Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)
1880 / 34. szám
270 tömeggondnok az érintett joggal nem él, a csődhitelezők bármelyikének kérelmére a választmány a tömeggondnokot a megtámadásra utasíthatja s a tömeg részére külön képviselőt rendelhet. A hitelezőket beavatkozási jog illeti. Ehhez adandó lenne a digesták szellemében, hogy a hátrányos jogügylet kötésénél korábban támadt jogalapon álló egyes hitelezőt is illeti a megtámadási jog, ha csupán ő egymaga szenved rövidséget a megtámadandó ügylet által, a midőn jogos érdeke a többi hitelezőkével nem ellenkezik ugyan, de azokétól elszigetelve áll. Az actio Pauliana eredeti hazájában alkalmaztatott megtámadására mindazon elidegenítésnek, a melyet a fizetésképtelen adós (fraudator) azon gonosz szándékból (dolus), hogy hitelezőit vagy hitelezőjét megrövidítse, oly alanynyal köt, a ki tudja ezen jogellenes szándékot (qui fraudem non ignora- verit). A hitelezők megröviditésére irányult szándék lényeges feltétele a Pauliana actio megengedhetőségének. Az edictum szerint mind az elidegenítő közadós, mind a tőle szerezni akaró fél tiltott cselekvény (delictum) elkövetőjének tekintetik. A gonosz szándékú eljárás (fraudatio) abban mutatkozik, hogy az adósnak vagyona kevesbedik, tehát a hitelezők kielégítési alapja, melyet a missio biztosítani van hivatva, megrövidittetik. A hitelezők birtokba utaltatása által teremtett helyzet védelmét a Pauliana actiótól várták. Ezen keresettel megtámadható mindenekelőtt az, a ki az adósnak csalárd ügyletében részt vesz (fraudis particeps) és ez utón az adós vagyonából valamit nyert1). Vagyoni jelentőséggel csak ennek felelőssége bir, de nem szenved kétséget, hogy a keresetnek a közadós ellen is hely adandó. Ennek akkor lehet gyakorlati fontossága, ha az ő perbevonatása nélkül a kedvező eredményt kieszközölni nem lehetne2). A közadóssal összejátszó félnek örökösét is meg lehet támadni, a mennyiben a megtámadható ügyletből gazdagodott5), iniquum enim praetor putavit, in lucro morari eum, qui lucrum sensit et fraude; idcirco lucrum ei extorquendum putavit, mond Ulpianus az Edictuinhoz irt commentarjának 73-ik könyvében. Később a hitelezők érdekében kiterjesztő a praetor a keresetet az ellen is, a ki a rósz szándékot nem tudva (fraudem ignorans) köté a közadóssal a j ogügyletet, ez az úgynevezett utilis Pauliana actio. A mi csődtörvényjavaslatunk4) azon elvből indul ki, hogy fraus et dolus nemini opitulatur, tehát a kereset a roszhiszemü- leg kötött ügylet ré s z e s e i ellen indittatik. A megtámadható jogügyletben részes félnek jogutóda ellen is gyakorolható a megtámadási jog, ha a jogutód a szerzés idejekor tudta, hogy a közadós az ügyletet a hitelezők kijátszása végett kötötte. A singular is successiora hivatkozó jogutód, a ki a hibás jogelődnek házastársa, fel- vagy lemenő ágbeli rokona vagy testvére, azon törvényes vélelemmel áll szemben, hogy tudta a kijátszást; ha nem tudta a kijátszást, ennek bizonyításával ő tartozik. A singularis successiora hivatkozó többi jogutódról a törvény nem vélelmezi a hibának tudását; ha valóban tudta a hibát, a bizonyítási terhet erre nézve a megtámadó viseli. Az universalis successio alapján álló jodutódlás esetében a megtámadási jog a fentebbi megszoritásoktól független. Ezt hozza magával az egyetemes jogutódlásnak képviseleti jellege. Nevezetes a magyar csődtörvényjavaslatnak 37. §-a, mely a Pauliana actionál a remekjog szellemében tért enged biráinknak a bizonyitékok szabad mérlegelésére. A megtámadási perben, ha valamely tény tudása vagy nem tudása képezi a bizonyítás tárgyát, a biró a felhozott közvetlen vagy közvetett bizonyitékok mérlegelésénél a törvénynek a bizonyitékok teljességére vonatkozó intézkedéseihez kötve nincsen. A bírónak engedett ezen felhatalmazás biztositja az actio Pauliana gyakorlati sikerét. A Pauliana actionál a végczél nem kevesebb a hitelezőktől elvont érték s járulékainak (res cum omni causa) visszatéritése és a csalárd (fraudulosus) ügylet érvénytelenítése. Csődtörvényjavaslatunk5) szerint, ha a megtámadás •) Qui fraudem non ignoraverit, mond az edictum, lásd Ulp. Dig. 42. 8. 1. pr. 2) Idque etiam adversus ipsum, qui fraudem fecit, servabo, ugyanott. 3) Competit actio in id, quod ad eum pervenit, dolove malo eius factum est quominus perveniret, mond Ulp. Dig. 42. 8. 10. §. 