Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 4. szám - Az angol csődtörvények alapelvei. 1. [r.]

igazságosabb és kevés költséggel járó módon eszközöltesse | és hogy a bukott mielőbb szabaduljon hitelezői követeié- I seitől, ha vagyoni állapotát teljesen felfedezte és vagyonát ' átadta (when he bas made a full disclosure and surrender | of his property). 1. A csődbíróságok (Bankrupcy courts). Miután a kereskedelmi forgalom és az igazságszolgáltatás az angol fővárosban összpontosul, csak ott van külön törvényszék csődügyekben (the London bankrupcy | court), melynek személyzete áll egy főbiróból (chief judge), jogi szakképzettséggel bíró több jegyzőből (registrar), a kik némi birói teendőkkel is megbízhatók, és irodai és végrehajtó személyzetből (Clerksand ushers). Ezen törvényszék területe magában foglalja London városát és környékét. Ez utóbbi \ a javaslatban tüzetesen körüliratik. A vidéken a csődügyek- I ben a járásbíróságok (County Courts) járnak el. Azonban a Lord-Chancellor tetszése szerint bármely járásbíróságot a csődügyekben való eljárástól kizárhatja. — Csődbiró I (bankrupcy judge) és ilyen ügyekben eljáró bíróságok egyéb hivatalnokai képviselők nem lehetnek (may not sít in Parliament). Azonfelül ezen utóbbi személyek hivataloskodásuk ideje alatt, sem közvetve, sem valamely társuk utján csődügyekben azon bíróság előtt nem képviselhetnek, melynél alkalmazva vannak, különben a biró által elbocsáttatnak. Az indokolt elbocsátás a főbíróval közlendő, a ki azt hatályon kivül is helyezheti. Alsóbb rangú ügyvédek (sollicitors), a kik a rendes társas biróságnál (High Court) képvi selhetnek, a csődbiró előtt megjelenhetnek, a nélkül hogy a szóbeli tárgyalásra magasabb rangú ügyvédet kellene (Counsel) meghatalmazniok. Az illetőség tekintetében az lesz | a szabály, ha a javaslat is hatályba lép, hogy arra nézve, aki a csődöt megelőző hat hónapon át a londoni bíróság területén ^ üzletet folytatott, vagy nem Angliában lakik, a londoni bíróság illetékes; arra nézve pedig, aki más helyen lakott, azon j vidéki járásbíróság illetékes, melynek területén a csőd előtti hat hónapban leghosszabb időn át üzletet vitt. A jelenleg érvényben álló törvény szerint senki sem kérheti, hogy ellene a csőd megnyittassék. A törvényjavaslat ezen esetre vonatkozólag azon intézkedést tartalmazza, hogy az adós vagy a londoni csődbíróság előtt, vagy azon vidéki bíróság előtt, mely- J nek területén hitelezőinek legnagyobb része mind szám, mind j a követelés mennyisége tekintetében lakik, kérheti a csődöt. I Ha több helyen nyilik csőd egy adós ellen, bármely hitelező kérheti, hogy az eljárás tétessék át a londoni csődbírósághoz. A hitelezők többsége is elhatározhatja, hony a csődeljárás I czélszerüség szempontjából tétessék át a londoni törvény- ] székhez. Ezen törvényszék szoros jogi s méltányossági | bíróság (a court of law of equity), és ennek főbirósága mindazon hatáskörrel bir, mely az országos törvényszék (High Court of Justice) biráit megilleti. A londoni csődügyi főbírónak és a járásbiráknak azon joguk van, hogy a registrarokat megbízhatják kisebb ügyek tárgyalásával, és az ezek által hozott határozatok épen olyanoknak tekintetnek, mintha csakabirák hozták volna. Csődügyek rendszerint ülésben és nem nyilvánosan tárgyaltatnak (heard in chambers and not in open court). Azonban a bukott kihallgatása és felmentése nyilvános ülésben eszközlendő. A bíróság belátására vagy a felek kérelmére a csődben felmerülő bármely ügy nyilvánosan tárgyalható. A csődbíróság hatásköre igen tág; minden jogi kérdésben határozhat, mely a csőddel kapcsolatos, ugy hogy még civil juryt is összehívhatnak, ha valamely ténykérdés forog fen, melynek elbírálása végett jury összeállítása szükséges. Angol csődbíróság által hozott határozat Skótiában, Irlandban és a britt birodalom egész területén végrehaj tátik. Ali ez különösen a csődbíróság által kiadott elővezetési parancsra és azon parancsra, melyben a bukott által félretett vagy elfejtett vagyon utáni motozás elrendeltetik. Csődbíróság által fogságra itélt egyént a fogház felügyelő köteles elfogadni. Minden hitelezői gyűlés elnökének kötelessége jegyzőkönyvet vezetői és abba a határozatokat beírni, mely feljegyzés teljes bizonyitó erővel bir. Minden csődbirósági iratnak a biró vagy registrar által aláírva és a törvényszék pecsétjével ellátva kell lennie; különben nem tekintetik bizonyítéknak (not reccivable