Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 32. szám - A miniszterelnök és a közigazgatási biráskodás. 2. [r.]

255 — illesztethetnék ? Büntetlenül hagyandó-e a végrehajtást szenvedett ki a bírói vagy zárgondnoki őrizet alatt létező dolgot elveszi elidegeníti vagy megrongálja? Ha megállná a komolyabb kritikát a miniszteri indokok azon fölfogása, mely szerint a cár alá vett dolog a végrehajtást szenvedettnek jogiing megszűnik tulajdona lenni, ha több volna mint puszta fictio, hogy a lezárolt dolog idegen dolog: akkor a szóban forgó eset a lopás (illetőleg más vagyona megrongálásának) tényálladékát állapítaná meg. De mert a lopás a büntető-törvénykönyv 333. §-a szerint idegen ingó dolgot tételez fel, és pedig idegen dolgot a szó legszorosabb magánjogi értelmében, mert részünkről a zár alá vett dolgot a szó legszorosabb magánjogi értelmében idegen dolognak nem tekintjük, és mert, mégha állna is a fictio, hogy a lezárolt dolog idegen dolog, a sikkasztásnak tekintett zártörés szempontjából, vagyis az esetbeD, ha a lezárolt dolog a végrehajtást szenvedettnél hagyatott vagy reá bizatott, a fictio azonban bűncselekmények dolgában kiterjesztést, analóg alkalmazást nem tűr, tehát ki nem terjeszthető az esetre is, ha a lezárolt dolog a végrehajtást szenvedettnél nem hagyatott vagy reá nem bizatott: aszóban forgó esetben a lopás tényálladékát nem tartjuk megállapíthatónak. Az ausztriai btk. fenidézett 183. §-ára vonatkozólag, melyet mondhatni lényegében reproducál codexünk szóban forgó szakasza, a legfőbb Ítélőszék 1876. évi april 16-iki teljes ülésében kimondotta: >Die Zueignung dervom Glaubiger gepfandeten aber nicht inVerwahrung des Schuldners belassenen Sache durchdenletzteren begründet weder den ThatbestandderVeruntreuung noch den des Diebstahls.« Indokolta pedig ez elvi kijelentését a következőképen: />Es ist unrichtig, dass eine Sache durch die pfandweise Beschreibung dem Eigenthümer gegenüber zur fremden Sache werde. In civil rechtlicher Beziehung erlangt der Glaubiger mit dem Pf'andrechte weder den zum Eigentluime er-forderlichen Titel, noch die Erwerbuugsart. In s tr a f rechtlicher Beziehung enthalt zwar der § 183 die Bestimmung, dass die vom Glaubiger gepfandeten und in Verwahrung des Schuldners belassenen Sachen als ein dem letzteren anvertrautes Gut anzuzehen sei. Diese Bestimmung jedoch, welche zum Schutze des Pfandgláubigers für einen bestimmt bezeichneten Fali gégében ist, lasst eine Anwendung auf andere Falle in dem Sinne, dass durch die Pfandungdie gepfandete Sache aufgehört hat, dem Eigenthümer zu gehören, und ihm gegenüber eine fremde geworden ist, nicht zu. An der eigenen Sache aber kann ein Diebstahl nicht begangen werden.« Lehetne gondolni codexünk 368. §-ára. E szerint ugyanis a jogtalan elsajátítás egyik esetét követi el az, a ki saját, vagy a tulajdonos beleegyezésével, vagy annak számára más ingó dolgát a haszonélvezőtől, zálogbirtokostól vagy attól, a ki a dologra nézve használati vagy megtartási l'oggal bir, jogtalanul elveszi. De igénytelen nézetünk szerint épenséggel nem esik e szakasz rendelete alá, ha a végrehajtást szenvedett a birói vagy zárgondnoki Őrizet alatt létező dologra nézve követi el a zártörő cselekmények valamelyikét. Elsőben is azért nem, mert a furtum possessionis zálog-, használati, vagy megtartási jogot tételez fel annak személyében, a kinek közvetlen birlalatából a dolog elvétetik. A harmadik személy, kinek javára a zár alá vétel eszközöltetett, ugyan zálogbirtokos, de nincs közvetlen birlalatában a dolognak. A birói letéthivatal, vagy a zárgondnokról pedig nem lehet mondani, természetesen sem azt, hogy zálogbirtokosok, sem azt, hogy a dologra nézve megtartási joggal birnának e szó szoros technikai értelmében, de még azt sem lehet róluk állítani, hogy a hitelező képviseletében gyakorolják a birlalatot. Helyesen mondja Oppenhoff (Comm. ad § 298): »Die Wegnahme der eigenen in Beschlag genommenen Sache aus dem Gewahrsam des bestellten Hüters falit selbst dann, wenn durch die Executionsbescblagnahme dem betreífenden Glaubiger ein Pfandrecht erworben ist, nichtunter§298, sondernnur unter §137 (Arrestbruch), weil der Hüter die Sache nicht als Vertreter des Glítubigers, sondern im Auftrage des betreífenden Beamten, inne hat.