Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)
1880 / 34. szám
Külön mellékletek: a ..Döntvények gyűjteménye“ MAGYAR az „Igazságügyi rendeletek tára*‘ és az „Igazság- BwUllZtilcSl aítllv ügyi törvények anyaggyüjteménynyel“. _______________________ ____ W~ ■ U '’W «--------W---------^ mm-------"WT~ S^\A (helyben házhoz bordával, eagv vidékre bérmen. f ■ 1 ■ ■ ■ lm ■ ■ / A tes szétküldéssel) A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések f ■ j ■ ■ ■ I 1 1 ■ ■ K 1 és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. H H H H i / H H " a „Magyar Themis“, a „Döntvények gyűjteménye1 ____ ■ ■----------■ ■—m és az „Igazságügyi rendeletek tára“ czimii mel1 ^a/ ■ ■ k lékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, Szerkesztőség : Főút 18. SZ. H H H H ’ i H H W J félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. — —--------Mm-------JHa--------.mä A V —AAL.—,—JR.— ___/ Az előfizetési pénzek b é r me n t e s en. vidékr'l Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. legezéiszerübben po.uu*ivan, utján A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő : Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum“ részvénytársaság. TARTALOM: Actio Pauliana a csődtörvényjavaslatban. Dr. Yécsey Tamás egyetemi tanártól. — Látogatás osztrák és bajor közjegyzői irodákban. I. Dr. Markó Sándor kir. közjegyzőtől. — Az ügyvédgyülés kérdéséhez. ¥r. — Ugyanarról. Dr. D e 11’A d a mi Rezső ügyvédtől. — A miniszter- elnök és a közigazgatási bíráskodás. Gruber Lajostól. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások.) — Külön melléklet: a »Döntvények Gyűjteményéinek egy ive. Tizedik évfolyam. 34. szám. Budapest, 1880. augusztus 18. Actio Pauliana a magyar csbd-torvényjavaslatban. A rómaiak szerint a tulajdonjog absolut és totális hatalom. Ennek korlátozásához a fórumon a törvényhozó kevés kedvet érzett magában. A tulajdonos érvényesen rendelkezik vagyona felett, bár mennyire eladósodott is. Csak akkor válik feszegethetövé rendelkezésének érvényessége, midőn ellene birtokba bocsátást (missio in bona) nyernek hitelezői. A közadós ellen praetorilag engedett missio azt eredményezte, hogy a birtokba beutalt hitelezők zálogjogot kapnak a vagyontömegre, melynek alapján annak idején az eladást eszközölték. A beutalás és eladás közti időre tehát a formális csőd tartamára eső rendelkezések nem tartattak ipso iure semmiseknek (negotium nullum), hanem csak meg- támadhatóknak (negotium rescissibile), de csak annyiban, a mennyiben az adós hitelezőit megrövidíteni, vagy egyiket a többiek kijátszásával kedvezményezni akarná. Az ily gonosz szándék (fraus) sérti azon egyenlőséget, mely a közönséges hitelezők közt létesül a missio folytán. A missio előtt a közadósnak keze szabad; és igy ha kifizeti lejárt tartozását, bár ezen kielégítés a többi hitelezők megröviditését vonja maga után, utólag kérdőre nem vonható. A missio előtti időkből csak azon ügyletei vehetők analysis alá, a melyekkel lenem járt vagy épen koholt követeléseket fedezett animo fraudandi. A római jog szerint az adós, mint tulajdonosa vagyonának, ha erre nézve akár a missio után, akár a missio előtt intézkedik, nem semmis, hanem megtámadható ügyletet hoz létre. A magyar csődtörvényjavaslat, a közadósnak vagyonára vonatkozó tulajdonjogát a tömeg értékesítéséig nem vonja ugyan el, de a közadósnak a csődnyitás utáni jogügyleteit másként Ítéli meg mint a csődnyitás előttieket. Azon pillanatban, midőn a csődnyitást rendelő határozat a csődbíróságnál kifüggesztetik,*) a közadós fizetésképtelensége oly alakot ölt, a mely a közadós rendelkezési jogát vagyona felett a legmélyebben érinti. Az alaki fizetésképtelenség (concursus formális) kezdetével annyira elveszti a közadós kezelési és rendelkezési jogát a csődtömeghez tartozó vagyona felett2 3), hogy az erre vonatkozó jogcselekvényei, a melyeket a csődnyitás hatályának kezdetétől fogva tesz, a hitelezők terheltetése szempontjából semmisek5) (negotiumnullum), magokban véve merőben érvénytelenek. A csődnyitás által formaszei’üen constatált fizetési képtelenség a közadós gazdasági autonómiáját visszhatólag is érinti. A csődnyitás előtti jogügyletei, a melyekkel vagyoni mérlegét hitelezői rovására megrontottasigy fizetésképtelenségét anyagilag (concursus materiális) létrehozta, utólag kérdés tárgyát képezhetik. A közadósnak, a csődnyitás előtti időben, vagyonát terhelő- leg tett jogcselekvényei önmagokban véve ipso iure semmisek*) Magyar csődtörvényjavaslat 1. §. 