Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 31. szám - a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához - A német fótörvényszékek büntetőjogi praxisából. 15-16. [r.]

— 248 ban felhozott, a ini in actis van. A hivatkozó félre nézve irányadó az. a mit maga mellett bizonyítékául felhozott, a mint azt felhozta. A támadás szempontjából ez képezi a peranyagot, ennek anyagi s alaki tartalma nyújtja az elbírálásnak tárgyát. A mit a hivatkozó fél ex actis szándékkal kihagyott, az ellenfélre nézve non est in mundo. A producáló fél azt a kihagyás által a per tárgyára nem vonatkozónak nyilvánította. Ez tehát a prdts idézett szakasza értelmében »a per tárgyára nem vonatkozónak« tekintendő. Azon kérdés, vajon valamely tény a per tárgyára vonatkozik-e vagy sem, alakjogi tekintetből első sorban nem tárgyi ismérvek, hanem a felek tetszése szerint dől el, mert hiszen a felett, vajon valamely ténykörülmény mint lényeges mozzanat releváljon-s a perben vagy sem, a perbeli fél dönt, miután rajta van a domínium litis. S miután in jure de non apparentibus et non existentibus eadem est ratio, s alperes a keresetre adott periratában nem tartozik másra kiterjeszteni védekezését, mint a keresetben foglaltakra, ennélfogva alperesnek vizsgálat tárgyává csakis a felperes által alapul vett kivonatos csatolványt kell vennie s czáfolnia azt, a mi felperes részéről ezen csatolványban a kereseti állításokból beigazoltnak tüntetik fel. S ha kérelmére magánúton avagy bíróság előtt vele az eredeti közöltetett is, az ellenfél abból, hogy a kihagyott tartalom ellen alperes kifogásokat nem tett, illetőleg azt meg nem czáfolta, előnyt nem húzhat, mivel ezen rész nem tekinthető peranyagnak s alperes a perben nem használtak ellen védekezői nem tartozik. Hasonlóképen amennyiben a csatolt okirat bizonyító ereje bizonyos alakszerű solenuitásoktól függ, melyeknek a csatolvány annak kivonatos alakban történt melléklése szerint meg nem felel, avagy ha azon tényszerű mozzanat, mely a követelés származásához szükséges, a csatolványban elő nem fordul: a produkáló fél mellett csak az bizonyít, a mit maga mellett tényleg felhozott s csak annyit bizonyít, a mennyi bizonyító erőt a felhozottak anyagi s alaki iiányban magukban foglalnak. Vagyis, hatályát tekintve, az okirat másolati közlésénél a kihagyás perjogi jelentőséggel liró cselekményt képez, mely a kihagyó felet megszoritólag köti s a védekezésnek facultativ értelemben határokat jelöl. Sarlay Ede. Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. XXV. Az indítványra jogosított fél a levél- és távsürgönytitoknak megsértése (a btk. 327. §-a) esetében. A levél- és távsürgönytitoknak magánszemélyek általi megsértése miatt a bűnvádi eljárás, a btk. 327. §-ának harmadik bekezdése szerint csak a sértett fél iuditványára indítható meg. Ki a sértett fél? Azaz ki a levél-és távsü'gönytitok megsértésének vétsége által jogában közvetlenül megtámadott fél? A levél- és távsürgönytitok megsértésének a 327. §. első bekezdésében meghatározott vétsége: vagy a bepecsételt levél, irat vagy távsürgöny felbontása, vagy a be nem pecsételt levél vagy távsürgöny tartalmának megtudása feletti rendelkezés jogát támadja meg. Következve a jogában közvetlenül megtámadott, azaz sértett fél: a bepecsételt levél stb. felbontása, vagy a be nem pecsételt levél stb. tartalmának megtudása feletti rendelkezésre jogosított fél. Ennélfogva a 327. §. első bekezdésének, vagyis a levél- és társürgönytitok megsértésének nem minősített eseteiben indítványozásra jogosítva van: vagy a levél stb. küldője, vagya czimzett, vagy küldője és a czimzett. Semmi kétség, hogy míg a levél nem küldetett el, p. o. nem adatott a postára, vagy a távsürgöny nem bízatott a távirdára, a felbontás illetőleg a tartalom megtudása iránt kizárólag a levél stb. küldője rendelkezhetik. Ez ideig maga a czimzett is elkövetheti időelőtti felbontás stb. által a levél- és távsürgönytitok megsértésének vétségét. Ennélfogva az elküldésig egyedül a levél stb. küldője van az indítványozásra jogosítva. Megjegyzendő, hogy a levél küldője nem mindig egyszersmind a levél feladója e szó technikus értelmében. Semmi kétség továbbá, hogy mihelyt a levél stb. a czimzett birtokába jut, kizárólag ő van a felbontás illetőleg a tartalom megtudása feletti rendelkezésre, következve az indítványozásra jogosítva. Kérdés tárgyát csak az képezheti, hogy kit illet meg a rendelkezés joga oly levél stb. felett, mely már elküldetett ugyan, de még a czimzett birtokába nem jutott, 'vagyis ki van jogosítva az indítványozásra, hogyha a levél- vagy távsürgönytitok megsértésének vétsége útközben lévő levélen stb. követtetik el. Schwarze (Comment. ad §. 