24. és 25. *) Magyar csődt.-javaslat 35. §. B) U. o. 31. §. sikerül, a neheztelt jogcselekvény érvénytelenül s a közadós; ellen ama jogcselekvény folytán hozott határozat vagy egyezség is elveszti hatályát, anélkül, hogy azt külön megtámadni vagy érvénytelennek nyilvánítani kellene. Az a mi a megtámadható jogcselekvény által a közadós vagyonából elide- genittet.ett, a csődtömegnek visszatérítendő, a tömegbe folyt viszontteljesités kiadása mellett. Bizonyos tekintetetben az ügylet megkötése előtti állapot visszaidézése (in integrum restitutio) eszközöltetik; a közadós által elvállalt kötelezettség hatályát veszti, az általa elengedett kötelezettség pedig ismét feléled. A hol a megtámadási jog az ellenfél roszhiszemüségét tételezi fel, a tárgy nem csak a beszedett, hanem a beszedendett gyümölcsökkel (cum fructibus per- ceptis és percipiendis) térítendő vissza. Az ajándékba kapott dolgokra nézve a jóhiszemű megtisztelt ellen a római jog a Pauliana actionak csak annyiban adott helyet, a mennyiben az ajándék által gazdagodott. E részben a magyar csőd- törvényjavaslat 33. §-a azt tartalmazza, hogy a jóhiszemű szerző azt a mit a közadós viszteher nélküli cselekvénye folytán kapott, csak annyiban köteles visszatéríteni, a menynyiben a kapott tárgynak vagy értékének még birtokában van. Actio Pauliana indítására okot szolgáltathat Ulpianus szerint1) a közadós részéről a birtokba utalt hitelezők kielégítési alapját kevesbítő bármely elidegenités, tehát eladás, szolgalomengedés, életjáradék vagy évi járadék igérése, zálogadás, hozományajánlás, dologelhagyás valaki kedvéért, kifogási alapnak szolgáltatása, a pernek szándékos elvesztése, actiok elévülésének engedése, követelésekről, zálog- vagy egyéb jogokról való lemondás, fizetés, fizetésbe adás. A vagyonkevesbités csak akkor ad megtámadásra alapot, ha a hitelezők megrövidítésének czéljából történt (fraudationis causa), s az eredmény tényleg be is következett. A vagyonkevesbités nem csak cselekvés, hanem mulasztás által is okozható, dare, obligare, liberare, de a nem szerzés ide nem sorozható a rómaiak nézete szerint. Csődtörvényjavaslatunk szerint következők a megtámadható jogügy letek: a) Aközadós- nak a csődnyitási kérvény beadása illetőleg a fizetések megszüntetése után, de a csődnyitási végzés kifüggesztése előtt kötött s a hitelezőket megkárosító ügyletei, ha a másik félnek a csődnyitási kérvény beadásáról illetőleg a fizetések megszüntetéséről tudomása volt (fraudis particeps). b) A közadósnak a csődnyitási kérvény beadása illetőleg a fizetések megszüntetése után, vagya kérvénybeadást illetőleg fizetésmegszüntetést megelőző 15 napon belül keletkezett azon jogügyletei, melyek által ez valamelyik hitelezőjének oly biztosítást vagy kielégítést ad, melyhez ennek egyáltalában nem vagy akkor még joga nem volt, még ha nem is roszhiszemü az elfogadás (fraudem ignorante). Szükséges azonban bizonyos időpontot kijelölni, melyen túl a fizetések megszüntetése, ha ezt csődnyitás követi is, a megtámadásra indokul nem szolgálhat. Ha a fizetések megszüntetését a formális csőd 6 hónap után követi: a közadósnak oly jogcselek- vényeinél, melyek a csődnyitást 6 hónappal megelőzőleg történtek, a megtámadásra indokul nem szolgálhat az, hogy a másik félnek a fizetések megszüntetéséről tudomása volt.2) Ez azonban nem zárja ki az ügyletnek megtámadhatóságát más czimen. A most említett két esetben a közadóst roszhiszemüség (mala fides) terheli, a vele szerződő másik fél az a) esetben roszhiszemünek tekintetik, a b) alatti esetben ha nem bélyegeztetik is roszhiszemünek, de nem segít rajta jóhiszeműsége, c) Némely jogügylet azon minőségénél fogva, hogy viszteher nélküli, némelyik pedig az ügyleti felek személyi kapcsolatánál fogva megtámadható, ha a csődnyitást megelőzőleg két éven belől keletkezett.3) Minőségénél fogva megtámadható a közadósnak az örökségről vagy hagyományról való lemondása4) ; szinleges viszteher mellett kötött vagy viszteher nélküli jogügylete, kivéve a szokásos ajándékozásokat. Az ügyleti felek ') Dig. 42. 8. fl. 2) M. csödtörvényjavaslat 27. §. 3) Magyar csőd tör vényjavaslat 28. §. 1. és 2. pont. *) Egészen ellenkezően Ítél Ulpianus:------qui repudiavit hereditatem non est in ea causa ut Edicto locum faciat; noluit enim aquirere, non suum patrimoniuun deminuite. Dig. 42. 8. 6. §. 2.
