Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 32. szám - a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához

— 254 — tást nem állapíthatja meg, hanem delictum sui generis. Következve miután a sikkasztásnak tekintett zártörés csak azon cselekvés által követhető el, mely által a sikkasztás elkövethető, a sikkasztás pedig a dolog megrongálása vagy megsemmisítése által nem követhető el, elutasithatlanul áll elő azon conclusio, hogy a sikkasztásnak tekintett zártörés sem követhető el azáralá vett dolog megrongálása vagy megsemmisítése által. Lehetne tán «lykép okoskodni, hogy a 359. §. csak azt mondja, miszerint sikkasztásnak tekintetik, »ha— stb. a 355. §-ban megjelölt cselekmények valamelyikét elköveti* ; a 355. §-ban megjelölt cselekmények között a dologgal mint sajátjával való bármi más módoni rendelkezés is előfordul; a do'og megrongálása vagy megsemmisítése pedig a dologgal mint sajátjával való ilyen rendelkezés. Igen ám, de a 359. §. mint már hangsúlyoztuk, midőn a 355. §-ban megjelölt cselekményekre utal, uial azokra olyképen, mint azok a 355. §. egész összefüggésében szerepelnek, vagyis utal a 355. §. 2-ik bekezdésében felsorolt egyes speciális cselekvésekre, azoknak a 355. §. 1. bekezdésében foglalt átalános tényálladéki elemekkel való összefüggésében. A dologgal mint sajátjával való bármi más módoni rendelkezés a sikkasztásnak tekintett zártörés tényálladékát meghatározó 359. §. tekintetében nem ibrhat más jelentőséggel és értelemmel, mint bir az a sikkasztás tényálladékát meghatározó 355. §. keretén belül. Ha a bármi más módoni rendelkezés alatt a 355. §. keretén belül nem érthető a dolog megrongálása vagy megsemmisítése — a mint hogy a fentebbiek szerint nem is érthető, mert nem »eltulajdonítás* — akkor a bármi más módoni rendelkezés alatt a 359. §. szempontjából sem értethetik a megrongálás vagy megsemmisítés. Időszerűtlen volna birálatot mondanunk codexünk 359. §-ának ezen álláspontja felett. Oly megszorítását a zártörés tényálladékának, mely szerint nem követhető el az a zár alá vett dolog megrongálása vagy megsemmisítése által, eddigi jogunk nem ismerte, de nem is akadunk annak példájára sehol sem. Megengedjük, hogy e megszoritás nem feküdt a törvényhozó czélzatában. Nagyon közel fekszik, hogy elméleti felfogása a zártörés büntetőjogi természetéről, annak ehhez képesti elhelyezéséről a codex rendszerében vezette tévútra. Sikkasztásnak tekintetik a zártörés. Nem gondolt arra, hogy a hatósági intézkedés megtámadása nem csupán a sikkasztás, hanem más bűncselekmény tárgyi tényálladékával is concurrálhat, hogy más vagyona megrongálásának bűncselekménye utján is eszközölhető. Ép az, hogy a zártörés a sikkasztás fejezetében lett elhelyezve, mutatja egyrészt azt, hogy a törvényhozó nem gondolt a zártörésnek a más vagyona megrongálásának bűncselekményével való összefüggésére, de mutatja másrészt azt is, hogy elméletileg menynyire indokolatlan a zártörést épen sikkasztásnak tekinteni, mert a zártörés ép oly joggal >más vagyonának megrongálása «, mint * sikkasztás*, még ha átalában elíogadnók is a miniszteri indokok azon a civilista előtt mindenesetre merésznek feltűnő állítását, hogy a zár alá vett dolog a szó jogi értelmében a végrehajtást szenvedettnek nem képezi tulajdonát, hogy az a tulajdonjog juristicai fogalma szerint már >idegen< dolog. II. Az 1868: LIV. t.-cz. 368. §-a szerint a lefoglalt és összeirt javak birói zár alatt lévőknek, s mind a végrehajtást szenvedett, mind egy harmadik kezénél olyan letétnek tekinteteinek, melynek elidegenítése vagy szándékos megrongálása, mint sikkasztási bűntény fenyittetik. Nem szenved kétséget, hogy a mint perrendünk a sikkasztásnak tekintett zártörés tényálladékának határait megszabja, fenf orog az, nemcsak, ha a zár alá vett dolog tulajdonosa azt elidegeníti vagy megrongálja, hanem akkor is, ha a végrehaj tást szenvedett mint ilyen, azaz minden tekintet nélkül arra, hogy adott esetben valóban a zár alá vett dolog tulajdonosa-e vagy sem, követi el a kérdéses cselekmények valamelyikét; fenforog az továbbá nemcsak, ha a végrehajtást szenvedett a nála hagyott vagy reá bizott dolgot elidegeníti vagy megrongálja, nemcsak, ha a harmadik személy, kinek őrizetére a zár alá vett dolog bízatott, az u. n. zárgondnok követi