299) szerint ugy a levél stb. küldője, mint a czimzett. Hasonlóan vélekednek M e r k e 1 (Holtzendorf Handb. III. kt.), Reber (Die Antragsdelicte II. kt. 398. lpn.) és Klebs (Goltdammer Archív XIX. kt. 571. lpn.) Ellenkező nézetben van Oppenho f f (Comm. ad §. 299): »Der Strafantrag steht demjenigen zu, welcher zur Zeit das Verfügungsrecht über den Brief hat, alsó bis zumEintreffen desselben beimAdressaten: dem Absender.« Részünkről az előbbi nézethez csatlakozunk. Miután a levél stb. küldőjének a posta-, illetőleg távirda-szabályzat értelmében joga van a már postára adott levelet is stb., mig csak rendeltetése helyére nem ért, visszakövetelni, kétségtelen, hogy ő az útközben levő levél stb. felett is jogosítva van a felbontás stb. iránti rendelkezésre, ennélfogva az indítványra. De nem kevésbbé kétségtelen, hogy a czimzettnek is jogában áll a levelet stb. már útközben birtokába venni, vagyis nem ellenkezik a pósta-szabályzattal stb., hahogy a czimzettnek a levél stb. előbb kézbesittetik, sem mint az rendeltetése helyére érkezett volna. Következve a czimzett is rendelkezhetik az útközben lévő levél stb. felbontása felett. Ennélfogva a kérdéses időközben a levél stb. küldőjét és a czimzettet egyenlően és önállóan illeti meg az indítványozás joga. Abból, hogy az útközben lévő levél stb. felett mind az elküldő mind a czimzett egyaránt rendelkezhetik, a levél- és távsürgönytitok megsértésének tényálladékát illetőleg következik, hogy jogositlan felbontásról illetőleg a tartalom jogtalan megtudásáról csak az esetben szólhatni, hogyha a felbontás stb. ugy a levél stb. küldője, mint a czimzett akarata ellenére történt; ha ellenben a felbontás stb. az egyiknek akarata ellenére, de a másiknak beleegyezésével történt, a tényálladék ki van zárva. Abból, hogy az útközben lévő levél küldője és a czimzett egyenlően és önállóan indítványozásra jogositvák, következik, hogy az egyiknek mulasztása vagy elállása a másik jogát nem szünteti meg. A 327. §. második bekezdése szerint a levél- és távsürgönytitok megsértésének egyik minősített esetét képezi a levélben stb. foglalt titok közzététele. Ez esetben nemcsak a levél stb. felbontása illetőleg tartalmának megtudása feletti rendelkezés, hanem egyúttal a levélben stb. foglalt titok közzététele feletti rendelkezés joga is megtámadtatik. Következve azokon kivül, kik a felbontás stb. feletti rendelkezésre jogositvák, azok is. kik a titok közzététele feletti rendelkezésre jogositvák. közvetlenül sértett és ennélfogva indítványra jogosított feleknek tekintendők. A mennyiben e szerint a levélben stb. foglalt titok nem a levél stb. küldője vagy a czimzett, hanem más harmadik személynek titka, a jogtalan módon megtudott titok közzététele esetében ezt is megilleti az indítványozás joga. Dr. Barna Ignácz. v A német fótörvényszékek büntetőjogi praxisából. XV. A csalárd és vétkes bukás tényállade'ki mozzanatának találkozása nem állapit meg anyagi bűnhalmazatot. Vádlott rendetlenül vitte könyveit, és miután csődbe jutott, a könyvek egy részét megsemmisítette. Az első fok a vétkes és csalárd bukás bűnhalmazatát állapította meg és összbüntetést szabott ki. A német birodalmi törvényszék az ítéletet feloldotta a következő indokolással: »A megtámadott Ítélet megsérti a büntető-törvénykönyv 233. és 74. §-ait, a mennyiben vádlottnak azon megállapított két cselekményét, miszerint 1. kereskedelmi könyveit, melyek vitele kötelességében állott, rendetlenül és vagyona felett áttekintést nem nyújtó módon vezette, továbbá 2. hogy oly kereskedelmi könyveket, melyek vitelére törvényesen kötelezve volt, megsemmisített: két önálló cselekményként fogta fel és a büntető-törvénykönyv 74. §-ának alkalmazása mellett összbüntetést szabott ki, holott a megállapított cselekmények, amennyiben a fizetések beállításával kapcsolatosak, egyetlen egy bűnös cselekmény tényálladékát képezik, mely különböző irányban ütközik a büntető-törvénybe és csak a 283. §. egyszeri alkalmazását igazolja.« XVI. A vaspályák megrongálásának bűntetténél csakis szándékos cselekmény és a cselekmény közveszélyüségének tudata kívántatik meg. Grauert Vilmos fiu egy követ tett a vasúti sinre és az elsőfokú bíróság által a büntető-törvénykönyv 315. §-a alapján bűnösnek mondatott. Az ítélet ellen revisióval élt, mivel nem állapíttatott meg, hogy szándéka az illető vasúti vonatnak veszélyeztetésére volt irányozva. A német birodalmi törvényszék elvetette ezen érvet következő indokolással: