Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)
1880 / 24. szám - Egy illetékügyi kérdés
— 194 — a halálbüntetés csak politikai bűntettekre va'i szabva. Ezen 50 évenkint kivégzett a legválogatottabb szörnyetegek quintessentiáját képezik : apagyilkosok, biztosítási speculansok, kik nejeiket megmérgezik, vagy hajókat légbe röpítenek, hogy a biztosítási dijt kapják, iparszerü rablógyilkosok, vagy szörnyek, kik erőszakkal kielégitett kéjérzetftk után vérszomjból gyilkolnak. S a/ emberiség ezen moslékának védelmére ostromol az emberbarátok és jogtudósok elite-je minden parlamentet, mig nyugodtan és hidegen nézi, hogy sokkal nagyobb száma a többnyire fiatal, a társadalom szine javához tartozó, majdnem kivétel nélkül jóhirnevü férfiaknak párbajban elesik, mert lehetlenné tétetik nekik, hogy a párbajt kikerüljék. Euiópa törvényeit a párbaj illetőleg szerző 3 fajra osztja: 1) melyek a párbajt nem emiitik. Ilyen a franczia (forduló pont a semmitős/ék 1837. és 1845. döntvényei) a niederlandi, luxenburgi, norvégiai és spanyol codex és egyes sweiczi cantonok büntetőtörvénykönyvei, végül 1872-ig az oldenburgi és 1813ig a bajor codex is; 2) melyek a párbajt nem önállóan tárgyalják, hanem azt más bűncselekmény alá subsumálják. Ilyen az angol, svéd, dán, portugál, braunschweigi, hannoverai codex, 1837—45 óta a franczia is; 3) melyek a párbajt mint delictum sui generis tárgyalják. Ilyen a belga, német, osztrák, olasz, orosz, baseli, genfi és hozzá tehetjük, és a magyar codex. Ámde mily különbségek mutatkoznak e törvényekben. Ugyanazon esetre az egyik országban 7 napi fogság, egy másikban 5 évi fegyház, az egyikben 6 hónapi fogság, a másikban 20 évi fegyház van szabva. Szerző ez irányban nagy érdekességü lészletes összehasonlításokat tesz Európa jelenleg érvényben levő törvényei között, mely műtéteinél azonban jogbani laicussága őt néha naivitásokhoz ragadja. Mennyire hatástalan a törvényes szigor, bizonyítja szerző Hollandiával és Norwégiával, hol a párbaj bűntelen és a hol a párbajok sokkal gyérebbek mint Francziaországban, a hol a párbaj körülmények szerint emberöléssel egyenlősittetik vagy mint Ausztriában, a hol arra 20 évig terjedhető fegyház szabható. Ezek után szerző Bentham, Bourlamaqui, Puffendorf, Beccaria, Barthe, Livingstone nyomán a párbajra vonatkozó fundamentális igazságokat fejteget. A törvénynek, mely a párbajt bünteti, gondoskodnia kell a párbaj helyére jobb eszközről, mely jobb eszköz kiválóan áll a becsület hathatós törvényes védelméből e czélra felállítandó bíróságok által. A törvény ne tartalmazzon büntetési tételeket, melyek ellentétben vannak az uralkodó nézetekkel, rendszerint ugy sem alkalmaztatnak s igy épen nem ijesztenek, hanem csak megingatják a jogöntudatot. Hangsúlyozza, miszerint mindaddig, mig a törvény a becsületsértések ellenében kielégítő védelmet nem nyujtand, a párbaj elleni leghatalmasabb declamatió nyom és hatás nélkül fog elhangzani és a mig egy pofon azt, ki adja, nem taszitja ki a társ-utalómból: addig az, ki kapta, s ha elméletileg a párbaj legmeggyőződtebb ellene is volna, appelálni fog a párbajhoz, mivel védtelenül elhagyva törvény és társadalomtól, az önsegélyhez van szorítva. Speciális büntetőtörvén y szükséges a becsületsértésekre nézve (mely a magas pénzbüntetések practicus értékét figyelemben tartsa), combinálva spéci a 1 is be csület-biróságokkal. Az ügyvédi kamarákból. — A pécsi ügyvédi karaarának fegyelmi bírósága, Sz. N. pécsi ügyvéd kérelme folytán, melyben ez a nagyméltóságú magy. kir Curia által f. évi 64. szám alatt hozott határozat megváltoztatása iránt felterjesztést intéztetni kér, 1880. évi ápril 9-én 142. sz. a. következő végzést hozott : Miután a nagyméltóságú magy. kir. Curia határozata ellen további felterjesztésnek helye nincs, folyamodó ez iránti kérelmével elutasittatik. Egyszersmind, mivel folyamodó ellen az 1878. évi 298./II. számú végzéssel alkalmazott felfüggesztés a mai nttpon hatályon kívül helyeztetett, a nagyméltóságú magy. kir. Curia által m. évi 410. sz. a. hozott ítélet ezen fegyelmi bíróságnak mult évi 549./II. szám alatt hozott és a nagyméltóságú magyar királyi Curia helybenhagyó határozata értelmében végrehajthatóvá lett, minek következtében S*. N. pécsi ügyvéd az ügyvédség gyakorlatától a mai naptól számított további három hóra vagyis 1880. évi július hó 9-ig napjáig felfüggesztetik s ez a lajstromban kitüntettetni és a hivatalos hírlapban közzététetni rendeltetik. Panaszlott ügyvédnek ezen végzés elleni felebbezése folytán a magy. kir. Curia legfőbb itélőszéki osztályának fegyelmi tanácsa 1880 évi május hó 28-án 225. sz. a. következő határozatot hozott: A felterjesztett iratokból kitűnt, hogy panaszlott ügyvéd legutóbb nem fegyelmi vétség miatt kimondott ítélet következtében, hanem az i ellene ügyvédi visszaéléssel elkövetett hivatali bűntett vádja miatt volt í az ügyvédség gyakorlatától az 1874.: 34-ik t.