in evidence). Az angol csődeljárás folyamában keletkezett határozatok, okiratok, bejelentések, meghatalmazások és egyéb iratok bélyegmentesek. Az ujabb angol bírósági szervezet szerint a felebbvitel az első folyamodásu csődbirbságoktól jelenleg nem a cancellári frítörvényszékhez (Court of appeal in Chancery) megyén, hanem az általános felebbviteli törvényszékhez (the Court of Appeal.) Jogirodalom. Az egyéni szabadság Európában s Magyarországon. Irta Beksics Gusztáv. Budapest, 1869. (Dr. R. E.) Évezredek óta szól a történelem a küzdelemről, melyet a népek a szabadság kivívásáért folytatnak ; a szabadság volt eszménye a görögöknek, ezért folyt a plebejusok és patríciusok harcza; a középkor minden nemzete s a nemzetek valamennyi testülete szabadságért yiv'ott. Korunkban nagy átalakulásokon ment át állam, társadalom; de e változás daczára is kifogyhatatlanul foly a harcz a szabadságéit. Egy század lefolyása alatt öt véres forradalmat szenvedett Francziaország, hogy megvalósítsa a szabadság ideálját, s a mi történelmünk lapjai telvék a szabadságért folytatott véres harczok leírásával. Okadatolt tehát a figyelem, melyben részesülni kell minden a szabadság kérdését taglaló munkának, okadatolt különösen nálunk, hol igen ritkán találkozik ez elhagyott mezőnek alapos müvelője. Egy emberöltő mult el, mióta »A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra« czimü munka megjelent, dicsőséget hozván Írójára s nemzetére; egy évtizednél több mult el, mióta Mill munkája »A szabadságról«, megbővitve a fordító, Kállay Béni figyelemre méltó bevezetésével, magyar nyelven napvilágot látott. Ha eltekintünk Grünwald Bélának kérdésünkkel csak laza összeköttetésben álló müveitől (mint pl. »Közigazgatásunk és a szabadság*): azóta e tér parlagon hevert. Mi e jelenség oka? Kétségtelenül része van ebben annak, hogy mi irtózunk a szürke theoriától, de nem vétek tévedni, ha ezt azon balhiedelemnek tudom be, hogy a politikai szabadságot kiviván, e téren alig van teendőnk. Innen ama nagy feltűnés, melyet ellenkező állítás s ez ellenkező állitásnak megczáfolhatatlan tényekkel való beigazolása okoz. Midőn rövid idővel ezelőtt Kőnek egy az akadémiában tartott felolvasásából értesült a nagy közönség, hogy mily gyenge lábon áll Magyarországban az egyéni szabadság ügye, a magyar sajtó megrezzent. Hiába, mi még mindig a szabadságnak franczia bűvfogalma alatt állunk; foglalkozásunk egyedüli tárgya a politikai szabadság, s ennek eszményét abban látjuk, hogy korlátlan hatalom létezzék az államban. Ambitiónk és hiúságunk Angliával teszi párhuzamba államunkat, azon országgal, a hol az egyén jogait, szabadságát szilárd institutiók, a Habeas Corpus, az esküdtszékek, a szabad sajtó s a szabad gyülekezési jog biztosítják. A valóságban azonban hü tanítványai vagyunk Rousseaunak, megvalósítani igyekezzük az ő Contrat Social-jának elveit, mely szerint: »a szabadság csak ugy valősittatik meg, ha az egyén teljesen alávettetik a többség akaratának*. Kitűnő franczia tudósok fáradoznak abban, hogy lerázzák e tan verte békókat, csak Constant Benjámin s Laboulay Eduárd neveit említem, s előttünk áll egy egész iskola ernyedetlen törekvése. Az igaz tanokat honunkban is közkincscsé tenni, feladata az ismertetendő miinek, melynek megírásával Beksics Gusztáv, kit a szakközönség mint Carrara Programmjának fordítóját s az olasz büntető jogtudomány interpretatorát ismeri, őszinte elismerésünkre tarthat számot. A 66 lapra terjedő munka szól: az egyéni szabadságról Európában s Magyarországon. Sokan némi megütközéssel fogják olvasni szerző előszavát s kétkedni fognak azon, hogy az egyéni szabadság csak mostoha gyermekként élt közöttünk, hogy az egyéni szabadság elmaradt a közjog lcghangzatosb chartáinak daczáia. De a mii elolvasása s átgondolása meg fogja téríteni a kétkedőt. Szerző müve első s második fejezetét az egyéni szabadság fejlődésének szenteli. Az egyéni szabadságnak nem volt hazája sem a kelet, sem a görögök és a rómaiak országa. Ott a theokratia uralma volt megölője, itt a politikai szabadság. A görög és a római szabad akart lenni, azaz résztvenni óhajtott a politikai hatalomban. Megválasztotta consulait, résztvett a népgyülésekben, deaconsul a népgyűlések hatalmának nem volt semmi korlátja. A keresztyénség, a polgárság, a reformatió törték meg az egyéni szabadság útját, mely Francziaországban teljesen elbukott, mig Angliában a nemesség és a polgárság egyesült