Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 30. szám - A váltójog nemzetközi egységesitése

Tizedik évfolyam. 30. szám. Budapest, 1880. július 22. Külön mellékletek: a „Döntvények gyűjteménye" ii „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi térvények anyaggyüjteménynyel". t kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések ét reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség : Ftiut 18. sz. Kiadó hivatal : IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Előfizetési árak (helyben házhoz, hordáinál, vagy vidékre térmentes szétküldéssel) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye' és az „Igazságügyi rendeletek tára" czlmü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 lorint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek b é r m e iegczélszerübben p o s t a u t kiil.lendflk. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A váltójog nemzetközi egységesítése. Dr. N a g y Ferencz, nagyváradi kir. jogtanártól. — Tárcza : A hét halottjai. (Zlinszky Imre és Csengery Antal.) •D.r' .E' — A szegedi kisajátítások Dr. A. K. ügyvédtől. — A német főtörvényszékek büntetőjogi praxisából. — Különfélék. — Törvényjavaslat a kisajátításról. - Legközelebbi csíkibejelentési határidők. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny<t-böl. (Csődök. — Csíídmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások.) — Külön melléklet : a »Rendeletek Tárá«-nak egy ive. A váltójog nemzetközi egységesitésc. i 7. ^Bemutatóra szóló váltók érvénytelenek.* Ezen tétel jelenleg még csak a dán és »z angolamerikai s legalább a mi a saját váltót illeti, a brazíliai váltójoggal ellenkezik. Azelőtt a bemutatóra szóló váltó másutt is érvényesnek ismertetett el, igy eltekintve a legrégibb időktől, (Biener egy 1200-bankiállított bemutatóra szóló váltóról emlékezik meg) Poroszországban és Dessauban. A felállított elv számos megtámadtatásban részesült. Tekintélyesirók,mint: Einert, Mittermaier ésVidari a bemutatóra szóló váltó védelmére keltek, mig B 1 u n t s c h 1 i, Burkhardt, Fürstenberger, Hoffmann, Jaques, Liebe s mások batározottan ellene nyilatkoztak. Mellette különösen az szól, hogy a felek abbeli szabadságát, miszerint a kötelezvény formáját meghatározzák, nem szabad korlátozni; bogy általa az átrubázás megkönnyittetik; a legitiniatió nehézségei eltávolittatnak stb. Az ellenvetések pedig különösen H következők: a) Hogy a bemutatóra való kiállítás a váltó jogi természetével ellenkezik, a mennyiben ugyanis a váltó két szerződő felet s ezeknek megnevezését ]<öveteli. Ezen érv azonban csak a mindinkább háttérbe szoruló T hői-féle szerződési elmélet szempontjából bir jelentőséggel. Nemcsak a papirpénz-elmélet képviselői követelik a bemutatóra szóló váltót, mint dogmájuk első és természetes következményét; hanem más elméletek védői is elismerik, liogy az au porteur váltó annak természetével nem ellenkezik, igy nevezetesen a formál tény és az egyoldalii creátió elméleteinek mega'apitói és követői. Ha Liebe mindazonáltal a bemutatóra szóló váltó ellen nyilatkozik, ugy ezt csak gyakorlati okok miatt teszi, b) Felhozatik, hogy a bemutatóra szóló váltó, miután a birtokos tekintetik tulajdonosnak, könnyen visszaélésekre szolgáltat alkalmat, különösen a találó, letéteményes részéről és a váltótulajdonos halála esetében, mely veszélyek annak leszámitását is megnehezítik. Ezen ellenvetés azonban szintén nem bir kellő j alappal; mert hasonló veszélyek az üres hátiratból s más bemutatóra szóló papírokból is származhatnak, de a gondos kereskedő' azok ellen könnyen megvédheti magát, c) Kiemeltetik továbbá, hogy a bemutatóra szóló váltó annak identitásának felismerését megneheziti, minek folytán a közönség egy kibocsátó által kiállított váltók számát nem képes ellenőrizni. Ha ezen érv jelentőséggel bírna, akkor következetesen az üres hátirattal ellátott saját rendeletre szóló váltókat is kellene megtiltani, pedig ilyenek a helyes nézet szerint érvényesek, d) Liebe különösen szemére hányja a bemutatóra szóló váltónak azt, hogy a szédelgést előmozdítja, mert szolid kenskedők váltót csak egyes konkrét esetekben és meghatározott vevők nevére állítanak ki. Azonban vannak egészen szolid esetek, midőn a bemutatóra való kiállítás a felek érdekeinek leginkább megfelel, pl. ha miként a bizományi váltónál, az üzleti összeköttetés titokban-tartása szándékoltatik. Ez ugyan elérhető az által is, hogy a váltó saját rendeletre állíttatik ki és üres forgatmánynyal láttatik el, de 1 ez épen nem más, mint a bemutatóra szóló váltó tilalmának kijátszása, e) Az üres forgatmányra való utalással azon további ellenvetés is megdönthető, hogy a bemutatóra szóló váltó a fizetési garautia fokozását lehetetlenné teszi, a mi pedig a váltó fő-jellemvonása. Különben nem is áll, hogy a bemutatóra szóló váltónál az egymásra következő birtokosokat fizetési kötelezettség ne>n terhelheti, mert legalább az angol jog szerint, a bemutatóra szóló váltó is hátirattal átruházható és pedig ugyanazon hatálylyal mint a rendeletre szóló váltó, f) További érvül felhozatik, hogy a bemutatóra szóló váltó a forgalmi szükséglet által nem követehetik; a mennyiben pedig ilyen létezik, az az üres forgatmány megengedése által teljes kielégítést nyer. Első tekintetben azonban az angol amerikai jog az ellenkezőt tanúsítja, utóbbi tekintetben pedig lehetetlen azon következetlenség elől elzárkózni, mely abban fekszik, hogy az üres forgatmány megengedtetik, a bemutatóra szóló váltó ellenben nem. A törvényhozó méltóságának nem felel meg, ha egy tilalmat felállítván, maga jelöli meg az eszközt annak kijátszására. Már pedig az üres hátirattal ellátott saját rendeletre szóló váltó a bemutatóra sz^iló váltó funktióit teljesen betölti, g) Végül hangsulyoztatik, s ezen érv különösen Jaques által döntőnek jelentetett ki, hogy a bemutatóra szóló váltó a bankjegyekkel ül. papírpénzzel mintegy versenyre kel, s ettől nehezen különböztethető meg. Ez okból tiltotta meg Anglia is azt, hogy forgatható váltók öt font sterling alatt állíttassanak ki. Nyilvánvaló azonban, hogy az angol példa csak a kisebb összegű, nem pedig valamennyi bemutatóra szóló váltók kizárását igazolhatná; azon felül ama tilalom 1863-óta legalább 1—5 fontig terjedő váltókra nézve folyton fölfüggesztetett és csak > prornissory notes payable to bearer on demand« azaz bemutatóra szóló saját váltókra nézve tartatott fen. Általában véve a fentebbi érv, miként az utóbbi angol példa is mutatja, csak a saját váltókra nézve bir alappal, mert hisz az idegen váltó formája a papírpénz formájához oly kevéssé hasonlít, hogy attól nem igen kell tartani, miszerint ily váltók papirpénz gyanánt fognak forgalomba hozatni. Hogy különben a kormányok mily kevéssé félnek a bemutatóra szóló váltó konkurrentiájától, mutatja azon tény, hogy majdnem valamennyi nyugati állam megengedi a bemutatóra szóló bankutalványt vagy c h e q u e-et. Ha az adómentes vagy nagyon kis mérvben megadóztatott cheque versenye nem képez veszélyt, akkor még kevesebbet kell a váltó versenyétől tartani. Csak a saját váltóra nézve lehetne a bemutatóra való kiállítás kizárását igazolni, de akkor következetesen a saját rendeletre szóló saját váltót is kellene megtiltani, a mint az Angliában tényleg megvan. Összevéve tehát mindazon érveket, melyek a bemutatóra szóló váltó ellen felhozatnak, kitűnik, hogy azok nagyon erős alapon nem állanak. Epen azért nem is helyeseljük, hogy a tervező egyesület, a német s a nem az angol váltójog álláspontját emelte érvényre.