Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 32. szám - A német fötörvényszékek büntetőjogi praxisából. 17-18. [r.]

— 257 — körülményre az esküt le nem teszi, de - hacsak hamisan nem esküdnék - le sem is teheti, minek következtében alperes menekül a felperesi alaptalan kereset elől. Már pedig ha ily esetben az eskütől feltételezett ítélet alapján a biztosítás elrendeltetik, felperes a kezébe adott hatalommal mindent el fog követni, hogy alperest a kiegyezkedésre ráerőszakolja és hogy ettől légből merített követelését kicsikarja. A biztositás elrendelése által pedig tervét sikeresen keresztülviszi. Elmegy a biztositást foganatosittatni s az alperesnél talált összes ingó vagyont lefoglalja és annak utána azt alperestől elviteti, nem hagyván meg csakis az üres négy falat. Most aztán ha tetszik alperesnek, hát tessék várni legalább egy évig, mig appellátája folytán az ügy a Il-od és Ill-ad fórumon végleg eldől; mert egy évet, a felterjesztési és itéletközlési időközt is beleszámítva, bátran lehet számítani, mig alperes a Ill-ad bírósági ítéletet vidéki expeditiók utján megkapja. Hogy tehát alperes mint biztosítási végrehajtást szenvedő azon szégyentől, hogy minden holmija utczahosszat hurczoltassék s hogy házánál egyetlen egy főzőedény se maradjon meg, menekedjék, s hogy esetleg egy ily türhetlen állapot megváltoztatása után legalább is egy évig ne várakozzék, kénytelen felperessel bármily anyagi áldozatok árán kiegyezkedni és a felperes lehető legalaptalanabb követelésének összes per- és biztosítási költségekkel együtt leendő kifizetésére magát lekötelezni. Hogy némely vidéki bíróság az eskütől feltételezett és felebbvitellel megtámadott Ítélet alapján, tehát a törvénynyel homlokegyenest, a biztositást elrendeli s hogy igy ennek következtében a fentebb elősorolt esetek nem taitozuak a nagy ritkaságok közé, szolgáljon például az alábbi eset. Zimlichmán Sztrul kőrösmezei lakos Plásztunyék Mész Moczák kőrösmezei lakos ellen 140 ft és jár. iránt az akna- (alsó-)rahói kir. járásbíróság előtt 1880. évi május hó 8-án keresetet indít. Keresetében előadja »hogy alperes Svegyuk Stefán részére 1879. évi október havában nála élelmi szerekre hitelt nyitott, Svegyuk alperes számlájára 280 frt erejéig vásárolt gabonát hitelbe, ezen összegre alperes 140 ftot fizetett, de a hátralékos 140 frtot fizetni vonakodik.« Alperes a megtartott tárgyalás alkalmával kifogásolta az egész keresetet, megtagadván azt, hogy ő egy harmadik személy javára felperesnél élelmi szerekre nézve hitelt nyitott volna, szóval valótlannak nyilvánította az egész keresetet. Ez ellen felperes kereseti állításainak igazolásául Rosenthál Josua és Rosenthál Chaim kőrösmezői lakosokra mint tanukra hivatkozott. Alperes a hivatolt tanukat mellőzni kérte, mert azok az ügyben érdekeltek, a mennyiben ők Rosenthál Sztrul édes fiai, pedig hát ez a tulajdonképeni felperes, mert a szereplő felperes Zimlichmán Sztrul nevezettnek általános sáfárja és a kereseti állítólagos követelés Rosenthál Sztrul követelése. Mindezen alperesi kifogások daczára is az eljáró bíróság a fentebb megnevezett és felperes által hivatolt tanukat kihallgatta, s miután érdekeltségűk daczára is az alperesi ellenkérdések következtében a felperes javára nem valami brilliánsul tudtak vallani, felperesnek a tanuzás berekesztésével nyomban kihirdetett Ítélet szerint a pótés becslő-eskü ítéltetvén oda, alperes elmarasztalása ettől tétetett függővé. Ezen Ítélet ellen alperes azonnal felebbezést jelentett be. Mit csinál most a felperes? Tartva attól, hogy a felső bíróság keresetével feltétlenül elutasítja, s szem előtt tartva azt, hogy a megítélt két esküt a kijelölt ténykörülményekre lelki furdalás nélkül le nem teheti, szerencsét próbál, biztosításért folyamodik, s csodák csodája, a biztositás a mit sem sejtő szegény alperes bőrére elrendeltelik. Felperesnek nem kellett több, pere már előre nyerve lön. Tüstént biztositást vezetett alperes ellen. S mi lön ennek az eredménye? Az, hogy midőn a törvénytudatlau és gyámoltalan alperes meglátta házánál felperest a végrehajtóval, s midőn megtudta, hogy minden ingó vagyonát transferálni akarják, a gyakorolt pressio folytán kötelezte magát, hogy felperes követelésébe fizet két hó alatt 170 ftot, ezenkívül elengedi a felperes elleni 100 ft kölcsön-követelését. Megemlítjük még azt is, hogy nálunk Körösmezőn a fentebb leirt esethez hasonlók napirenden vannak. (o.-f b.) VA német fötörvényszékek büntetőjogi praxisából. XVII. A hamisított okirat „használata" annak előmutatását feltételezi. Best első r. vádlott átadott egy általa H. nevére hamisított váltót Neumann nevü egyénnek. Neumann elment H.-hoz és a nélkül, hogy a váltót felmutatta volna, kérte annak kifizetését. H. megtagadta mivel soha sem állított ki váltót. Az első fok a cselekményben hamisított okirat »használatát« látta. A német birodalmi törvényszék más nézetben volt és az ügyet a megkisérlett okirathamisitás megállapítása végett visszautasította az első fokhoz. »Az okirathamisitás a csalástól különválasztott bűntett, melynél bizonyítási eszközül szolgáló valamely tárgynak hamis készítése vagy hamisítása képezi a jogellenes tévedésbe ejtés eszközét. Tehát a használat alatt, a mint az a tévedésbe ejtés bevégzéséhez megkívántatik, csak oly cselekmény érthető, melynél az okirat, azon rendeltetéséhez képest, hogy jogilag lényeges tény bizonyítékául szolgáljon, használtatott, — oly cselekmény, mely arra van szánva, hogy az irás és a valódiság és bamisittatlanság hazug látszata által, melyet magán hord, abban, a ki a megtévesztésre ki van szemelve, tévedést idézzen elő vagy tartson fen azon tények iránt, melyekre a hamisítás vonatkozikA hamis okirat használatáról tehát a törvény értelmében nemlehetszó, hol, mintitt, a tettes szóbelileg állítja, hogy birtokában van egy okiratnak, mely attól ered, kinek nevére van hamisítva, és ehhez fizetési felszólítást csatol, de a kérdéses okiratot nem mutatja fel, hanem eljárásának egész tartama alatt zsebében tartja.* XVIII. Syphilitikus ragály elleni óvszerek nyilvános ajánlása fajtalanságot tartalmazó irat terjesztéseként büntethető. Schott Gyula nyomdász és Milk Henrik kereskedő azzal vádoltatván, hogy a nemi közösülésnél terjedhető syphilitikus ragály elleni óvszert ajánlottak a hírlapokban, az alsóbiróság által a német btk. 184. §-a alapján bűnöseknek mondattak. (Magyar btk. 248. §.) Revisionális panaszukat a német birodalmi törvényszék elvetette a következő indokolással: »Mindkét vádlott megtámadja a büntető-tvkv. 184. §-ának értelmezését, mivel fajtalanságot tartalmazó iratok csak azok, melyek nemi tekintetben a szemérmet és az erkölcsi érzéket durván megsértik; ez a jelen esetben állítólag nincs megállapítva, mivel az illető irat objective nem egyéb, mint egy áruczikk ajánlását tartalmazó üzleti hirdetmény, s mivel sem a házasságon kivüli közösülés, sem az ennél alkalmazandó elővigyázat nem tartalmaz olyasmit, a mi feltétlenül erkölcsellenes, sem a hirdetmény alakjában nincs semmi, a mi a fajtalanságra ingerelne. Az, vajon egy irat alkalmas-e nemi ingert előidézni és vajon ezen tulajdonsága az iratot fajtalanná teszi-e, ténykérdés. Azalsóbiróság bebizonyitottnak tekintette, hogy a közösülés actusánál terjedhető syphilitikus ragály elleni óvszerek nyilvános kínálása alkalmasnak mutatkozik arra, hogy némely olvasót a házasságon kivüli közösülésre ingereljen és másoknak szemérmét és erkölcsi érzetét sértse A szóban levő hírlapi hirdetmény ezen magyarázatánál az alsóbiróság nem helyezi magát ellentétbe a btk. 184. §-ában felállított bűnös cselekmény fogalmi ismérveivel. Nem követeli ez meg a szemérem vagy az erkölcsi érzet megsértésének különös fokát; az üzleti hirdetmény jellege sem zárja ki a vétség tényálladékát; nem is a házasságon kivüli közösülésnek vagy az ennél mutatkozó veszélyek elleni óvszernek megjelölésében találtatott az erkölcstelenség: hanem a fajtalanságra való ingerlésben, melyet az ily óvszernek a nyilvános lapokban való ajánlása előidéz.« Az ügyvédi kamarákból. — A kassai ügyvédi kamara fegyelmi bírósága az E. G. által P. S. sárospataki ügyvéd ellen emelt panasz tárgyában 1880. évi június 24-én 316. sz. alatt következő határozatot hozott: Tekintettel arra, hogy panaszlott P. S. f. évi 172. sz. a. beadott igazoló nyilatkozatában beismeri a panaszkérvény azon előadását, hogy f. évi január 31-én. midőn panaszló G. B. budapesti lakos, sárospataki háztulajdonos képviseletében, ellene 150 frt lakbér és járulékai erejéig biztosítási végrehajtást foganatosíttatott, G. B. sátoralja-ujhelyi kir. járásbirósági végrehajtó és F. E. M. sátoralja-ujhelyi lakos előtt, sértő gorombasággal, panaszló E. G.-ra vonatkozólag ily szavakra fakadt ki: »Ily eljárás, hogy ügyvéd létére ellenem biztosításra jön, szemtelenség, gyalázat, a mit csak az követhet el. ki azon 4 forint napi dijra is reá van szorulva«. Tekintettel arra, hogy ezen eljárása által panaszlott, ügyvéd létére, egyik kartársát, ennek kötelesség- és hivatásszerű működése