Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 25. szám - Dr. Lőw Tóbiás - A váltójog nemzetközi egységesitése. 2. [r.]

Tizedik évfolyam. 25. szám. Budapest, 1SS0. június 17. Kül5n mellékletek: & ..Döntvények gyűjteménye" at „Igazságügyi rendeletek tára" és az ..Igazságügyi törvények anyaggyujtemenynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség : Főút 18. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR Előfizetési árak THEMLS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" és az „Igazságügyi rendeletek tára" czimü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen, virtékr' 1 leeczéls/.ertibben postauta lvanv utján küldeudSk. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: Dr. Lőw Tóbiás. (M. L.) — A váltójog nemzetközi egységesítése. Dr. Nagy Perencz, nagyváradi kir. jogtanártól. — A közraktári zálogjegy későbbi átruházásainak bejegyzése. Dr. Barna lgnácztól. — Biztosítási végrehajtásról váltóperekben. S a r 1 a y Ede ügyvédtől. — Adalékok a közigazgatási jogszolgáltatásunk jellemzéséhez. Gruber Lajostól. — A német fötörvényszékek büntetőjogi praxisából. — Különfélék. — Indokolás a magyar korona országaiban levő vasutak és csatornák összpontosított telekkönyvezésóről szóló 1868. évi I. t.-cz. módosítása és kiegészítése tárgyában. — Legközelebbi csödbejelentési határdök. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny<t-ből. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. - Igénykereseti felhívások.) — Külön melléklet : a »Döntvények gyüjteméuyéí-nek egy ive. DT-. Lőw Tóbiás. (M. L.) Egyénisége nem mérethetett a köznapiasság mértékével. Individualitása pályatársai közöl észrevehetőleg kidomborodott, és a hazai jogászvilág emberei között a legelsők soraiban szerepelt. Munkásságának története élő' bizonyitéka annak, menynyi tetterő, mennyi nemes buzgalom szállott vele sírba, a jogtudomány mily lelkes bajnokát vesztettük benne. Korán kezdett komolyan dolgozni. Oly korban, n melyben mások a tudományos munkásságot felfogni sem képesek. Emésztő ambitiójánál csak szorgalma volt nagyobb, melynek áldozata lett. Roncsolt teste nem tűrhette a folytonos szellemi megerőltetést, és megboszulta magát. Lőw Tóbiás tulajdonképen az államtudományokat tette tanulmányai tárgyává, és ez irányban fejtette is ki eleinte a sajtóban munkásságát; de midőn később főügyészi helyettessé kineveztetett, a büntetőjogot karolta fel azon szívóssággal, a mely az ő jellemvonása volt. TJj szakmájába csakhamar teljesen beleélte magát. Szemlátomást gyarapodott látköre, és akik vele régibb összeköttetésben állottak, és életének utolsó éveiben érintkeztek: azok gyönyörrel vehettek tudomást a fiatal tudós szellemi életének gyarapodásáról. Leginkább tanúskodtak erről közvádlói minőségben tariott beszédei, melyekben a jogászi él a szónoki emelkedettséggel párosult. Fiatalkori munkái külföldi szellemi termékeknek a hazai jogirodalomba való átültetésében állottak. Később önállóan kezdett munkálkodni. A hazai jog reformját, a hazai jogi élet tökéletesítését irta azon zászlóra, melyet kezébe ragadott. E czélt is lelkének egész hevével törekedett elérni. Megalapította a ^Magyar Igazságügy <-et, melynek egyik legszorgalmasabb munkatársa ő maga volt. Buzditólag hatott mindenkire, kiben »jobb s nemesb lelkületet* látott. Nem egyszer tört ki panaszra, hogy nagy vállalatba bocsátkozott, a midőn szaklapját