Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 31. szám - Törvényjavaslat a kisajátitásról. (Folytatás)

»A 315. §. nem kíván meg ilynemű szándékot. A tettes szándékának csak1S az ott megjelölt cselekmény véghezvitelére kell irányul nia, s nem szükséges, hogy a szállítás veszélyeztetése legyen a közvetlen czél, hanem elégséges, hogy a veszélyeztetés a cselekménynek a tettes által ismert obiectiv hatása legyen. Általában ez a jellege a 27. fejezetben foglalt közveszélyü bűntetteknek és vétségeknek. Az indokok kimondják, hogy az ilynemű bűnös cselekmények közé azok tartoznak, melyek elkövetésével az emberek és dolgok általános vészélyeztetése van összekötve. A kiszabott büntetés súlyossága abban találja indokát, hogy a tettes szándékosan követi el a cselekményt, ámbár ismeri annak közveszélyüségét. Még kevésbbé lehet elfogadni a revisionális panasz azon érvelését, hogy a törvényben nemcsak a veszélyeztetés szándéka, tehát a kár lehetőségének előidézésére szolgáló akarat, hanem a kár tényleges okozásának szándéka kívántatik meg.« gáltasson oly vádaskodásra, mintha ezen országban a kormány az államkincstárt terhelő pereket akkor vonhatná el a hiró elől mikor akarja.« Különfélék. — Zlinszky Imre hátrahagyott családja számára lapunk zártáig 40 frt gyűlt össze szerkesztőségünkben. — Az illetőségi összeütközések tárgyában Dr. Wlassits Gyulától a »Pester Lloyd«-ban figyelemre méltó czikk jelent meg, melyből átveszszük a következőket: s 1869-ben a bírói hatalomgyakorlásáról szóló törvény tárgyalása alkalmával egy elv uralkodott a törvényhozás termében: a bíráskodás elválasztása a közigazgatástól. Ez elv elől háttérbe szorult minden. Ezt kellett az akkori baloldallal szemben, mely a kormány javaslatában a municipalismus elleni támadást s a bureaukratismus terjedését látta, védeni, s ugy látszik azok, kik a kérdés magaslatán állottak is, ez elv körüli heves harczban nem tekintettek végig az egész csatavonalon és beérték fél győzelemmel. Nem sokat törődtek azzal, hogy az 1869. IV. tcz. 25. §-ával, mely a biró s közigazgatási hatóságok közt fölmerült illetőségi összeütközések elintézésére a törvényhozás további intézkedéséig a minisztériumot hatalmazta fel, a magyar alkotmányba beoltatott az adminisztratió fölénye oly mérvben, mint az csak a legabsolutistikusabb államban szokott előfordulni. Hiában hivatkozott Ghiczy Kálmán Oroszországra, hol az ily kérdések 1864 óta a biró elé tartoznak, hiában tiltakozott a jelenlegi miniszterelnök azon administrativ absolutismus ellen, melyet az említett szakasz megteremt, hiában hangzott el Győrffy Gyula lelkes indítványa, melyben az államtanács felállításáig a semmitőszékre kívánta a bíróság és közigazgatási hatóságok közt támadt illetékiségi összeütközéseket bízatni, — a többség megelégedett az7al, hogy megmentette bírói alkotmányunk főelvét, de tökéletesen elzárkózott azon kérdés fontossága elöl, vajon független bíróság vagy kormány döntsön-e az administrativ s bírói hatóság közti -összeütközések fölött? Elzárkózott annyira, hogy a kormányt még csak az eljárás szabályozására sem kötelezte, adott latitude-öt olyant, mit parliamentaris kormányoknak eddig alig adtak, s mit a közszabadságok iránt kevesebb érzékkel biró kormány ugy kizsákmányolhatna, hogy azon törvényszakasz erejénél fogva évezredes alkotmányunkra büszke országunkban még a res judicata is, mely a felek közt törvényerővel bír, a kormány által megsemmisíthető. Nincs semmi