Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 4. szám - Az angol csődtörvények alapelvei. 1. [r.]

— 30 — De a benső bomlás e nagy veszedelmében, a pusztító J belbajban kell jelenkeznie a vis naturae conservatrix, az ( egyedül panaceaeát képező belorvoslásnak. Ez orvoslás reactió lesz a kitaszítandó beteg elemek j ellenében, fegyelmezése és egyesítése a még használható, de j most desorganizált elemeknek és így ébresztése és fokozása a nemzet erkölcsi akaraterejének. E gyógyfolyam hatályosan nem indulhat meg egy I elszigetelt ponton, nem indulhat meg hatalmatlan egyén vészéről, nem indulhat meg fixirozott irány és kiviteli terv, szóval »rendszer* nélkül. A hullámzó politika corruptiója ellenében az államrendezést, a társadalmi fejlődést a jognak szilárd alapjára kell i fektetni, mely nem lehet mától holnap a törvényfaragóval ' változó, mely nem lehet találmány és lelemény, melyet ismerni, tudui, terjeszteni, melynek helyes alapelveit és postulatumait a nép erkölcsi akaraterejének rugójává tenni és ismét avval felfegyverkezni kell. A jog a prius, az alap a czélszerü államrendben, nem i íeltételes függelék; a jog a kormányos delejtüje, nem a ] kormányrúd lapátja. Es a hol megfordítva van, hol a jogelvekkel sakkoznak, mint babákkal, ott a jogélet beteg, ott a corrumpált politika ragályos érintésétől megóvni és a jogmivelők és jogkedvelők oltalma alá venni kell. A benső önorvoslás gyógyfolyamának tehát a jogászságtól kellene kiindulnia, mely az állami és társadalmi élet között közvetitő functióra hivatott orgánum, mely ismeri jogéletünk sajgó sebeit, ismeri azok okait, fájdalmait és gyógyszereit. Visszhatásában a jogszervezés az erkölcsi akaraterőt a nemzetben felkelteni és hatványozni, a corrumpált politikát az államban fekéiyezni és a szervezett jog szilárd medrébe foglalni képes. Az államhatalmak megzavart egyensúlya csak ugy áll helyre, ha a jogtörvényre fektettetik. A jogászság által tehát nem fata morgana hajhászandó, hanem komoly munka teljesítendő; nem ambitioból, hanem kötelességből. Jogéletünk antediluvianus vagy charlatan érvágó sebészeit elűzni, a jogéletnek benső, hosszú, szakértő tanulmányozása által szerzett ismerete alapján a gyógyító — azaz egészség-helyreállító — eszközöket, a jogreformokat kijelölni és alkalmazásukat kivívni, biztosítani, végre prophylaktikus és diaetetikus szempontból az igaz jogot a nép erkölcseibe vinni és ezek szívósságával felfegyverkezni kell. Mily nagy, mily nemes, mily áldozatra méltó feladatok ! És mit látunk mégis, ha első kísérlet történik ily mozgalom szervezésére, ha bátran kilépnek azok is, kik kitett helyen küzdenek, ha felhivják a nemzet nagyszámú jogászait az általánosan ismert, helyeselt reformok megmentésére, kivivására? Azt látjuk, hogy a kisérletet ignorálják vagy kicsinylik, róla hallgatnak vagy médizálják és — mi a fő, mert legkényelmesebb — egyelőre nem támogatják. Egynek nagy a czél, másnak kicsiny az eszköz. Egy csak kocsmai jogvitát akar, a másik nem bizik sikerben, hol nem látott még a priori — filium ante patrem — nagy eredményeket. Majd ha meglesznek azok, ha ott valamit kapni, nyerni, olcsó babért szerezni lehet, akkor — vederemo. Addig hadd vajúdjék magában. Szent, ki a tengert kanállal meríti ki, tudákos rajongár, mond a kislelkűség gúnyja, mely nem látta még népünk mentését szellemi fegyverrel. Faiseurök, kik szerepelni akarnak, mond az irigység gyanúsítása, mit nem is kell nálunk titkon suttogni, mert elhiszik akkor is, ha leplezetlen cynismussal kürtöltetik urbi et orbi obligát sárdobással ad maius gaudium populi. Egynek nem tetszik a programm irálya, másnak népszerűtlen név áll elül, a harmadik conspiratiót, reactiót sejt, a negyedik előbb tudni akarja, kik lesznek még ott (jó társaság t. i. a conditio sine qua non), az ötödik meg örül, hahalva születik a gyermek, melynél nem ő volt a bába: az indifferens tömeg pedig a »többiekkel nem megy.