Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 27. szám - a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához

— 218 — handlung in erster Instanz) gestellt, so wird dadurch die Statthaftigkeit einer demniichstigen getrennten Verfolgung der zweiten That bei dem fttr diese zlista ndigen Gerichte gewahrt; das Verfahren bei derselben ist dann ein durchaus selbststándiges.« Ha áll az, hogy kölcsönös rágalmazások vagy becsületsértések együttes tárgyalása nem feltétlen követelmény, akkor miért feltétlen követelmény, hogy az elleninditvány az első bűnügy tárgyalásának befejezte előtt terjesztessék elő ? Az indítvány és elleninditvány connex tárgyalása, valamint e connex tárgyalásnak processualis rendezése iránt való intézkedés különben is nem az anyagi, hanem az alaki jog körébe tartozik. A mint is a német birodalmi büntető perrend 428. §-a e részben külön intézkedik. »Bei wechselseitigen Beleidigungen oder Körperverletzungen —• szól az idézett szakasz — k a n n der Beschnldigte bis zur Beendigung der Schlussvortrage in erster Instanz mittelst einer Widerklage die Bestrafung des Kliigers beantragen. Über Klage und Widerklage ist gleichzeitig zu erkennen.* E szakasz is megerősiteni látszik az emiitett commentator abbeli nézetét, miszerint a connex tárgyalás és elbírálás a német anyagi törvény szerint nem obligatorius, hanem csak facultativ, a mennyiben az, hogy az uj német büntető perrendben a rágalmazás vagy becsületsértés miatt megtámadott fél elleninditványának az ellene indított bűnvádi eljáiáson belül, reconventio utján való érvényesítésére csak jogosittatik és nem köteleztetik, »..,kann ... mittelst einer Widerklage die Bestrafung ... beantragen,« a német törvényhozás azon felfogását tükrözi vissza, hogy a kölcsönös rágalmazások vagy becsületsértések elkülönözött, esetleg más bíróság előtt folyó tárgyalása és elintézése az anyagi törvénnyel nem ellenkezik. Ezzel pedig az elleninditványnak az első ügy befejezte előtt való feltétlen előterjesztése mellett felhozott, épen a connex tárgyalás czélszerüségéből merített indok értéke nevezetesen csökken. Hozzájárul ehhez, hogy az inditványozási határidő meghosszabbításának kedvezménye könnyen maga a kedvezményezett ellen fordulhat. Mert ha e privilégiummal azon követelmény jár, hogy az elleninditvány az első ügy befejezte előtt minden esetre előterjesztendő, vagyis tekintet nélkül arra, hogy az inditványozási határidő az átalános szabály értelmében már lejárt-e, vagy hogy elkezdődött-e már, tehát még annak tekintetbe vétele nélkül is jogvesztéssel sujtatik az elleninditványnak az érintett időpontig való elő nem terjesztése, hogy a kedvezményezett félnek az ellenfele által ellene elkövetett sértés tudomására jutott-e vagy sem: akkor, mig egyrészről megvédetik ugyan a fél, ki előbb sértetett, az ellen, hogy indítványának szabályszerinti lejártát ellenfele, ki később sértetett, szabadabb támadhatás végett álnokul ki ne leshesse, addig másfelől mód nyujtatik ellenfelének arra, hogy a fenyegető elleninditvány határidejének lejártát, s illetőleg folyamatba jöttét be sem várva, vagyis tudva azt, hogy a kedvezményezett félnek az ellene elkövetett sértésről még tudomása nincsen s ennélfogva elleninditványt nem is fog tenni, őt úgyszólván orozva megtámadhassa és ily uton elleninditványától jövőre nézve is elüthesse. A felbozottakat összevetve, ngy tűnik fel előttünk, mintha codexünk 274. §-ának e részbeni álláspontja helyeselhetőbb lenne a német btk. 198. §-áénál. Másként vélekedik Schnierer (comm 388. lpn. 1. a. jzt.) Természetesen alkotandó büntető perrendünknek leend feladata, kimondani, hogy kölcsönös rágalmazás vagy becsületsértés esetében a büntetési elleninditvány reconventio utján is érvényesíthető. Egyelőre törvénykönyvünk szerint a connex tárgyalás és elbírálás csak a 275. §. esetében, vagyis a n y o inban viszonozott kölcsönös becsületsértésekre nézve foglal helyet, de ez esetre is csupán facultative, a mennyiben a retorsiora való hivatkozás, az u. n. exceptio compensationis kétségtelen, hogy nem csak az első sértés tárgyában, hanem a másik ügyben eljáró bíró által is figyelembe vehető, mint ezt más alkalommal bővebben fogjuk kifejteni. Kérdésesebb becsű a btk. 274. §-ának a német törvény 198. §-ától való azon eltérése, hogy míg ez utóbbi szerint az elleninditvány a rendes inditványozási határidőnek lejártára való tekintet nélkül csak az első fokban folyó tárgyalás befejezte előtt (»vor Schluss der Verhandlung in erster Instanz*) tehető meg, addig codexünk szerint az elleninditvány a szóban forgó kedvezményt mindaddig élvezi, »mig az egyik fél indítványára megindított bűnvádi eljárás befejezve nincsen*. Ugyan csak a büntető perrend fog ez időmeghatározásba concrétebb tartalmat önteni, de annyi már is bizonyos, hogy »az első fokú tárgyalás befejezte* és »a bűnvádi eljárás befejezte« épen nem egyértelmű. Oly értelmezés fog tehát annak adatni, mely szerint előterjeszthető lesz az elévült