Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 27. szám - Azok az ügyvédek. 2. [r.]

— 21 gyorsabb felfogást, sokkal élesebb judiciumot és a szólás tehetségnek is nagyobb fejlettségét kívánja az ügyvédtől, mint az Írásbeli eljárás. Kétségtelennek tartjuk azt is, hogy a mostani ügyvédi kar jelentékeny része vissza fog vonulni e pályáról, ha a jegyzőkönyvek és periratok helyébe plaidoyer-k lépnek ; hogy tehát egyes ügyvédek sérelmet fognak szenvedni. De az ügyvédi kar összeségében, képzett, hivatott elemeiben, erkölcsi súlyában nyerni fog; az elharapódzott nemtelen versenyzés helyébe a tudomány, a haladás, a képzettség nemes, jogosult versenye fog lépni. Es ép ezért nem szabad visszaijednünk azon áldozatoktól, melyeket az eljárás megváltoztatása elkerülhetlenül kivánni fog; mert valamint nem tartjuk jogosultnak azon kivánatot, hogy az igazságszolgáltatás szabályozásánál az összügyvédség keresete legyen irányadó : nem tartjuk helyesnek azt sem, hogy egyes ügyvédek keresetképessége miatt a reformok késleltessenek. A fegyelmi hatóság gyakorlása is szigorítást, jelentékeny szigorítást igényel; de nézetünk szerint nem elég a fegyelmi hatóság kezelése által elérhető nagyobb szigor. Az esprit de corps, az ügyvédi kart végre is összeségében megalázó eljárások iránti érzékenység hiányzik bennünk; az ügyvédi kamarák nem nyerik azon támogatást az egyes ügyvédektől, mely nélkül működésük hatály nélkül marad ; a fegyelmi vétségek nagyobb része — azon részből, mely az ügyvédi tisztességet sérti — nem is jön az ügyvédi kamarák elé. A mig ez meg nem szűnik, a mig a kenyéririgység látszatától a feljelentés odiosus voltától félve, szemet hunyunk egyes ügyvédek helytelen eljárásai fölött; a mig nem ébred mindnyájunkban annak érzete, hogy az ügyvédi tisztesség minden sértésének megtorlását eszközölni erkölcsi kötelességünk: addig a fegyelmi hatóságnak önkezünkbe letétele hatálytalan, addig hazánkban tekintélyes ügyvédi kar nem leszen. Vannak és lesznek egyes tekintélyes ügyvédek, de az ügyvédi kar összeségében távol marad azon polcztól, melyet elfoglalnia kell. Emiitettük soraink bevezetésében, hogy azt sem tartjuk helyesnek, ha a magyar ügyvédgyülés hallgatással mellőzi főbajaink bármelyikét is. Már pedig a tariffa-kérdés mellőzésével ez czéloztatik. Az ügyvédség erkölcsi és anyagi helyzetére nem kevéssé káros befolyással van azon mód, mely szerint a felső biróságok (rendes eljárásban az alsók is) az ügyvédi munkadijak megállapításánál eljárnak. Hátrányos erkölcsi befolyással van ez ott is, hol az ügyvéd és saját fele közötti viszony a biró megállapításától függetlenül van szabályozva. Nem szólunk az u. n. folyó ügyekre vonatkozó birói megállapításokról ; mert az ezeknél alkalmazni szokott díjszabás legtöbb tételeiben méltányos. o — Azonban bárminő bonyolult rendes ügyben az első folyamodásu és felsőbíróságok — az utóbbiak sommás szóbeli ügyekben is — rendszerint sokkal kevesebbet állapítanak meg ügyvédi munkadíjul, mint mennyi hasonló tárgyú folyó ügyekben a budapesti keresk. törvényszék díjszabásának megfelel. Ezen biróságok tekinteten kívül hagyják azt, hogy nincsen foglalkozás, inely az elmét, sőt a kedélyt is annyira igénybe venné, mint az ügyvédé; figyelmen kivül hagyják, hogy fontosabb ügyek, vitás jogi kérdések nemcsak azon időt veszik igénybe, mely a periratok készítésére vagy a tárgyalásokra fordittatik: hanem a per végleges eldöntéséig követelik az ügyvéd gondjait; nem gondolnak azzal, hogy azon érveket és bizonyítékokat, melyek nyomóssága felett a biró aránylag kevesebb fáradsággal ítélhet, az ügyvédek nagy fáradsággal, gyakran idegen szakbeli előtanulmányok után állították és gyűjtötték össze ; nincsenek tekintettel arra sem, mennyi gonddal, mily nagy felelősséggel jár az ügyvédi foglalkozás, melyektől a bíróság tagjai teljesen mentek; végre mellőzik azt is, hogy — mig minden egyéb szakfoglalkozásnál a hivatottak késő korukig folytonos előmenetelnek, gyarapopodásnak örvendhetnek, — a hivatalnokok pedig ezen kivül hajlott korukban családtagjaikra is kiterjedő nyugdíjban részesülnek: addig a jelesebb ügyvédek is rendszerint aránylag igen rövid évekig vannak azon helyzetben, hogy bevételeik az állásukkal járó kiadásokat túlhaladják. Már pedig az ügyvéd hosszas előkészületei után, megfeszített munkálkodásáért méltán igényelhet oly jövedelmet, mely necsak élete és családja tisztességes fentartására, hauem jövője biztosítására, tehát tőke gyűjtésére is elégséges legyen. Ezen bajunkon Dr. DelFAdami