Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 27. szám - Az ügyvédi reform

— 214 — chaosból, mely nálunk döntvénytár és döntvénygyüjtemény név alatt szerepel, rendszeres judicaturát akarna csinálni, legjobb esetben megcsalt csaló volna. Égető szükség, hogy az igazságszolgáltatás nyilvánossága megvalósuljon. Ma a felső bíróságoknál nyilvánosság nincs. Nem is lehet. Hiszen a bíráknak sincs helye hova férni. Az ország legfőbb birái konyhákból és előszobákból alakított szobácskákba szoritvák; ;iz agg uraknak oly székek vannak adva, melyeken ügyvédi irodában írnok alig vállalkoznék másolatait végezni. A kir. tábla Lipót-utczai helyiségeiben a tnnácsok egyes osztályai néha nem is dolgozhatnak, mert párhuzamos ülésre nincs hely, ugy hogy, különösen a heti munka kezdő napján, az egyik ülés birái kényszeritvék sietve elvégezni ügyeiket, hogy az addig váró sequeus ülés foghasson a munkához. A közönség egy-egy odavetődő ügyvédből áll. S mikor a birák a tanácskozást akarják megnyitni, fel kéretik, hogy menjen ismét ki a folyósóra: mert a bíráknak nincs szobájuk, melybe visszavonulhatnának. Ez nyilvánosságunk. Az igazságszolgáltatás méltóságát sértő ezen állapotnak véget kell vetni. A képviselőház az igazságügyminiszter urat utasította, miszerint gondoskodjék, és az igazságügyminiszter ur megigérte a képviselőháznak, miszerint gondoskodni fog arról, hogy azon vétségek s kihágásokra nézve, melyek oly bizalom-ittasán ajárásbirák hatáskörébeutaltattak, az uj törvénykönyvek életbelépése eljárási rendelettel lesz kisérve. Mai napig semmi sem szivárgott ki a nyilvánosságba ezen eljárás elveiből, részleteiből. Pedig nem szükséges kiemelnünk, eljárási törvény teljes hiányában mily nehéz és bonyolódott munka egy ily részletszerü eljárás szabályzása, és hogy fel nem tehető, miszerint az igazságügyminiszter ur ezen fontos munkát a csak még hetekre menő időközben összeférczeltetné. S a már kész büntető eljárási törvényjavaslat a miniszteri fiók számára készült? Az ügyvédi reform táryyában Wr. kartársunk, kinek levelét múlt heti számunkban közöltük, a következő javaslatokat közli velünk: Nem vagyunk barátai a numerus claususnak, mert ez stagnatiót szül, és a mellett nem is szükséges. Azt hiszszük, hogy az eddigi áradás megszüntetése jövőre, sőt a jelenleg gyakorló ügyvédek számának jelentékeny kevesbitése is elérhető numerus clausus nélkül. Első irányban főszerepre van hivatva a vizsgálatok szigorítása; szigorítása az egyetemeken, szigorítása az ügyvédvizsgáló bizottság előtt. Szerezzen kormányunk ismeretet arról, mit igényel a külföld ügyvédeitől; gondoskodjék arról, hogy ily mérv szigorúan alkalmaztassák mindenkire; terjeszsze a vizsgáló bizottságok tagjai között azon meggyőződést, hogy a hívatlan candidatusok javára van, ha képes ségüket túlhaladó pályától távol tartatnak. Fontosnak, szükségesnek tartjuk a gyakorlati idő meghosszabbítását is; helyeseljük a javaslatba hozott 5 évet, de czélszerünek tartanok kötelezőleg kimondani, hogy ez 5 év közül kettő bíróságoknál töltendő. Jelentékeny befolyása van nézetünk szerint az ifjúságnak a litterarius pályákra áramlása tekintetében az ösztöndijak kezelésének is. Igen szép és dicséretes eszmének tartjuk: ösztöndijak által lehetővé tenni szegényebb sorsuaknak is, hogy tudományos pályára szenteljék életüket. De azt, hogy 80—100, 120—150 frtos ösztöndijakkal szegény ifjak egész özönét az egyetemre csábítsák, kik életük fentarthatása végett azon idő alatt, melyet elméleti kiképzésükre kellene forditaniok, elemi leczkéket adni, irnoki munkálatokat kényszerülnek végezni: ezt sem szépnek, sem dicséretesnek, sőt ezen ifjakra is egyenesen károsnak tartjuk. Olyanokból, kik más pályán — mely kevesebb időt, kisebb előkészületeket kíván, de gyorsabban nyújt önálló működési tért — hazánkra is hasznos foglalkozást találtak volna, és melyről a litterarius pálya nimbusa, az ösztöndíj és mellékkereset reménye elcsábította, nyerünk rendszerint proletárokat. Egyesittessenek a kis ösztöndijak kevesebb, de nagyobb (pl. 400 fi tos) ösztöndijakká; követeltessék az ösztöndijasoktól, hogy kizárólag elméleti tanulmányokkal