« De nem feküdhetett még azért sem a törvényhozó czélzatában a 368. által gondoskodni azon esetekről, melyek a 359. alól kiesnek, mert a 368. §. csak elvételről szól, e kifejezés által pedig ismét nem fedetnék a zártörő cselekmények mindegyike. Azon eset, ha a végrehajtást szenvedett a dolgot a zárgondnoktól előbb elveszi és azután elidegeníti vagy megrongálja, ugyan fedve volna, de azon eset, ha a végrehajtást szenvedett a zárgondnoknál létező dolgot, a nélkül hogy előbb birlalatából elvonná, megrongálja, mikép sem volna fedve, mert nem lehet mondani, hogy a végrehajtást szenvedett, ki a dolgot a zárgondnok birlalatában hagyva, megsemmisíti, hogy az azt a 368. §. szerint »elveszi«. Tekintetbe veendő végül az is, hogy a 359. §. maximuma 5 évig terjedhető börtön, a 368. § é 6 hónapig terjedhető fogház. Mi indokolhatná azt, hogy a végrehajtást szenvedett, ki a nála hagyott vagy reá bizott dologra nézve követi el a zártörést, 5 évi börtönnel, a végrehajtást szenvedett pedig, ki a birói vagy zárgondnoki őrizet alatt létező dologra nézve követi el a kérdéses cselekmények valamelyikét, csak 6 havi fogházzal legyen büntetendő? Igaz ugyan,hogy a 359.§.esetében bizalmi momentumok is játszanak közbe, a zártörés egyúttal a bizalom megszegése, habár még a 359. §-nak sem minden esetében forog fen a bizalmi viszony szempontja, mert sikkasztásnak tekintetik, nemcsak, ha a végrehajtást szenvedett a reá bizott dologra nézve követi el a kérdéses cselekmények valamelyikét, hanem akkor is, ha a nála hagyott, azaz a tényleg birlalatában maradt, de zárgondnoki őrizet alá helyezett dologra nézve követi el azt. A 368. §. esetében a bizalmi momentumok elesnek, de előtérbe lép az elvétel, a birlalati viszony megtámadásának, a birtokháboritásnak szempontja, mely szempont vezetett tudvalevőleg oda, hogy a lopás, mint más codexekben, a sikkasztásnál súlyosabban, vagy legalább, minta mi codexünkben, a sikkasztással egyenlően büntettetik. Teljesen igazolatlannak tűnnék fel tehát a 359. és 368. §-ban foglalt büntetések közti aránytalanság, ha állna az, hogy a zártörésnek a 359. §. által nem fedett esetei a 368. §. alá vonandók. A további különbségekre legközelebb visszatérünk. Dr. Barna Ignácz. A miniszterelnök és a közigazgatási bíráskodás, ii. Az 1878. évi deczember 7-én tartott programm-beszédben a miniszterelnök ur azon »nagyfontosságu kérdések között, melyeknek mielőbbi elintézése hazánk érdekében fekszik«, különösen kiemelte, hogy »a közigazgatás terén a többi bár fontos, de mégis csekélyebb kérdéseken felül kiemelkedik a legfőbb közigazgatási bíróság szervezésének minden oldalról sürgetett kérdése.* (Helyeslés jobb felől.) H u s z hónap mult el azóta, a nélkül hogy a »mielőbb elintézendő^ kérdések legfontosbika tényleg elintéztetett volna. Azért is a képviselőház az 1879. évi márczius 1-én tartott ülésében a »pénzügyi bizottság« javaslata folytán a következő határozat hozatalát tartotta szükségesnek: »a ház utasítja a kormányt, hogy az adókivetés és -kezelés körül tapasztalt bajok orvoslása szempontjából a szükséges reform, különösen a közigazgatási, illetőleg pénzügyi bíráskodás létesítése iránt készítsen javaslat o t.« Ezen utasítás óta tizenhét hónap mult el, a nélkül, hogy a kormány, az országgyűlés e tekintetben határozottan kifejezett utasítása értelmében eljárt volna. De mégis az előkészítő munkálatok tanulmányozásának első stádiumánál vagyunk már végre-valahára; erre mutat legalább a miniszterelnök urnák 1879. évi augusztus hó 22-dik napján a többi miniszterekhez intézett körrendelete, melyben ezeket felkéri, hogy : »azon ügyeiket, melyek tekintetében fenálló törvényeink, az érvényben lévő kormány-rendeletek és a törvényes gyakorlat alapján eddig adminisztratív uton, és így legfelsőbb fokban az egyes minisztériumoktól indulnak ki az intézkedések és hozatnak a döntések, ily módon elkülönítve a szerint, a mint ezek tisztán adminisztratív vagy vitás adminisztratív ügyek, taxatíve felsorolják, illetőleg ezek felett egy kimutatást *