2) U. o. 3. §. *) U. o. 6. §. nek nem tekintetnek ugyan, azonban megtámadhatók (negotium rescissibile), shaa csődbitelezőkre nézve kárositók, a csődhitelezőkkel szemben hatálytalanokká tehetők1 *), tehát kereset, esetleg kifogás által érvénytelenithetők. A fizetésképtelen közadós csőd előtti jogcselekvényeinek megtámadását némi csekély mértékben máraz 1840.22. t.-cz. 32. §-a is megengedte; most tágabb körben tervezi és szabályozza csődtörvényjavaslatunk harmadik fejezete, hol is a római jog egyik nevezetes intézményének, a Paulus praetor nevét viselő keresetnek2) megbonositását találjuk, a nevezetesebb európai csődtörvények intézkedéseinek alapul vétele mellett, specialis viszonyainkra s a forgalom elutasithatlan igényeire való figyelemmel. Önként értendő, hogy a közadósnak, hitelezőit kárositó cselekvényei az 1878. 5. t.-cz. 35-ik fejezete szempontjából is mérlegeltetni fognak. Paulus praetor a róla nevezett keresettel azt akarta elérni, hogy a hitelezők kárára a közadós által a csődtömeg eladását megelőző időben roszhiszemüleg elidegenített érték visszaszereztessék8). Ennek a keresetnek eredeti alapja ama, hihetőleg Cicero korából származó hirdetmény, a melyet Ulpianus az edictumhoz irt commentarjában ismertet.4) Pauliana actioval Rómában megtámadhatták a közadósnak akár a materiális akár a formális csőd ideje alatt létesített roszhiszemü elidegenítési ügyletét, legyen az átruházás, ön- megterhelés vagy jogfeladás. Nálunk a nevezett kereset csak a formális csőd előtti jogcselekvények ellenében lesz alkalmazandó; a közadósnak a formális csődnyitás utáni időre eső jogcselekvényei ipso iure semmisek, érvénytelenek, Pauliana actio-ra alapot nem szolgáltatnak. A digesíák szerint a tömeggondnok (curator bonorum) volt első sorban hivatva a Pauliana actio megindítására, de esetleg lehet felperes bármelyik hitelező is, ha jogi érdeke úgy hozza magával5). Javaslatunk értelmében a megtámadási jogot rendszerint a tömeggondnok gyakorolja6). Ha a ’) Magyar csődtör vényjavaslat 26. §. 2) A Pauliana actiot tárgyalja : Huschke, Zeitschrift f. Civilr. u. Proc. XIV. Nr. 1 ; Rudorff, Zeitschr. f. Rechtsgesch. VIII. 62. 1. Ismét Huschke, ugyanazon folyóirat IX. 329. 1.; Ruinhart, d. Anfechtungsklage wegen Verkürzung der Gläubiger, 1871 ; Zürcher, d. actio Pauliana. 1872 ; Schönemann, d. Paulianische Klage, 1873; Hasenbalg, Zur Lehre v. d. actio Pauliana, 1874 ; Fischer, Anwendbarkeit der actio Pauliana auf Zahlung, Hingabe an Zahlungsstatt und Pfandbestellung, 1875 ; Schey, Zeitschr. f. Rechtsgesch. XIII. 120. 1. 1876. A Corpus iuris civilisben lásd: Dig. 42. 8 ; Cod. 7. 75. Arndts, Lehrbuch d. Pand. 10-dik kiadás. 1879. 228. §. 3) Dig 42. 8. 1. Ulpianus: quae in fraudem creditorum facta sunt, ut restituantur. 4) Az edictum (lásd Dig. 42. 8. 1. Ulp.) igy szól: quae fraudationis causa gesta erunt, cum eo qui fraudem non ignoraverit, de bis curatori bonorum, vel ei cui de ea re actionem dare oportebit, intra annum quo experiundi potestas fuerit, actionem dabo ; idque etiam adversus ipsum, qui fraudem fecit, servabo. A Dig. 42. 8. 10 is tartalmaz edictumot: quae Lucius Titius fraudandi causa sciente te in bonis, quibus de ea re agitur, fecit, ea illis, si eo nomine, quo de agitur, actio ei ex edicto meo competere esseve oportet, ei si non plus quam annus est, cum de ea re, qua de agitur, experiundi potestas est, restituas; interdum causa cognita etsi scientia non sit in factum actionem permittam. Ezen második edictum szolgált az interdictum fraudatorium alapjául, mely a restitutiot czélzó interdictumok közé tartozik. Sokkal í'itkábban fordul elő mint az actio Pauliana és csak possesso- rius jogorvoslat. 5) Cui de ea re actionem dare oportebit, mond az edictum, lásd Ulp. Dig. 42. 8. 1. pr. c) Magyar csődtörvényjavaslat 26. §.