elleninditvány egészen az egyik fél indítványára megindított bűnvádi eljárást illető végérvényes ítélet meghozataláig, azaz esetleg még az egyik ügy jogorvoslati stádiumában is. Annak van a méltányosságban mélyen gyökerező oka, hogy a rendes inditványozási határidőn tul fentartatik az elleninditványozás joga; oka ugyanis — mint már fentebb kiemeltük — abban, hogy a két bűnügy egymást mindvégig ellensúlyozhassa, hogy kölcsönös rágalmazás vagy becsületsértés esetében, mig az egyik félnek kezében van a büntetési indítvány előterjesztésének vagy visszavonásának hatalma, ezzel pedig a másik félnek sorsa, addig ennek a másik félnek is kezében legyen az elleninditvány fegyvere, mellyel ellenfelét indítványa elő nem terjesztésére, vagy már előterjesztett indítványa visszavonására késztethesse; de annak, hogy az elleninditvány ellensúlyozhasson, mikor nincs már mit ellensúlyozni, vagyis hogy előterjeszthető legyen még az elsőfokú ítélet kihirdetése után is, a mikoron tudvalevőleg codexünk 116. §-a szerint a támadó fél indítványát többé ugy sem vonhatja vissza, szóval annak, hogy az elévült elleninditvány még a jogorvoslati stádiumban is élvezze a különben ugy is szabályellenes, privilegialis jellegű hatályosság kedvezményét, nehezen láthatóaz oka. Hacsak nem akarjuk erre oknak elfogadni azt, hogy az elleninditvány boszu eszközéül szolgálhasson az első fokban elitélt félnek. Áttérek ezek után a 274. § béltartalmának részletesebb elemzésére. Elsőben is még egyszer megjegyzendő, hogy a 274. §., a midőn, az elleninditványnak az első ügy végérvényes befejeztéig való előterjeszthetését szószerint megengedi, íhabár az elévülés határideje már lejárt volna*, a mint a zárjel közti hivatkozás a 112. §-ra minden kétséget kizárólag mutatja, néma büntethetőség elévülésének határidejét, hanem a magáninditvány előterjesztésének szabályszerinti határidejét változtatja, illetőleg hosszabbítja meg. Nem a btk. 106,, hanem annak 112. §-ával áll tehát vonatkozásban. E szerint az elleninditvány előterjeszhető ugyan, noha az inditványozási három hó már lejárt, de nem terjeszthető többé elő, ha egyszer az elleninditvány tárgyát képező rágalmazás vagy becsületsértés büntethetősége elévülés következtében megszűnt. Az utóbbi természetesen még inkább áll a bűnvádi eljárást folyamatba hozó indítványra nézve. (Rövidség okáért a bűnvádi eljárás megindítására irányzott indítványt az elleninditványtóli megkülönböztetés végett a következőkben első indítványnak fogom nevezni.) Azonban az elleninditvány előterjesztési határidejének meghosszabitásából foly, hogy a mi félbeszakasztja az első indítvány tárgyát képező rágalmazás vagy becsületsértés büntethetőségének elévülését, az ugyanily hatályt gyakorolsz elleninditvány tárgyát képező sértés büntethetőségének elévülésére is. A mint tehát a bűnvádi eljárásnak az első indítvány folytáni megindítása, mint a bíróságnak az elkövetett vétség miatt a tettes vagy részes ellen irányzott intézkedése, félbeszakasztja az első indítvány tárgyát képező rágalmazás vagy becsületsértés büntethetőségének elévülését, ugy félbeszakasztja egyúttal az: elleninditvány tárgyát képező sértés büntethetőségének elévülését is. Vagyis az első ügy befejeztéig, valamint nem foly az elleninditványra. nézve az inditványozási határidő, ugy annak tárgyára nézve az első ügy megindításától fogva nem foly a büntethetőség elévülése. Az első indítványra nézve azonban az is megkivántatik, h o g y előterjesztésekor arendes inditványozási határidő még le ne járt legyen, mert a rendkívüli inditványozási határidő csak az elleninditványnak privilégiuma. Megjegyzendő továbbá, hogy az elleninditványt csak ugy illeti a 274. §. kedvezménye, ha akkor, a mikor az első indítvány tárgyát képező rágalmazás vagy becsületsértés elkövettetett, az elleninditvány tárgyát képező rágalmazás vagy becsületsértésre nézve a rendes inditványozási határidő még le nem járt. E részben azonban eltérők a nézetek. »Selbstverstandlich leidet der Paragraph (az elleninditvány kedvezményét megállapító szakasz) nichl auf solche Beleidigungen Anwendung, bei denen die Antragsfrist bereits abgelaufen war, als die jetzt gerügten Beleidigungen begangen wurden* mondja Schwarze (Comm. ad § 198). Ugyanezen nézetet vallja a jenai főtörvényszék 1872. évi decz. 18-iki határozatában: »Wenn bei Yerübung der zweiten Beleidigung die Antragsfrist wegen einer früheren, vom jetzigen Beleidigten gegen den früheren Beleidigten verübten Beleidigung schon abgelaufen war, kann eine wechselseitige Beleidigung nicht mehr angenommen werden.« Ellenkező értelemben nyilatkozik Oppenhoff (Comm. ad § 198): »Der Umstand, dass zur Zeit der zweiten Beleidigung die Antragsfrist wegen der ersten bereits abgelaufen war, steht der Anwendberkeit des Paragraphen nicht entgegen.* A dolog egész ratioja az előbbi nézetnek látszik igazat adni. Ugyanis a fél, ki ellen a rágalmazás vagy becsületsértés előbb követtetett el, ez esetben nem panaszkodhatnék, hogy &