megindította; panaszkodott emberanyaghiányról; mennyi ügygyel-bajjal kell megküzdenie, hogy a maga elé tűzött czélt valósitsa. De azért nem mondott le kedvencz eszméjéről, hanem munkálkodott és serkentett a munkára. A jogi élet minden mozzanatát legnagyobb figyelemmel követte; részt vett ily irányú minden mozgalomban. Szabad gondolkodású nézpontból kiindulva, küzdött azon békókszéttépéseért, melyekbe jogi életünk még verve van. A magyar jogászgyüléseknek egyik legkitartóbb munkása volt. A jogászgyülés évkönyveiben véleményei és beszédei kiváló helyet foglalnak el. Nagy nyelvismerettel birván, felvette magába a külföldi jogi irodalom minden nevezetesebb termékét, éa saját éles eszével átdolgozva, annak a hazai jogi életben való érvényesítéséért buzgott. Utolsó dolgozata a magyar büntetó'törvénykönyvhez az igazságügy minisztérium megbízásából szerkesztett »auyaggyüjtemény« volt. Ez biztosit nevének a magyar jogirodalom terén maradandóságot, és fényes bizonyítékot nyújt Lőw Tóbiás fáradhatlan szorgalmáról és azon rendkivüli bizalomról, melylyel az igazságügyminiszterium Lőw munkássága iránt viseltetett. Ez »anyaggyüjtemény« azon sarkkövet képezi, melylyel Lőw Tóbiás töldi tevékenysége lezáródik. Tátong az ür, melyet maga után hagyott. Érezzük a csapást, mely halála által a jogirodalomra méretett. Elmondhatjuk róla a költővel: »Multis ille bonis flebilis occidit« 1 A yáltójog nemzetközi egységesítése. II. A jogösszehasonlitás szükségképen annak felismerésére vezetett, hogy a különböző váltójogok, daczára némely partikuláris eltéréseknek, az alapvonásokban mégis mindenütt összevágnak; mely tünemény magyarázatául elég utalni arra, hogy a váltójog eredetileg mint általános európai szokásjog mindenütt egyformán fejlődött ki s hogy a különböző váltórendszabályok egymással oly szoros külső összefüggésben állanak, miszerint egyik a másiknak gyakran nemcsak utánzása, hanem egyenesen fordítása. Felismertetvén a különböző váltójogok alapelveinek azonossága, ez magával hozta azt, hogy az irók nemcsak arra szorítkoztak, miszerint az azonosság tényét minél élénkebb világításba helyezzék, minél behatóbban kutassák, mennyire terjed ezen egység, — hanem egy nagy lépéssel tovább menve, az összes vagy legtöbb váltójogokban talált azonosságokból egy általános vagy egyetemes váltójogot konstruáltak, melynek gyakorlati jelentősége abban állott, hogy mint subsidiáris jogforrás az egyes partikuláris váltórendszabályok hiányainak pótlására használtatott. Ezen irány első' képviselője gyanánt Heineccius jelentkezik, a ki 1742-ben megjelent >Elementa juris cambialis« czimü müvében azon szabályt állítja fel: »móres et praecepta cambialia omnibus gentibus emporiisque communia praecipuum sunt juris cambialis fundamentum, adeoque et omnia justa sunt, quae ex istis praeceptis universalibus justa ratiocinatione eliciuntur.« Ezen egyetemes és még hozzá subsidiáris váltójog fogalma élénk vita tárgyát képezte. S e 1 c h o w (Grundsatze des Wechselrechts, 1777) és különösen Weissegger v. Weisseneck (Theorie eines allgemeinen W.-R. 1818) védelmére keltek, miglen Siegel (Einleitung zum W.-R.), Claproth (Einleitung in sammtliche summarische Processe), Moshammer (Einl. in das Gerneine und Baierische W.-R. 1784), P ü 11 m a n n (Grundsatze des W.-R. ] 805) és Daniels (Grunds. d. W.-R. 1827) azt élénken megtámadták. E vita sokat veszt érdekességéből azon körülmény folyói',