Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)
1880 / 4. szám - A "Magyar jogászegylet"-ről. 1. [r.]
Tizedik évfolyam. 4. szám. Budapest, 1880. január iá. Külön mellékletek : a „Döntvények gyűjteménye" u „IgazságUgyi rendéletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendók. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza tl. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye11 és az „Igazságügyi rendeletek tára" czimü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 torint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek hérmenteeen, videkrl 1 legczélszerübben postauta lvány titlá-n küldendSk. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság TARTALOM: A magyar jogászegyletről. I. Dr. Dell'Adami KezsÖ ügyvédtől. — Az angol csődtörvények alapelvei. I. (A. A.)— Jogirodalom. (Dr. Beksics Gusztáv: Az egyéni szabadság Európában s Magyarországon.) (Dr. R. E.) — A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék ügyforgalma 1879-ben. (S. S.) — Az általános magánjogi törvénykönyv tervezete. II. Rész. Dologi jog. (Folytatás.) — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csödbejelentési határidők. — Kivonat a ^Budapesti Közlüny«-böl.— (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). Külön melléklet: a ^Döntvények gyűjteménye^ VIII. kötetének tárgymutatója. A > Magyar jogászegylet«-ről. I IBizonyos keserű szánalom fog el, ha közéletünknek külső lökések által irányzott fejlődésén végig tekintünk és »a kor színvonalánt, >a helyzet magaslatán« álló jelenkorig azt tapasztaljuk, hogy általánosan helyeselt eszmék is mily nehéz küzdelmek árán, mily lassan, töredékesen és ideiglenesen jutnak érvényre, hogy a legjogosabb igények az alaptalan negatióval és érdekellenzéssel szemben mily concessiók és compromissumok folytán, mily denaturizált alakban birnak csak elismerést nyerni, megvalósulni. Ki néplélektani szempontból kutatja e szomorú jelenség okát, az egyes, különös okokon kivül, melyek a haladást időnkint késlelteték, egy benső, mély és csaknem hozzáférhettem egy nagy tömegben és hosszú korban ható okra talál, melynek ama csüggesztő eredmény nagy részét tulajdonítani kell. Ez ok az, hogy népünk — legyen az keleti eredetének, ősi szokásainak végzetes hagyománya vagy történeti és jelen létviszonyainak eredménye, — még vezérlő, mintául szolgáló osztályaiban, magasabb műveltségű és felvilágosodott társadalmi rétegeiben is, melyekből törvényhozói és kormányzói válnak, nélkülözi azon benső erő nagyobb fokát, melyet minden haladó népnél észlelünk, és melyet energiájának, akaraterejének nevezni lehet. Ezen akaraterő képezi a nemzeti szellem erkölcsi lételemét, melyen miveltsége n) ugszik, melytől ismereteinek értékesítése, melytől fejlődése, esetleg fentartása függ. Ezen akaraterő azon psjchikus elem, melyet az egész természetben, a fajok küzdelmében a létért és jólétért, a népek küzdelmében az uralomért és szabadságért mint egyik döntő tényezőt hatni látunk. Ezen akaraterő képesít a változottaknak felismert életviszonyokhoz való alkalmazkodásra, mi minden nép, egyén, lény érettségének, erényének egyik ismérve, mi minden nevelés és minden politika egyik czélja és feladata. Ezen akaraterő az egyénnek és népnek jellemet ad ; mint az egyénnél — bár önző, de mindig, akaratlanul is, az egyének összeségének is javára szolgáló tevékenységében — észszerű életterv keresztülvitelében, ugy a népnél szilárd czélok, vezéreszmék állhatatos követésében és megvalósításában jeleukezik. Ezen akaraterő hiányában látjuk a határozatlan, rnegbizhatlau, melancholikus és szerencsétlen egyént, kinek minden szellemi kincs birtoka sem adhat kárpótlást egységtelen, hatástalan, szétforgácsolt életeért; ezen akaraterő hiányában látjuk a hányatott, stagnáló, boldogtalan népet, melynek minden szellemi miveltsége nem gátolhatja romlását, pusztulását. Mert ezen erkölcsi alap, ezen végrehajtó akaraterő, e tettvágy és kitartás, ez állandóság nélkül :i szellemi ismevet egy ur szolga nélkül, egy teremtő' teremtmény nélkül, egy mulandó álomkép. A puszta ismeret, a legmélyebb szemlélet és képzelet magában véve csak elpuhuló Narcisst, a lotoszvírágon nirvánát váró Buddhát alkot. Eletet, életkedvet és életeredményt esak am;i erkölcsi alap, csak az akaraterő ad. Ezen elem a történet heroikus, az élet épitő, a természet alkotó eleme; ennek túlzása mellett is hosszú világuralmát látjuk az általa nagy népeknek, Rómáoak, Angliának. Ez elem gyengesége folytán mint burjánzó gyom terjed az apathia, a kislelkűség, a kétségbeesés oly bajjal szemben, mely csak benső, állandó erőfeszítés által győzhető le. Ez akaraterő pillanatnyi, mechanikus fellobbanása az önfentartás küzdelmében külső veszély eltávolítására, mint ezt nemzetünk sokszor külellenség ellenében és a forradalomban az egyetértés és lelkesedés hatalmával tanusitá, vagy a henye passiv ellenállás, a szenvedés stoikua tűrése, melyet szolgaságában is büszkén mutatott, még nem képezik azon erő alkotó, tartós hatásra képes fokát, sőt a tulizgatás a kimerítés reactióját szüli, a fatalistikus resignatio kétes erényének hosszú gyakorlása pedig a közügyek iránti indifferentismust terjeszti széles, érzelmeikben hazafias körökben is. így jutottunk — legalább részben — az ellenállásnál annyival nehezebb alkotás feladatához, bizonyos önállósághoz, uralomhoz, benső reformatiónk vezetéséhez, melyet 1848-ban, a mi újkorunk születésekor, csak kezdeményezni lehetett. Arra jutottunk egyrészt eszményi emlékek és hit nyomása alatt, mely csalódásaink keservei daczára sok nemes erőt máig lekötve tart elérhetlennek ismert czél utáni sóvárgásban; arra jutottunk másrészt desillusionált, skeptikus, frivol és corrumpált nemzedékkel, minő a történet tanusága szerint minden kornak természetszerű sajátja, mely nagy mozgalmakra és rendszerváltozásokra következik, mert az emberek az önfentartás szolgálatában az elvek feladásához, a hatalom csábitása folytán a köpenyforgatáshoz és a bitorlókelleni küzdelem által az egyéni és állami érdek ellentétbe helyezéséhez szoktak. A nép erkölcsi hite meg van ingatva a »közelről látott« eszményben, mely ma áldást, holnap átkot hozott hívőjére. Mi ma jogos volt, holnap jogtalan lett, mi ma érdem, holnap vétek: a szilárd erkölcsi mérték elveszett és vele az egyensúly erény és jutalom, bűn és büntetés között. A hit meg van ingatva: a szó a meggyőződés álarczát viselte, és most nevetett phrázis lett, bár igazat mondjon; az erő ki van fárasztva: a ruganyosság az uj ut követéséhez hiányzik; a bizalom elfogyott: a személyes pártok tusája demoralizálja azt mi még demoralizálható. A józan ész, realismus és opportunitás kedvelt pajzsai mögött elfér minden tudatlanság, minden jellemtelenség. Uj jelszavak támadnak, uj imák, uj Istenek, csak uj hit nincs hozzájuk. Ilyen politikai generatio legyen a politikai regeneratio végrehajtója!