eljárási szabály, mi a kormánynak gátot vetne. Ha tetszik elismerheti bármely közigazgazgatási hatóság provocálási jogát még a res judicata utáu is. s esetleg kimondja az adminisztratív hatóság illetőségét akkor is, ha már a legfőbb ítélőszék érdemileg azon ügyet eldöntötte. Mi ez egyéb, mint a res judicata fölforgatása? Nincs meghatározva sem a positiv, sem a negatív illetékességi összeütközések fogalma, tárgya, terjedelme. Nem tudhatni, hogy csak polgári ügyekben van-e ennek helye, vagy tán büntető, rendőri, sőt fegyelmi ügyekben is. Nem tudhatni, mely hatóságnak van joga illetőségi ös zeütközést provocalni. Nem tudhatni csak administrativ hatóság gyakorolhatja-e azt, mint Eranczia- s Poroszországban, vagy joga van-e a bíróságnak is arra, mint például Würtenbergben. Ezen kérdések nálunk mind nyílt kérdések. Erről sem a bíróságok, sem az administrativ hatóságok kellőleg tájékozva nincsenek. Maga a minisztérium is esetröl-esetre kénytelen az eljárás legsarkalatosabb elveivel szemben állást foglalni. Hogy ily empiristicus eljárás mellett mennyire tartatik fen a judicatura egysége, minő esetlegességektől függnek az elvi kérdések, azt mindenki könnyen beláthatja. A nagy közönség pedig teljes tájékozatlan áll az 1869. IV. t.-cz. 25. §-ának gyakorlatával szemben, mert a concret esetben hozott határozatok tán épen azon oknál fogva, miután a minisztertanácsi határozatok chablonjai szerint kezeltetnek, nyilvánosságra nem kerülnek. A nálunk dívó rendszer szerint pedig a kormány kénytelen biró és fél lenni egy személyben. Nem egyszer ezerekre, sőt mint egy vasúti perben történt, milliókra ment azon összeg, melyért az államkincstár a rendes bíróság előtt pereltetett. Ha már most a kormány azon ága, mely az ügy elintézését saját hatásköréhez tartozónak vélte, a legnagyobb alapossággal érvel s kéri az ügyet a rendes bíróságtól elvonatni: nem kénytelen-e a magyar állam reputatióját féltékenyen őrző kormány százszor is meggondolni: elvonja-e a felhozott érvek daczára az ügyet a rendes bíróságtól, mely illetőségét helytelenül állapította meg, s nem kénytelen-e jogi meggyőződése ellenére a bíróság előtt hagyni az ügyet épen ez okból, hogy alkalmat ne szolTörvényjavaslat a kisajátításról. (Folytatás.) 29. §. A kitűzött határnapon mindenekelőtt a községnek, azután sorszám szerint az érdekletteknek észrevételei vétetnek tárgyalás alá. A barátságos egyezség előzetesen mindig megkisérlendő, és ha létre jő, jegyzőkönyvbe vétetik. Ha nem sikerül, az eljáró bizottság a felek kölcsönös meghallgatása és érveik megfontolása, s a hol szükségesnek látja, nyomban teljesítendő és jegyzőkönyvbe veendő szemle után érdemleges határozatot hoz, melyben határozottan megállapítja, hogy a kisajátítási tervezet mely részben hagyatik helyben s viszont mely részben s minő változást szenved. A kisajátítási terv megállapítása fölött a bizottág, habár senki sem jelennék is meg, érdemileg határoz. 30. §. A határozat szóval rögtön kihirdettetik, ez irásba foglalva az iratokhoz csatoltatik. A meg nem elégedő félnek jogában áll a határozat ellen a közlekedési miniszterhez felfolyamodni; köteles azonban a felfolyamodást az eljáró bizottsághoz, a kihirdetéstől számítandó 3 nap alatt írásban benyújtani vagy előtte kijelenteni. Az eljáró bizottság tartozik a felfolyamodást, vagy az erről felvett jegyzőkönyvet, az eljárásra vonatkozó összes iratokkal és térképszeletekkel együtt, további 3 nap alatt a,közlekedési miniszterhez felterjeszteni, a ki a fel folyamodás tárgyát képező kérdésekben véglegesen határoz. 