foglalkozzanak a tanfolyamok alattkivántassék meg szigorúan hivatottságuk és előmenetelük félreismerhetlen igazolása (mit a divó colloquiumok bizonyára nem nyújtanak) • tartassanak meg az ösztöndíj élvezetében az elméleti tanulmányok befejezése után is egy-két évig gyakorlati kiképzésük czélszerü előmozdítása végett: ekkor — de csak ekkor — valóban áldásos leszen az ösztöndijak hatása. Ezek a kormány és a törvényhozás feladatai. De a társadalomnak is van lényeges teendője e téren. Szóljunk csak az ügyvédekről. Alig van ügyvédi iroda a fővárosban, melyben joghallgató írnokképen alkalmazva nem volna. Ajánlások vidékről, a szegény tanulón segítés hajlama, néha az olcsó munka kívánsága irányadók ez alkalmazásoknál. Arra pedig nem gondolunk, hogy oly ifjúból, ki az elméleti tanulmányokra nagyon is szükséges időt nem értett iratoknak gépies másolgatásával tölti, vajmi ritkán nevelkedik életrevaló, képzett jogász. És nem gondolunk arra sem, hogy ez eljárásunk szintén lényeges okozója annak, hogy azok, kiknek a kereskedelem, a nagyobb ipar, a mezei gazdaság stb. terén is kellene az egész hazának hasznos szolgálatokat tenni, majdnem kizárólag a litterarius pályára adják magukat; és ez lényeges okozója annak is, hogy azon foglalkozások, melyek fejlesztésétől függ — nem tagadhatjuk — első sorban nemzeti jólétünk fejlődése, nemzetgazdasági viszonyaink emelkedése nagyobbrészt kevésbbé intelligens egyének kezeiben maradnak. Még egy szabályozója az ügyvédjelölteknek hiányzik nálunk. Ha külföldön — Bécsben is — ügyvédi irodát tekintünk : azt fogjuk találni, hogy a másolási, sürgetési és kezelési foglalkozásokat nem ügyvédjelöltek, hanem kiszolgált altisztek, napi dijnokok stb. látják el. Nálunk ügyvédi irodákban csak kivételképen találunk nem jogászt. És ba három éven át költségjegyzékeket irt, másolatokat készített az ügyvédjelölt: kiadjuk a három évi gyakorlatról szóló bizonyítványt. Legtermészetesebb és legbiztosabb szabályozója az ügyvédi számnak az, ha az irodákban a gépies foglalkozások rendszerint oly egyének által végeztetnek, kik nem bírnak nagyobb képzettséggel, mint azokra szükséges. Őszinte meggyőződésünk, hogy ha az ösztöndijak szabályozása által a minisztérium, társadalmi uton önmagunk oda igyekszünk, hogy az egyetemi hallgatók kizárólag elméleti tanulmányokkal foglalkozzanak ; ha a gyakorlat ideje öt évre meghosszabbittatik, és gondoskodunk arról, hogy az ügyvédjelölt által ügyvédi irodában töltött idő csakugyan joggyakorlat legyen; ha az ügyvédi vizsgálatokon azon magasabb, szigorúbb mérv alkalmaztatik, mely nélkül az ügyvédi állást jól senki sem töltheti be; ha megelőzőleg a szigorlatokon a vonatkozó tudományok teljes, beható ismerete követeltetik : ez esetben a nemzetgazdaságilag is káros, az ügyvédi állást pedig demoralizáló áramlat e pálya felé jövőben oly korlátok közt fog maradni, melyek elég tágak lesznek a stagnatió megakadályozására, de elég szűkek a tulszaporodás megszüntetésére. De nem elég a jövő (mondhatnók a második) nemzedéken segítenünk. Elkerülhetlen, okvetlenül szükséges, hogy az ügyvédek létszáma apasztassék. És ez — szerény véleményünk szerint — elérhető, ha az egyesek érdeke felé feltétlen, szigorú következetességgel az ügyvédi kar összeségének érdekét helyezzük. Addig, mig az egyes ügyvédek helyzete iránti sajnálkozás lesz irányadó; addig mig igazságügyi reformok vitatásánál oly kérdést vetnek latba, megfelel-e a hazai ügyvédség képzettsége e reformoknak; addig mig önmagunk nyugodtan nézzük, mikép pótolják egyes ügyvédek szakkeresetük hiányát idegen név alatt űzött iparral ; addig, mig szigorú esprit de corps által nem érünk el bizonyos homogenitást az ügyvédek között: addig ugyan eredményt látni nem fogunk. Szabályoztassék az igazságszolgáltatás ugy, hogy az ügyvédség folytatása tényleg lehetetlenné tétessék mindazoknak, kikben a jogi képzettség, a szellemi miveltség hiányos; szabályoztassék igy tekintet nélkül arra, hogy egyes — bármily számos ügyvédek — más pályára, más foglalkozásra fognak szorulni. Ezt elérjük a szóbeli, nyilvános, közvetlen eljárás által. Kétségtelen, hogy ez sokkal alaposabb képzettséget, sokkal