el a zártörő cselekményt, hanem fenforog az akkor is, hogyha a végrehajtást szenvedett a birói őrizet alatt létező, vagy a harmadik személy kezéhez letett, illetőiénzárgondnokra bizott lezárolt dolgot elidegeníti vagy megrongálja. Perrendünk szerint a sikkasztásnak tekintett zártörést a végrehajtást szenvedett elkövet heti az esetben is, ha a zár alá vett dolog nem hagyatott nála, vagy nem bízatott reá. Hasonló, sőt még szélesebb határok között mozognak e tárgyban az ujabb külföldi büntetőtörvények. Legátölelőbb p. o. a német codex zártörése. A német btk. fenidézett 137. §-a szerint (az anyagi jellegű) zártörés alanya lehet: azáralá vett dolog tulajdonosa, akár birlalatában hagyatott a dolog, akár nem; a tulajdonos, ha más harmadik személy, mint végrenajtást szenvedettnél zár alá vett dolgát önhatalmúlag, igényper utján kivül elveszi; a végrehajtást szenvedett mint ilyen, azaz még ha adott esetben a nála zár alá vett dolognak nem tulajdonosa is, vagyis ha a végrehajtást szenvedett a nála tévedésből lefoglalt idegen dologra nézve követi el a zártörő cselekmények valamelyikét, p. o. a dolgot a valódi tulajdonosnak az ez által inditott igényper birói eldöntése előtt visszaadja; a zárgondnok; végül minden más harmadik czemély, és pedig tekintet nélkül még arra is, hogy a zártörő cselekményt a végrehajtást szenvedettnek vagy a maga érdekében követi-e el, ha maga érdekében követi el, cselekménye zártörésen kivül más büntetendő cselekménynyel p. o. lopással is concurrálhat. (Oppenhoff comment. ad §. 137.) Lényegileg szűkebb határok közé szorítja codexünk a sikkasztásnak tekintett zártörést. Ugyanis 359. §-a szerint sikkasztásnak tekintetik, ha a bíróság vagy más hatóság által zár alá vett dolog tulajdonosa a nála hagyott vagy reá bizott ezen dologra nézve, a 355. §-ban megjelölt cselekmények valamelyikét elköveti. Sikkasztásnak tekintett zártörés alanyaként tehát a zár alá vett dolog tulajdonosát, és nem a végrehajtást szenvedettet mint ilyent állítja oda. De a zár alá vett dolog tulajdonosa is csak ugy lehet a sikkasztásnak tekintett zártörés alanya, hogy ha a zár alá vett dolog nála hagyatott vagy reá b i z a t o 11. Ennélfogva nem forog fen sikkasztásnak tekintett zártörés, ha a zár alá vett dolog tulajdonosa a birói vagy zárgondnoki őrizet alatt lévő lezárolt dologra nézve követi el a zártörő cselekmények valamelyikét. Codexünk mint látjuk nem az ujabb külföldi büntetőtörvénykönyvekkel összhangzásban határozza meg az anyagi jellegű zártörés tényálladékát, hanem az 1852. évi ausztriai büntetőtörvénykönyv nyomán indult. Ennek 183. § a következőleg állapítja meg a sikkasztásnak tekintett zártörést. >Des Verbrechens der Veruntreuung macht sich auch derjenige scbuldig, welcher ein ihm anvertrautes Gut vorenthalt oder sich zueignet. Die vom Glaubiger gepfándeten und in Verwahrung des Schuldners belassenen Sachen sind auch als ein dem letzteren anvertrautes Gut zu betrachten.« Hogy miért recipiálta codexünk épen az ausztriai btk. e szakaszának elavult, az ujabb codexek által nem ismert álláspontját, melyet megjegyzendő maga az 1873. évi ausztriai büntető-törvénykönyvi javaslat is teljesen elejtett, nem akarjuk nyomozni. A törvényhozó alaptévedése szülte a többit. A zártörés objectuma nem a hatósági intézkedés, a hatóság tekintélye, a hatóság tette, a zár alá vétel integritása: hanem másnak a vagyona, a zár alá vétel következtében jogilag idegenné vált dolog. Következve sikkasztásnak tekintendő a zártörés. Következve megkívánandó, hogy a zár alá vett dolog tulajdonosánál hagyatott vagy reá bízatott légyen. Hogy is lehetne a zártörést, mely elkövettethetnék a zár alá vett dolog tulajdonosa által akkor is, ha a dolog nem hagyatott nála vagy nem bízatott reá, hanem birói vagy zárgondnoki őrizet alatt létezik, hogy lehetne sikkasztásnak tekinteni, melyet csak az követhet el, a ki birtokában vagy birlalatában van az idegen dolognak? De ha nem is képez sikkasztásnak tekintett zártörést, ha a zár alá vett dolog tulajdonosa a birói vagy zárgondnoki őrizet és birlalat alatt létező lezárolt dologra nézve követi el a szóba jövő cselekmények valamelyikét, nem forog-e fen codexünk szerint más büntetendő cselekmény tényálladéka ez esetben? Avagy tán nincs egész codexünkben minősités, mely arra