Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 27. szám - a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához

— 217 — •és hamis vád nem forog fen, azaz vádló a vád valótlanságát nem tudja. Valamint tehát a btk. 276. §-a összefügg: a btk. 260. §-ával, ennek mintegy supplementuma, de a btk. 274. §-át semmiben sem érinti; ugy az I. és II. miniszteri javaslat 263. §-a is a II. miniszteri javaslatnak a btk. 260. §-ával összeeső 217. §-ában foglalt esetre provideált, azonban a btk. szóban forgó 274. §-ának tárgyával a legcsekélyebb vonatkozásba sem hozható. Az is megjegyzendő még, hogy a btk. 276. §-a, illetőleg a miniszteri javaslat 263. §-ának kedvezménye nem terjed ki a btk. 260. §-a, illetőleg a II. min. jav. 217. §-a alá subsumálható minden esetre. Az indítványozási határidő meghosszabitása csak az esetre szól, hogy ha a magánfél indítványára a bűnvádi eljárás m e g i n d itatott. Ellenben, ha a magánfél vádja, azaz feljelentése vagy indítványa folytán a vádlott ellen a büntető eljárás nem inditatott meg, a mikor szintén a tudat irányzatához képest hamis vád vagy rágalmazás forog fen, vádlottnak inditványozási joga a btk. 112. §-a alá fog esni. Kezdeményezte a btk. 274. §-át, ugy tartalmát mint szövegezését tekintve, a képviselőház jogügyi bizottsága, jelentésében a következő magyarázattal kisérve azt: »A jelen szakasz czélja lévén, kölcsönös rágalmazás vagy becsületsértés eseteiben a vádlott félnek panaszjogának érvényesítését, a rendes elévülési határidőn túl is fentartani mindaddig, mig az ellene megindított bűnvádi eljárás befejezve nincsen, a szakasz a törvénynek ezen czélzatát határozottabban és világosabban kifejező szövegezést nyert.« Nyilvánvaló, hogy a mit a jogügyi bizottság jelentésének idézett szavai a 274. §. czéljának neveznek, nem egyéb mint annak tartalma, tartalmának egyszerű paraphrasisa. Azzal a kérdéssel, mely a helyes törvénymagyarázat tekintetéből első sorban érdekel, hogy ugyanis kölcsönös rágalmazás vagy becsületsértés esetében a büntetési elleninditványra nézve mi okból hosszabitja meg a törvény az inditványozási batáridőt, a btk. 112. §-ában foglalt átalános szabály értelmében már elévült panaszjog újra felélesztésének ratiojával a jelentés nem foglalkozik, eltekintve attól, hogy a rágalmazás vagy becsületsértés kölcsönösségének fogalmát egy szóval sem jelezi. A limine helyreigazítást igényel a jelentés azon állítása is, mintha a szóban forgó szakasz csak a törvény czélzatát határozottabban és világosabban kifejező szövegezést köszönhetne a jogügyi bisottságnak." A §-nak a miniszteri javaslatokban nyomára sem akadhatni. A képviselőház jogügyi bizottsága a btk. 274. §-ának kezdeményezésében kétségtelenül a német büntető-törvénykönyv nyomán indult. Ennek 198. §-a részben ugyanis codexünk 274. §-ának tartalmával találkozik. »Ist bei wechselseitigen Beleidigungen — szól a ném. btk. §-a — von einem Theile auf Bestrafung angetragen worden, so ist der andere Theil bei Verlust seines liecbtes verpflichtet, den Antrag auf Bestrafung vor Schluss der Verhandlung in -erster Instanz zu stellen, hierzu aber auch dann berechtigt, w-enn zu jenem Zeitpunkte die dreimonatliche Frist bereits abgelaufen ist.« Első tekintetre szembeötlik, hogy a német codex e szakasza lényeges pontokban el is tér codexünk 274. §-ától. Azaz továbbmegy ennél. Mert a német btk. 198. §-a szerint kölcsönös rágalmazás vagy becsületsértés esetében, ha az egyik fél a bűnvádi eljárás megindítását indítványozta, a másik félnek nemcsak jogában áll — mint codexünk szerint is — az elsőfokban folyó tárgyalás befejezte előtt, az ellene elkövetett sértés miatt a bűnvádi eljárás megindítását, habár a rendes három havi inditványozási határidő már lejárt volna is, indítványozni, hanem egyszersmind köteles is — mint codexünk szerint nem — különbeni jogvesztés terhe alatt elleninditványát az érintett időpontig előterjeszteni. Codexünk szóban forgó szakaszának sajátképeni jelentőségére nézve is felvilágosításul szolgálhat az, a mit a német törvény indokai a kérdéses kivételes intézkedések igazolására és megvilágítására felhoznak, miért is ez indokolást nem tartjuk feleslegesnek egész terjedelmében közölni. »Bei wechselseitigen Beleidigungen liegt es im Interessé einer sachgemassen und erschöpfenden Aburtheilung, dass dieselben in einem Verfahren zur Erörterung und Entscheidung gelangen, wenn überhaupt von jedem Theile dieBestrafung des andernTheils beantragt wird. Es würde diess aber unmöglich sein, wenn dem einen Theile gestattet würde, erst nach Verhandlung der gegen ihn an<*ebr a eliten Denuntiation, eine Denuntiation der wider ihn begangenen Beleidigungen einzureichen und eine abgesonderte Verhandlung und Aburtheilung bezüglich derselben zu veranlassen. Der Entwurf legt daher dem Denuntiaten die Verpflichtung auf, dass er auch seinerseits, falls er überhaupt die gegen ihn begangenen Beleidigungen, sei es behufs der Bestrafung des Gegners, sei es auch nur zur Vertheidigung gegen die wider ihn erhobene Denuntiation, zur gerichtlichen Coguition bringen will, diess bewirke, sobald der andere Theil wider ihn die Denuntiation angebracht hat. Der E n t w u r f v er k ü r z t dadurch im einzelnen Falle nach Massgabe der vorliegenden Zeitpunkte vielleicht die dem Denuntiaten nach §. 