte im Hinblick auf § 279 (Todtschlag) offenbar so gefasst werden müssen: »Wer einen Menschen vorsátzlich, und zwar nach vorberiger (!) Ueberlegung tödteU AVollte man aber diese veitláuftige Fassung vermeiden, dann musste es beim Todtschlagc entweder heissen »Wer einen Menschen mit íiichtüberlegtein Vorsafze« etc. oder »vorsátzlich, jedoch ohneUeberlegung* etc. etc. Bei der nunmebrigen Textirung hat der, vvelcher einen Menschen vorsátzlich, und mit Ueberlegung, aber ohne »vorherige« (soll heissen : vorhergehende, vorgiingige) Ueberlegung tödtet. genau genommen weder Mord noeh Todtschlag begangen. Dazu kommt, dass, wonn § 279 von einem »vorsátzlichen Todtschlag« redet, dem auch ein nicbtvorsat/.licher, alsó í'ahrlássiger »Todtschlag« in § 290 hátte entsprecben müssen. Beifall verdient, als eine wesentliche Lücke andercr Gcsetzgebungen ausfüllend, dic Bestimmung des § 292 über die »angcmesscne Entscbádi»ung« der Hinterbliebenen; nur weiss ich nicht recbt, wie ohne derén (bzvv. der Vormünder etc. etc.) »Vcrlangen« eine Zucrkenuung begründet und durchgeführt werden soll. Im Abscbnitt 19 »Zweikampí« mussten die Karteltiager (s. Ocsterr. Entw. § 214) besonders erwáhnt werden, und die Sekundanten der Regei nach ebenso straffrei bleiben, wie die zugezogenen »Zeugen« des Kampfes (§ 300). Die Zuziehung von Sekundanten falit unter die »herkömmlichen Regein des Kampfes«, und das Duell ohne Sekundanten darf nicht (wider seinen Willen) das Gesetz fórdern. Im § 309 (Giftbeibringung) erscheinen. im Hinblick auf die ausdrückliche Fassung des § 301, dieWorte >und wurden dieselben nicht in der Absicbt zu tödten beigebracht* überflüssig. Ungenügend dürften, gegenüber der in manchen Gegenden Ungarns (gleichwie Oesterreichs) grassirenden R a u f-Epidemie, sich erweisen dic Bcstimmungen des § 308 betreffend die »von Mehreren verübte Missbandlung.* Es fehlt namentlich 1) ein aushülflicher Strafsatz für die freiwillige und schuldhafte blosse »Betheiligung« an Raufcrei, Schlágerci oder gemeinsamen Angriffe, ganz abgesehen von nachweisbaier »Thcilnahme an der Missbandlung* ; 2) eine Bestimmung für den Fali, wo mebrere Misshandlungen nicht einzeln, sondern »nur durch ihr Zusammentreff'en* die schwere Körperverletzung oder den tödtlichen Erfolg verursacht habén (vgl. Oesterr. Reg.-Entvv. § 239). IX. Gleich dem Oesterr. Entwurfe hat auch das Ungar. G.-B. bei dem Diebstabl an zvvei zusammenhángenden Grundsátzen festgebalten, welche sicherlicb im bisherigen Oesterr.-Ungarischen Strafrechte eine — unberechtigte Eigenthümliehkeit bildeten. Es soll námlich nach §§ 33-1 ff. 1. das Vergehen des Diebstahls zum »Verbrechen« schon dadurch werden, dass der Werthbetrag des Gestohlenen 50 fi. (im bisherigen Rechte bekanntlich 25 fl.) übersteigt; ahnlich bei Betrug, und bei »Unterschlagung« (hier aber 100 fl.); 2. zum Behuf der Ermittelung dieses Betrages eine Zusammenrechnung der 'Werthbetrágc der versebiedenen von derselben Person begangenen Diebstáhle (bzw. Diebstahlsversuche) zu einem Gesammtbetrage vorgenommen werden; merkwürdigerweise aber nicht bei den verwandtcn Eigentkumsdelikten. wie Betrug, Unterschlagung etc. ete. Es ist bekannt, wie der Oesterr. Entwurf in seinen Motiven die Beibehaltung dieser Grundsátze nicht blos aus »áusseren«, sondern sogar aus inneren Gründen zu rechtfertigen unternommen hat — und mit welchem Erfolge! Unseres Erachtcns sind jene Grundsátze ebenso unhaltbar vor dem Forum der Gercchtigkeit und Biliigkeit, wie überflüssig vom Standpunkte der Zweekmássigkeit. Sie sind rcchtlich unlialtbar. Denn warum ein Diebstabl des A, dessen Werth auf 50 fl. geschátzt wird, cin blosses Vergehen, dagegen ein Diebstabl des B, dessen Scbátzung 50 ii. 10 Kreuzer ergibt, ein Verbrechen darstellen soll, ist für den gcsuuden Menschenverstand uncrfindlich. Dass demgemáss erstgenannter Dieb einem Strafsatze von Einem Tagc bis zu 1 Jahr Gefángniss, letztgenannter einem Strafsatze von 6 Monaten bis zu 5 Jabren Kerkers verfallen sein soll, ist schreiende Ungerechtigkeit. Wir wollen einmal ganz davon absehen, wie man beim Diebstahlsversuche den Werthbetrag dessen bemessen will, was dieser Mann etwa gestohlen haben wüvde, und von den übrigen Ráthseln dieser Art.