Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 25. szám - A közraktári zálogjegy későbbi átruházásainak bejegyzése - Biztosítási végrehajtásról váltóperekben

— 200 — nézeteit tökéletesen magáévá tette s azon meggyőződésének adott kifejezést, hegy nevezetesen a váltójog egységes szabályozása nemcsak felette kívánatos, de lényeges nehézségekbe sem ütközik. Dr. Nagy Ferencz, nagyváradi kir. jogtanár. A közraktári zálogjegy későbbi átruházásainak bejegyzése. A kereskedelmi törvény 442. §-a szerint a közraktári zálogjegy (warrant) első különálló átruházása, azon adatokkal együtt, melyeket az első hátiratnak tartalmaznia kell, a közraktári vállalat letéti köny- | vébe bejegyzendő, s e bejegyzés ugy az áru, mint a zálogjegyen kitüntetendő. A bejegyzést — szól a szakasz utolsó dispositiója — a zálogjegy minden későbbi birtokosa is követelheti. Kérdés: minő bejegyzést követelhet a későbbi birtokos? Az j első átruházás elmulasztott bejegyzését-e, avagy a netáni további | átruházások bejegyzését ? Apáthy (^Kereskedelmi jog« 795. Ipn.) erre nézve a következőket jegyzi meg: »Miután ugyanis a kereskedelmi törvény a köz- | raktári jegy átruházását üres hátirat mellett is megengedi, kell, hogy egyrészről legalább az első elzálogositás nyújtson a zálogjegy birtokosának némi útmutatást jogai érvényesítésére; és hogy másrészről maga az intézet is a történt elzálogosításról tudomást szerezzen. A mi azonban az első átruházásra nézve kívánatosnak mutatkozik, egészen felesleges lenne a későbbi hátiratokra nézve; mert ezek által a már megállapított jogviszonyon változ ás nem történik, s azok bejegyzésének kikötése legfelebb I arra szolgálna, hogy a zálogjegy forgalmi képességét csökkentse. Ugyanazért a kereskedelmi törvény a további átruházások bejegyzését a zálogjegy birtokosának tetszésére bizza, feljogosítván ezt, hogy a bejegyzést követelhessem Apáthy nézete saját indokainál fogva tarthatatlan. Mert mig egyrészről maga is helyesen kiemeli, hogy a későbbi átruházások bejegyzése gyakorlati jelentőséggel épen nem birna, hogy a további hátiratok ' az első hátirat által már megállapított jogviszonyokon változást nem í idézhetnek elő, addig feltűnő ellentétben érvelésének ezen kiindulási I pontjaival, oda concludál, hogy a 442. §. utolsó bekezdése mindazáltal | a későbbi hátiratok bejegyeztethetésére vonatkozik. Vagyis szerinte a zálogjegy minden további birtokosa követelhetné a maga hátiratának bejegyzését. A mi pedig egyértelmű lenne azzal, hogy köteleztetnék a közraktári vállalat a különvált zálogjegy körül történt összes átruházásokat, még a minden hozzáfogható jelentőség nélkülieket is nyilvántartani. A közraktárilag elhelyezett árura nézve ugyanis, ha a zálogjegy külön ruháztatik át, minden irányban és egyszer s mindenkorra az j első hátirat tartalma szabályozza a jogviszonyokat. A ker. törv. j 444. §-a szerint a közraktári vállalat a nála elhelyezett tárgyakat ' egyedül az áru- és zálogjegy visszaadása, illetőleg a zálogjegyet terhelő összeg és járulékai lefizetése mellett köteles visszaszolgáltatni. Kétséget sem szenvedhet, hogy csak azon összeg és járulékai lefizetése mellett, mely a zálogjegyet az első hátirat tartalmánál fogva terheli. A 441. §. szerint az árujegy magában véve, a zálogjog által korlátolt rendelkezési jogot ád a birtokosnak. Kétséget sem szenvedhet, hogy csak az első hátiratban megnevezett kölcsönösszeg erejí-ig terjedő zálogjog által korlátolt rendelkezési jogot. Akár nagyobb, akár csekélyebb a későbbi hátiratokban foglalt kölcsönösszeg, az árujegy birtokosát, még a későbbit is, csak az első zálogösszeg kötelezi. A 441. §. szerint a zálogjegy magában véve a letett tárgyakra zálogjogot áda kölcsönösszeg és járulékai erejéig. Kétséget sem szenvedhet, hogy a zálogjegy későbbi birtokosa is, a letett tárgyakra csak azon zálogjogot érvényesítheti, melyet az első hátirat megállapított, a maga részéről adott nagyobb vagy kisebb kölcsönösszegre való tekintet nélkül. A 448. §. szerint a zálogjegy birtokosát, ha a letett tárgyakból teljes kielégitést nem nyert, a fedezetlen követelés erejéig, a forgatók ellenében visszkereseti jog illeti, melyre a váltótörvény határozatai szolgálnak irányadóul. Kétséget sem szenvedhet, hogy a visszkereseti jogra nézve is az első hátirat tartalma mérvadó. Minden forgató subsidiarius felelő sége e szerint az első hátiratban megnevezett kölcsönösszeg erejéig terjed. Az előző ugyan subsidiarius felelősségét egészen kizárhatja az által, hogy szavatosság nélkül forgat, I de nem korlátozhatja azt