31. §. Ha a kisajátítási tervezetben akár a felek megállapodása, akár a bizottság intézkedése s felfolyamodás esetében a közlekedési miniszter határozata folytán változások teendők, a bizottság ezek eszközlése iránt minden késedelem nélkül intézkedik. Az ekkép elkészült tervezetet ezen szavakkal »egyezség« vagy »végérvényes határozat folytán megállapittatott« hitelesiti. A határozat, jogérvényre emelkedése után, az összes tárgyalási iratokkal s tervekkel stb. együtt az illetékes törvényszékhez azonnal beküldendő. Vasutak és csatornák részére való kisajátítás esetében, a törvényszékeljárása előtt is a megállapított kisajátítási tervben felvett területeken az építési munkálatok azonnal megkezdhetők, ha ezt a közlekedési miniszter megengedi, azonban csak a következő feltételek alatt: a) ezen területeken létező bármi építmények meg nem bonthatók, mig értékük becsű utján meg nem katároztatott. E végből a kisajátító kérelmére az illetékes törvényszék 3 szakértőt nevez ki, kik az e czélra kiküldött bírósági tag által meghiteltetvén, ennek vezetése alatt a becslést foganatosítják, s leletüket, mely indokolt becsüjöket tartalmazza, a kiküldött bírósági tagnak átadják, ki azt az eljárásról felvett jegyzőkönyvvel együtt a törvényszéknek bemutatja. Ezen becslési eljárás a kérelem benyújtásától számítandó 8 nap alatt befejezendő s ahhoz a tulajdonos is meghívandó, kinek esetleges észrevételei a jegyzőkönyvbe felveendők. A törvényszék köteles e becsű felett soronkivül azonnal határozni, s határozata ellen a jelen törvény 54. §-ában szabályozott felfolyamodásnak is van helye, mely felfolyamodás azonban az épület megbontását nem akadályozza ; b) ha a kártérítési árra nézve a kisajátító s a tulajdonos között egyesség jött létre s a kisajátítandó ingatlanon telekkönyvileg bekebelezett terhek vagy feljegyzett igények nem léteznének, a kisajátító tartozik az egész kisajátítási árt a tulajdonosnak azonnal lefizetni; c) ha pedig a kártalanítási árra nézve egyesség nem létezik, vagy ha egyesség van is, de a kisajátítandó ingatlan a telekkönyvben feljegyzett igényekkel vagy bekebelezett követelésekkel van terhelve, a kisajátító köteles, mielőtt az építési munkálatokat megkezdené, a munka alá veendő terület után vagy a felajánlott kártalanítási összeget, vagy ha ez az illető terület az adótelekkönyvben felvett tiszta jövedelmének húszszoros összegénél kisebb lenne, ez utóbbi összeget készpénzben azon törvényszék letéti pénztárába letenni, melynek területén a kisajátítandó ingatlan fekszik. III. FEJEZET. A kártalanítást tárgyazó határozatok. 32. §. A kisajátítás valódi és teljes kártalanítás mellett eszközöltetik. A kártalanítási összeg mennyiségének megállapításánál nemcsak a valósággal kisajátított ingatlannak értéke veendő számításba, hanem: 1. azon értékveszteség is, melyet az ingatlan megcsonkítás, részekre szakítás, vagy szolgalmakkal terheltetés által szenved; 2. azon költségek, a melyek megkívántatnak arra, hogy a birtok, a melyből egy rész kisajátittatott, a kisajátítás előtt gyakorolt módon továbbra is használható legyen ; 3. azon költségtöbblet, a melyet a megmaradt birtokrésznek a kisajátítás utáni használata, a kisajátítás előtti állapothoz hasonlítva, igényel. 33. §. A kisajátítás alá eső ingatlanon találtató függő termés, ültetvények s egyéb elmozdítható tárgyak a kisajátítási összeg meg-