-cz. 105-ik §a értelmében mindaddig felfüggesztve, a meddig azon vád alól jogérvényesen fel nem mentetett. Azonban egyik ei étben sem engedhető meg, hogy egy harmadik panasz folytán időközileg történt fegyelmi elitéltetés következtében büntetésként kimondott ügyvédségtőli felfüggesztés akkor vétessék foganatba, midőn a fentebb emiitett okokból keletkezett felfüggesztés hatályában még fenáll, mert ez által az időközben elkövetett fegvelmi vétség miatt itéletileg kiszabott hasonló büntetés iránti rendelkezés meghiusiitatnék, ugyanazért a megtámadott elsőfokú fegyelmi bíróság határozata helybenhagyatik, annyival inkább, mivel az ügyvédi kamara választmánya folyó évi ápril hó 9-én, tehát ugyanazon napon, midőn panaszlott ügyvéd ellen hivatali bűntett miatt folytatott perben hozott legfőbb itélőszéki ítélet vele közöltetett, ekként arról hivatalosan értesíttetett, az e miatt enállott felfüggesztést rögtön beszüntette, egyidejűleg azonban intézkedett, hogy a magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék fegyelmi bírósága által mult évi október 21-én 410. szám alatt büntetéskép kimondott ügyvédség gyakorlatátóli három havi felfügge-ztés foganatosittussék. — A marmaros-szigeti ügyvédi kamara K. L. S.-nak Cz. J. marmaros-szigeti ügyvéd elleni fegyelmi ügyében 1879. évi deczemher hó 20-án 217. szám alatt következő határozatot hozott: Panaszló panaszával tényálladék hiányából elutasittatik. A királyi ügyésznek felebbezése lolytán a magy. kir. Curia mint legfőbb itélőszéknek fegyelmi tanácsa 1880. évi május hó 28-án 218. sz. a. következőleg határozott: Panaszolt nyilatkozatában beismeri, hogy pártfogó ügyvéddé lett kineveztetését elfogadta, beismeri továbbá azt is, hogy panaszossal megbízása következtében néhány évvel ezelőtt érintkezésbe lépett, de egyidejűleg védelmül azt hozza fel, hogy panaszos az oka annak, hogy ügyében eddig mit sem tehetett. Minthogy azonban az ügyvédi kamara az 1874. XXXIV-ik t.-cz. 28-ik §-a értelmében a kirendelt ügyvéd ebbeli kötelességeinek teljesítésére ügyelni tartozik, annálfogva az ily kötelesség állitólágo^ mulasztása miatt hozzája benyújtott panasz alaposságáról meggyőződést szerezni lett volna köteles, és mivel ezt azonban nem tette, ugyanazért az elsőfokú fegyelmi biróság neheztelt határozata megváltoztatik. és azon panasz feletti vizsgálat teljesítése czéljából panaszlott ügyvéd ellen a fegyelmi eljárás elrendeltetik. Különfélék. A marosvásárhelyi m. k. ítélőtábla mint elsőfokú fegyelmi biróság M. B. dévai, M. V. és K. H. gyulafehérvári kir. törvényszéki birák elleni fegyelmi ügyben, 1880. évi ápril 22-én, 122. sz. a. következő határozatot hozott: A magánpanaszló által tett elleninditvány elvetésével, a fegyelmi vizsgálatnak, nevezett kir. törvszéki birák elleni elrendelése mellőztetni határoztatik. Indokok: Mert a másolatban bemutatott előadói ivekből kitetszöleg, a második árverezési nap kitűzését tárgyazó 2271. sz. alatt kelt végzés meghozatala alkalmával magánpanaszlónak J. J.-né elleni 150 frt iránti jelzálogos követelése telekkönyvi szemle által kitüntetve nem volt, s e szerint e felül sem M. V. mint előadó királyi törvényszéki biró, sem pedig az elölülő és szavazó k. törvényszéki birák M. B. és K. H. tudomással nem birtak, minélfogva azon körülmény, mely szerint magánpanaszló sem a fenébb emiitett árverésről, sem pedig az annak folytatni elrendelt vételárfelosztásról külön értesítve nem lett, a hivatalos kötelesség vétkes megszegésének annál kevésbbé tekinthető, mert a t. r. t. 466. § a alapján kibocsátott hirdetményből magánpanaszló különben is értesülést nyerhetett, szerezhetett és érdekeinek megóvása végett a szükségesnek vált törvényes lépéseket megtehette volna. És végül mert: a fegyelmi vizsgálat elrendelése, tekintettel arra, hogy a nagymélt. magy. kir. Curia mint semmitőszéknek m. 1879. évi ápril hó 23-án 4287. sz. a. kelt határozata szerint panaszló fél a miatt, hogy a sorrendi tárgyalásra megidéztetése mellőzve volt, jogsérelmet nem szenvedett, a kártérítési kereshetőség megállapítása tekintetéből sem volt indokoltnak tekinthető. B. A. magánpanaszlónak felebbezése folytán a magyar kir. Curia legfőbb itélőszéki osztályának fegyelmi tanácsa 1880. évi május hó 28-án 245. szám alatt következő határozatot hozott:
