Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 30. szám - A váltójog nemzetközi egységesitése

— 238 — 8. >Adistantia loci a váltó lényeges kellékét nem k é p e z i.« Ezen elv ellentétben áll a franczia rendszerrel, a dán, és a mennyiben 100 talléron aluli váltókról van szó, a norvég joggal is. Az összes többi váltójogok ellenben a fenti tétellel összhangzásban állanak s legfeljebb az intézvényezett saját váltónál követelik a helykülönbséget. A helykülönbség kellékének eltörlése ellen főleg t, ö r t éneti és elméleti érvek hozatnak fel. Első tekintetben kétséget nem szenved, hogy a váltó eredetileg nem volt más mint különböző helyek pénznemeinek felcserélése, s hogy a váltólevél a pénznek egyik helyről a másikra való küldésének helyettesítésére szolgált. Kétségtelen az is, hogy az elmélet és gyakorlat Francziaországban ugy mint azon kivül a helykülönbséget századokon át a váltóforgalom sarkkövének tekintette, moly fölött még az egyházi törvényhozás is gondosan őrködött uzsoratilalmainak épségben tartása miatt. Mindazonáltal a régiség nem fogadható el többé érv gyanánt, midőn a tapasztalat már huzamos idő óta azt mutatja, hogy a váltó más czélokra is szolgál, mint a pénzküldés helyettesítésére. Ho^y továbbá a helykülönbség kelléke az »emtio venditio pecuniae absentis pro praescntk-féle franczia váltójogi elmélet szempontjából nélkülözhetlen, azt szintén el kell ismerni, de bizonyára messze vezet, egy kelléket csak azért fentartani akarni, mert xzegy magában véve helytelen elmélet támogatására szolgái. Hasonlóképen jelentőségnélküliek azon gyakorlati érvek, melyek a helykülönbség védelméül felhozatnak; így pl. hogy a helykülönbség' azért szükséges, mert nagyobb garantiát nyújt tilos vagy kétértelmű ügyletek ellen; mert továbbá a váltó csak helykülönbség mellett élvezi a váltófolyam előnyeit; mintha bizony a váltó csak a váltófolyamhoz való viszonyában jönne tekintetbe, vagy a piaczi váltó a váltófolyam szerint nem •számíttathatnék, ha kifelé forgattatik. Ha különben ezen a váltófolyamból merített érv döntő volna, akkor mai napság már csak nemzetközi váltókat lehetne megengedni, mert a belföldi váltóknál a pénzviszonyok egyszerűsítése folytán váltófolyam nem is létezik, azoknak jegyzése csak a leszámítolási dij kitüntetésére szorítkozván. A piaczi váltó tilalma azonban nemcsak igazolatlan, de positive is hátrányos. Egyrészt annyira előmozdítja a simulatiót, hogy a helykülönbség a Code de Commerce meghozatala alkalmával maguk a törvényhozási tényezők által »vaine forme, une espeee de faux de conventinn d'un tres dangereux exemple« gyanánt jellemeztetett, Annak bebizonyítása, hogy a váltó tényleg nem az abban megjelölt helyen állíttatott ki, legtöbb esetben lehetetlen, de még az is, a ki a törvényt egyenesen kijátszani nem akarja, elég eszközzel bir, hogy a törvény követelményét paralyzálja; nem kell egyebet tennie, mint a váltót a kiállítási helyre telepiteni, vagy harmadik személy számlájára állítani. A franczia gyakorlat ezen és más kibúvó eszközöket nyíltan szentesitette, de hogy az elvet mégis megmentse, a helykülönbség tág magyarázatában keresett menedéket. Ezen tág magyarázatokra való tekintettel bátran állithatni, hogy a franczia gyakorlat a helykülönbség kellékét tényleg mellőzte. Másrészt a piaczi váltó kizárása azért káros, mert a helykülönbség fogalma a legnagyobb vitákra ad alkalmat, s mert azon kereskedő, ki csak helyben köt ügyleteket, ennek folytán megfosztatik e^y áruhitelből származó követelés leszámítolásának lehetőségétől. A helykülönbség kellékének elejtése tehát nemcsak jogos, de egyenesen szükséges, és most csak az a kérdés, vajon ezen kellék legalább az intézvényezett saját váltónál tartassék-e fen, mint a német rendszer területén, avagy ennél is mellőzendő-e ? A tervező egyesület erre nézve határozottan nem nyilatkozott, a fentebbi tétel általános formulázásából azonban azt lehet következtetni, hogy az intézvényezett saját váltó tekintetében kivételt tenni nem akart. Tényleg ily kivétel nem is bir jogosultsággal. Mindaz, a mi a helykülönbség ellen általában szól az intézvényezett saját váltóra nézve követelt helykülönbségről is áll, különösen a mi a helykülönbség fogalmának magyarázatát illeti. Ha vajon az intézvényezett saját váltó idegen vagy saját váltónak tekintessék-e: oly kérdés, melynek eldöntésénél nézetüuk szerint inkább a formából, mint azon tényből, hogy a kibocsátó a közvetlen fizető, kell kiindulni. 9. >A váltó üres hátirattal átruházható* (azaz a tulajdoni jog átmenetének hatályával). E tétel összhangzásban áll valamennyi az angol és német csoporthoz tartozó váltójoggal, továbbá némely elszigetelt állást elfoglaló, sőt még némely oly váltójogokkal is, melyek a franczia rendszerhez tartoznak, igy nevezetesen a hollandi, máltai, kanadai, argentini, chilei, uruguay-i váltójoggal. A r videált belga Code is az üres hátiratot a teljes hátirattal azonosította, A mely váltójogok ellenben az üres hátiratot tulajdoni hatálylyal fel nem ruházzák, azok azt vagy egészen érvénytelennek nyilvánítják, minta spanyol jog s az ezen alapuló amerikai váltójogok, vagy megbízásnak, meghatalmazási hátiratnak tekintik, mint a franczia és olasz kereskedelmi törvény. Az üres hátirat ellen számos érv hozatik fel, melyek azonban távolról sem mérkőzhetnek az üres hátirat megengedése mellett szóló érvekkel. Ezek között első helyen áll: hogy az üres hátirat megkönnyíti az átruházást, felment a legitimátiótól, lehelégéssé teszi, hogy a váltó kötelezettség nélkül átruháztassék, a nélkül, hogy a váltó hitelét veszélyeztető záradékot kellene alkalmazni. Az üres hátirat által továbbá a váltó adója arra képesittetik, hogy a váltót narmadik személyek pl. alkuszok által elárusítsa, a nélkül hogy a vevőt ismernie kellene s a nélkül, hogy a váltót előbb a közvetitőre kellene forgatnia, a mi rendesen költséget okoz; nemkü'önben arra, hogy a váltót zálogba adja vagy fizetésül küldje még azon veszély mellett is, hogy az vissza fog utasíttatni, a nélkül hogy ily esetben a hátiratot kitörülni kellene, a mi a váltó hitelét szintén csorbítaná; végre hogy a leszámítolást titokban tartsa, ugy hogy a váltót még lejárat előtt visszaváltja. Az átruházás megkönnyítésének gyakorlati hasznát legjobban bizonyítja azon körülmeny, hogy a kereskedelmi forgalom az üres hátiratot nemcsak teremtette, de minden törvényes korlátozás daczára fentartotta, minek folytán a franczia bíróságok is kénytelenek voltak a váltóbirtokost tulajdonosnak és az üres hátirat kitöltésére jogosítottnak elismerni, mi által a törvény tényleg hatályon kivül helyeztetett. 10 A tizedik tétel az utóhátiratot tárgyazza s teljesen megfelel a német vrszbly. álláspontjának: »Ha a váltó lejárt és fizetés hiánya miatt meg nem óvatoltatott, a forgatmányos váltói jogokat az elfogadó ellen és viszker eseti jogokat az utóforgatók ellen nyer. Ha óvás emeltetett, a forgalmányos csak saját forgatójának az elfogadó, kibocsátó és elő forgatók elleni jogaiba lép.« A német váltórendsz:ibályon kivül hasonló felfogást csak a szerb váltójogban, a svájczi konkordátumban és némi módosít ssal a máltai váltójogban találunk. Minden más váltójoggal ellenben a tétel ellentétben áll, és pedig még oly váltójogokkai is, melyek, mint a svéd, finn és magyar váltójog, a német rendszerhez tartoznak. Téves volna azonban azt hinni, hogy a német váltójogtól eltérő jogok azonos elvből indulnak ki. Sőt ellenkezőleg, a törvényhozások az utóhátiratra nézve a legtarkáb képet nyújtják. A különbségek következők: 1). A franczia Code de Commerce, a legtöbb svájczi váltójog, a dán, svéd és finn váltójogok az utóhátiratról teljesen hallgatnak. 2). A hollandi, argentini, ui-uguay-i és részben az orosz váltójog szerint az utóhátirat érvénytelen. 3). Az olasz és freiburgi jog szerint az utóhátirat meghatalmazás erejével bir. 4. Némely jogok az utóhátiratnak legitimáló hatást tulajdonítanak ugyan, megengedik tehát az utóforgatmányosnak, hogy a váltókövetelést saját nevében érvényesítse, azonban megtagadják az utóforgatmányostól a váltói jogosultság azon önállóságát, mely az előzők személyéből merített kifogásokat kizárja. E felfogás ismét különböző többé vagy kevésbbé helyes alakot ölt, éspedig: a) Legtisztábban érvényesül az a magyar és az alsó-kanadai váltójogban (Tudvalevőleg a magyar v.-t. 14. §-a csak nagy viták