az első hátiratban tartalmazottnál kisebb kölcsönösszegre, korlátolt forgatmánynak nem lévén hatálya. Mindezekből világos, hogy az első hátirat által megállapitott jogviszonyokon későbbi átruházások változást nem idézhetnek elő. Ha pedig a későbbi hátiratoknak a jogátruházás és jogmegalapitáson kivül mi hatály sem tulajdonitható, ha azok a közraktárilag elhelyezett árura vonatkozó viszonyokat tartalmilag érintetlenül hagyják, nem tehető fel hogy a kereskedelmi törvény 442. §-a a közraktári vállalatot épenséggel felesleges bejegyzésekre akarta volna kötelezni a későbbi átruházások nyilvántartásának kötelessége által. A szóban forgó dispositio tehát nem jelentheti azt, mit Apáthy állit, hogy a különvált zálogjegy minden későbbi birtokosa azon hátirat esetleg eltérő, de — mint láttuk — a közraktárilag elhelyezett árukra vonatkozó jogviszonyok szempontjából további tekintetbe nem jövő tartalmának bejegyzését is követelhetné, mely az ő jogát közvetíti. Jogalanyi legitimatióját sem a bejegyzés, hanem a hátiratok összefüggő lánczolata adja meg. A 442. §. utolsó bekezdése, midőn megengedi, hogy a bejegyzést a zálogjegy minden későbbi birtokosa is követelhesse, nézetünk szerint csak az első hátirat bejegyeztethetésére jogosítja a későbbi birtokosokat. Vagyis azon esetre nézve intézkedik, hogy ha további átruházások történtek, a nélkül, hogy a zálogjegy első birtokosa az első hátirat tartalmának bejegyeztetéséről gondoskodott volna. Az első átruházás elmulasztott bejegyzésének utólagos eszközöitetésére jogosittatik tehát a későbbi birtokos. E részben pedig a kifejezett intézkedés nyilvánvalóan szükséges volt. Ugyanis a zálogjegy első átruházása a vállalat letéti könyvébe bejegyzendő, se bejegyzés ugy az árumint a zálogjegyen kitüntetendő. Feltéve, hogy a zálogjegy külön forgattatik, az első hátirat bejegyeztetése nélkül. A zálogjegy későbbi birtokosa csak a zálogjegynek, és nem egyszersmind az á r u-jegynek van birtokában. Miután azonban a törvény megkívánja, hogy az átruházás a vállalat letéti könyvébe bejegyeztessék, és az, hogy e bejegyzés megtörtént, ugy az áru- mint a zálogjegyen kitüntettessék, kifejezett intézkedés hiányában, a zálogjegy későbbi birtoko-ától az első hátirat elmulasztott bejegyzésének utólagos követelhetését az okból lehetne megtagadni, mert az árujegyet nem bírván felmutatni, az eszközlendett bejegyzés azon nem volna kitüntethető. A 442. §. utolsó bekezdése tehát ez esetről gondoskodik, feljogosítván a zálogjegy későbbi birtokosát arra, hogy az első hátirat mindenben mérvadó tartalmának bejegyzését utólag követelhesse, noha az áiujegy nincs is birtokában és ennélfogva a törvény azon további intézkedése, mely szerint a letéti kŐDyvbe történt bejegyzés ugy az áru- mint a zálogjegyen kitüntetendő, nem is mehet foganatba. A zálogjegy első birtokosának, noha szintén nincs az árujegy birtokában, de mert közvetlen érintkezésben áll az árujegy birtokosával, módjában áll arról gondoskodni, hogy a letéti könyvben történt bejegyzés az árujegyen is kitüntettessék. Dr. Barna Ignácz. Biztosítási végrehajtásról váltóperekben. Van-e váltóperben biztosítási végrehajtásnak helye, ha alperes aláírásának valódiságát kifogásaiban teltételesen tagadja? Például alperes a váltókereset II. példányához csatolt váltómásolatot veszi kifogás alapjául azon állítással, hogy a másolaton aláírása oly alakban fordul elő, melyben azt sohasem irta, vagy hogy oly betűkkel van feltüntetve, melyeket soha sem használt, mert például a másolaton aláírása latin betűkkel van feltüntetve, holott ő nevét mindig góth, vagy görög betűkkel irta és enDek folytán az aláírás valódiságát feltételesen, vagyis azon esetre tagadja, ha az aláírás az eredeti váltón is a másolati aláíráshoz hasonló alakban vagy ahhoz hasonló betükki l fordulna elő és ezért az eredeti váltón levő aláírásának megtekintése czéljából tárgyalást kér kitűzni. A váltóeljárást szabályzó 1876. évi igazságügyminiszteri rendelet 57. §-ának 2. pontja értelmében váltóügyekben biztosítási végrehajtásnak helye van, ha alperes a váltón aláírását beismeri, de cly kifogást hoz elő, mely miatt az ügyben végitélet nyomban nem hozathatik. E szakasz második pontjának tekintetéből az ily tagadás az aláírás elismerésének avagy tagadásának veendő-e ? Az 57. §. 2. pontja két részre oszlik ugyan: 1. elöszabja a váltón levő aláírás elismerését; 2. kívánja, hogy oly kifogás lett legyen előhozva, mely miatt az ügyben végitélet nyomban nem hozathátik. Nyilvánvaló azonban, hogy ez utóbbi kitétel a biztosítási végre-