ur javaslata — mely szerint az ügyvédi kamarák Ítéljenek elsőfokulag költség iránti perekben — mit sem segítene; egyrészt, mert csak az ügyvéd és saját fele közötti viszonyra vonatkozhatik, másrészt mert nem vonatkozhatik perköltségekre, melyeket az ügy késlelteltetése nélkül csak annak bírája állapithat meg, és végre mert nem az első, hanem a felsőfokú határozatok döntők. E bajunk orvoslása pedig sürgős; mert ha a szóbeli, nyilvános, közvetlen eljárást sürgető sokoldalú felszólalások reményünk szerint eredményhez vezetnek, és az ügyvédek külső munkája kevesbedik: közel áll azon lehetőség, hogy a biróságok — melyek ez időszerint a munkadijakat rendszerint a periratok ivszáma szerint állapítják meg — a plaidoyer-k tartamát veszik majd irányadóul; kiszámítják, hogy egy napnak 8 vagy 10 munka-órája, egy táblai birónak 3000 frt évi fizetése van, és e szerint számítják a plaidoyer értékét. Quod caveant consules. A mi a napirendre kitüzetni javasolt többi desideriumokat illeti: hozzájárulunk ahhoz, hogy a közigazgatási bíráskodás végre valahára rendeztessék; T Á R C Z A. Azok az ügyvédek! II. A bíráskodás Magyarországon három fórum előtt történik, melyeket a nem eléggé kárhoztatható felületes franczia író következőkép jellemez. Az elsöbiróság egyes- vagy társasbiróság által kezeltetik, mely kettő között azon lényeges különbség van, hogy mig előbbinél mindig tudatik, hogy ki sózta el a levest, tehát páter semper certus, addig az utóbbinál az exceptio plurium concubentium vétetik alkalmazásba, a hol soha nem tudni, hogy ki lőtte a bakot, hanem a bírák, mintha restelnék a dolgot, egy abstract fogalmat, »kir. tszéket«, tolnak banikade gyanánt előtérbe, szörnyű titokban tartván az egyesek véleményét; bár abban semmi röstelni valót nem találnak, hogy minden baklövés »Ő felsége a király nevében« történik. Lényeges különbség továbbá az, hogy mig egy 300 ftos ügyben egy ember feje és esze is elegendő, addig már 300 ft és egy krajczárnál három komoly úrra és ezt megelőző beható és rengeteg sok papirt fogyasztó eljárásra van szükség, a mi legélénkebben czáfolja meg a külföldön elterjedt azon balvéleményt, mintha a magyarok pazar térmészetüek lennének, miután hisz egy közönséges krajczár miatt még egy birót és egy elnököt hivnak az Ítéletbe, valamint hogy a hazai papir-ipar emelésére a kormány majdnem többet tesz a megengedettnél. Van még egy másik neme is a biráskodásnak Magyarországon, mely tagadhatatlanul nagy emberismeretre mutat a kormány köreiben, s ez a szegény emberek bírósága, az úgynevezett bagatell-biróság. Ennek az a sajátos természete, hogy 20 ftig egy csepp ész sem kell hozzá, mig 20 írttól 50 ftig már legalább is nyolcz gymnasiumi, négy egyetemi és néhány vizsga-év szükségeltetik. Másik sajátsága pedig az, hogy mig kereskedőnek lj2 kros ügye sem bizatik reá, addig nem kereskedő elleni Ítélete minden kritika alól el van vonva, tehát csalhatatlan. Ebből az a tanulság, hogy 50 frtig bíznak a biró pártatlanságában, hogy tehát ez összegig csalhatatlan, de hogy ez összegen tul már beáll csalhatósága. A bagatell-törvénynek számos ellensége van Magyarországban, de legjobb és legnyomatékosabb bizonyitéka szükségességének és legislatorikus müremekségének az, hogy az ügyvédek az ö ellenségei. Természetes, hogy nem az előkelő jogi capacitások, nem a »renommirt« ügyvédek, hanem a proletariátus, az a házinyúl módjára szaporodó »élethalász«, a ki csak abból él, a mit megkeres s csak annyit keres, a mennyi a megélésre kell. A capacitás nem aljascdik le 35 frtos keresetekhez, neki van bankja, vasútja, részvénytársasága, s mint az ember a báróval, ugy az ügyvéd, az igazi, a »rennmmirt«, a tisztes és auctoritással biró ügyvéd a bank-kai kezdődik. És nem is méltó az ügyvéd állásához, hogy 50 frtos pert vállaljon. Valamely epés fiscalis a minap kiszámitá, hogy Budapesten a bagatell-törvény óta másfél millió forint hever, melyet a hitelezők resignáltan elejtenek, mert ügyvédet nem fogadhatnak, s hogy budapesti kereskedők rovására a vidéken legalább is ötször annyi vesz el, mert a hivatkozott törvény illetékességi szabályzatai után indulva, felperes egy 15 frtos ügynek Szilas-Balháson leendő behajtására körülbelül 25 ftot tartoznék költekezni. A másodbiróság a kir. tábla. Erről Tissot semmi említésre méltót nem tud, a mit közlő nagy megelégedéssel vett tudomásul. A harmadbiróságról pedig azt meséli, hogy Ítéleteit döntvényeknek hívják, mely elnevezést majd arra magyarázza ki, hogy mire valamely ügy ott el-