61 zustehende Antragsfrist.« Ennyit az együttes előterjesztés kötelességének igazolására. Codexünk szempontjából főleg érdekes, a mivel az inditványozási határidő kiterjesztése indokoltatik. »Anderseits musste aber auch der Denuntiat dagegen gesicbert werden, dass nicht etwa der Denuntiant bis zum Ablaufe der Antragsfrist mit Einreichung der Denuntiation Anstand nehme, so dass der Denuntiat erst von ihr nach Ablauf der Frist Kenntniss erhált und dadurch, indem er seinerseits nur im Falle der gegentheiligen Denuntiation die Beleidigungen geltend zu machen geraeint war, sein eigenes Klagerecht verliere.« A büntetési elleninditvány privelegium favorabile-je, amint ez az utóbbi idézetből világosan kitűnik, tisztán méltányossági tekintetnek köszöni létét. Megbosszabbittatik kölcsönös rágalmazás vagy becsületsértés esetében a rendes inditványozási határidő a végett, hogy a két bűnügy egymást ellensúlyozhassa, hogy az egyik fél panaszjogával óvhassa magát a másik fél panaszjoga ellen. Az indítvány és elleninditvány részére egyenlő helyzet teremtése a czél. Ne legyen előnyben az a fél, a ki később rágalmaztatott vagy sértetett, a felett, a ki ellen előbb követtetett el a rágalmazás vagy becsületsértés, mint volna nyilvánvaló előnyben, hahogy mindegyik fél indítványa önálló elévülés alá esvén, a maga szabályszerinti idejében lenne előterjesztendő. Volna pedig előnyben az által, hogy később lejáró indítványának előterjesztésével bevárhatná ellenfele indítványának korább bekövetkező lejártát. Ne legyen annak, ki ellen később követtetett el a rágalmazás vagy becsületsértés, módjában, indítványának elő nem terjesztése által ellenfelével elhitetni, hogy hajlandó a kibékülésre, és ilykép őt a viszonti megbocsátásra rábírni, azaz indítványának elmulasztására rászedni. Az egyik léi captatorius passivitása ellen emel gátat az elleninditvány határidejének kiterjesztése. Annak, hogy az elleninditvány az elsőfokú tárgyalás befejezte előtt, noha elévült, előterjeszthető, ára a német törvény szerint a privilégium odiosum, hogy az elsőfokú tárgyalás befejezte előtt előterjesztendő, ára tehát esetleg az inditványozási határidőnek korábbi lejárta. Jogvesztéssel biztosítja kölcsönös rágalmazás vagy becsületsértés esetében a denuntiatio és redenuntiatio együttes tárgyalásának és elbírálásának czélszerüségi követelményét. Codexünk 274. §-a adoptálta ugyan az inditványozási határidő meghosszabitásának kedvezményét, de az elleninditvány privatióját nem. Jogot ád a rágalmazás vagy becsületsértés miatt megtámadottnak, hogy tlleninditványát az ellene megindított bűnvádi eljárás befejeztéig előterjeszthesse, de nem kötelezi erre. Következve joga van az ellene megindított bűnvádi eljárás befejezte után is elleninditványával élni, csakhogy ez esetre elesik a kedvezménytől, mely az indítványnak az illető eljárás befejezte előtt történő előterjesztésével jár, azaz ilyenkor csak ugy élhet az ellenfele által ellene elkövetett sértés miatt az indítványozás jogával, hahogy a szabályszerinti három havi inditványozási határidő arra nézve még nem járt le. E fejtegetések keretén túl menne annak tüzetesebb vizsgálata, vajon a német törvény vagy codexünknek e részbeni álláspontja-e a helyesebb. Annyi kétségtelen, hogy a német törvény álláspontja felette szigorú, és a connex tárgyalás és elbírálás lehetővé tételének szempontjával aligha indokolt. A német törvény a kölcsönös rágalmazásokat vagy becsületsértéseket oszthatlan egységű bűnügynek tekintvén, megkívánja, hogy az elleninditvány a denuntiatio folytán megindított eljárás befejezte előtt föltétlenül előterjesztessék. Vagyis jogvesztéssel sujt még akkor is, hogyha az elleninditvány a tárgyalás befejezte előtt az okból nem terjesztetett elő, mert az illető fél az ellene ellenfele által elkövetett rágalmazás vagy sértésről az időben még nem bírt tudomással, noha tehát az inditványozási határidő az átalános szabály értelmében wé" nem is jött folyamatba. A német törvény ennélfogva nemcsak annyiban szigorú, a mennyiben megkívánja az elleninditváuy előterjesztését, noha az inditványozási határidő még le nem járt, tehát nemcsak abban, hogy esetleg a rendes inditványozási határidőt megrövidíti, hanem még szigorúbb annyiban, a mennyiben az elleninditvány elő nem terjesztéséhez praeclusiot kapcsol az esetre is, hogy ha az inditványozási határidő még el sem kezdődhetett. Legkevésbbé sem tekinthető indokoltnak e szigor, ha áll az, a mit Oppenhoff commentárjában (ad §. 198.) megjegyez: »Gesetzlich geboten ist jedenfalls jene Verbindung (der wechselseitigen Beleidigungen) nicht; hat der Verfolgte seinerseits den Strafantrag rechtzeitig (vor Schluss der Ver-