« Nem az intentiót, nem a feladatot, nem a czélt tekintik, hanem kifogást meritenek ezer jelentéktelen apróságból, birálják a savoir-fairet, a helyett, hogy maguk is érte tennének, minél több senkitől sem várható, minél kevesebb mindenki részéről kötelességszeg.'s. A birák elégedetlenek és hivatalaik javítását sürgetik, az ügyvédek éhen halnak skétségbeesésükben önsegélyt álmodnak, a tanárok a doctrina terméketlenségét siratják, inert a törvényhozás és törvényalkalmazás gyakorlatát folyton szélesebb ür választja el az elmélettől, mint a földet a Syriustól, a közjegyzők megint ügyvédi czimen akarnak éhezni, — szóval a jogszervek tönkremennek, mert a jog beteg, és mégis apathiával nézik a jog agóniáját, melynek megmentésétől és helyreállításától saját jólétük függ. Sokszor ezer alkalomból szavaltak, bölcselkedtek e nyomorról, a reform útjáról, a jogászság egyesüléséről, melyre a német után copirozott jogászgyülési banquet nem elegendő, és íme, ha kibontják a zászlót, akkor azért lesznek szökevények, mert felavatásakor mindegyikük nem ütötte rudjába az első neves szöget. Mert hát ilyen a magyar az ős időktől fogva, hol a porta nam fizetett, a porta nem küldött katonát, mig vagyont és embert elvitt — a tatár. Tatárjárás van most jogéletünkben és mi jogászok egymást tépjük. Ily constellatiók közt indult meg a magyar jogászegylet, egynek merészség, másnak merénylet. Dr. DeWAdami Rezső. Az angol csődtörvények alapelvei. (The principles of tbe law of bankrupcy.) I. (A. A.) Mindazon eszmék, amelyek e század folyamában a csődtörvényhozás körül megvitattattak vagy törvényekbe foglalva a gyakorlat utján meghonosittattak, befolyással voltak a világ első kereskedő-nemzetnek, az angolnak törvényhozására is. Anglia ötven év alatt kisebb-nagyobb mérvben folyvást módositotta és kiegészítette csődtörvényeit, mert a nagy kereskedelmi érdekek nem engedték, hogy azon conservativ szellem, mely az angol magánjogi törvényhozást annyira jellemzi, e téren is nyilvánuljon. Különösen kereskedelmi válságok alatt, midőn nagy sokasága a kereskedőknek az elvállalt kötelezettségeknek nem voltak képesek eleget tenni, és a csőd az egyedüli és a leggyorsabb eszköznek tekintetik a válságon gyorsan keresztül hatni és a helyzetet tisztázni, élénk viszhangra talált a kereskedelmi kamarák és a sajtó felszólalásában azon kívánság, a csődtörvények valamely hiányát pótolni, vagy a fenálló törvény valamely általános elvét jobban részletezni, vagy gyakorlati szempontból kimerítőbben szabályozni. Az angol kormány az ilyen felszólalásokat mindig komoly figyelemre méltatja, és a mennyire tőle függ, ha az érintett hiány iránt tájékozást szerzett, ennek megszüntetését elősegíti. A legutóbbi rendszeres angol csődtörvény 1869-ben hozatott, és 1870. évi január hó l-jén lépett életbe. Azóta igen nehéz idők jártak az angol kereskedelemre. A törvény a gyakorlat terén sok tekintetben ki nem elégitőnek bizonyult. Anglia jelenlegi lordkanczellárja, Cairns, be is terjesztett a lordok házának egy törvényjavaslatot (The bankrupcy law amendement bili), mely egy külön bizottságban tárgyalás alá is vétetett (Amended in committee). Ezen javaslatról Anglia szakemberei elég kedvezőleg nyilatkoznak, és ez lesz egyike a legelső javaslatoknak, melyet a február hóban újra összeülő parlament tárgyalás alá veend. Miután nálunk a képviselőház jogügyi bizottságában szintén egy csődjavaslat kerül tárgyalás alá, melynek számos részletei iránt a gyakorlati szakemberek nem helyeslőleg nyilatkoznak, czélszerünek tartjuk a legtekintélyesebb angol jogi irók müvei alapján, valamint a fenálló törvények és az érintettjavaslat nyomán, az angol csődtörvényhozás alapelveit a magyar jogászközönséggel megismertetni. Azon angol jogi irók, akik a csődtörvényeket tárgyalják, egy jó csődtörvény alapjául kijelölik, hogy ez a bukott vagyonának felosztását a hitelezők közt a leggyorsabb leg-