Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 24. szám - Egy illetékügyi kérdés

— 192 — ^dem Entwurfe eines schweizerischen Handelsrechts, Bern 1865.). Belgiumban a kereskedelmi jog reformja szintén számos értékes összehasonlítást eredményezett; hasonlóképen 01 as zo r s z ágb an, különösen Sace r do ti, Marghieri, No is a, Galluppi, S u p i n o és legfőképen E rcole Vidari részéről, kinek >La lettera di cambio, stagio criticodi legislazione comparata* cz. 1869-ben megjelent müve valóban mintaszerű. Hollandiában a köz. német vrszbiy Visseringnek adott alkalmat egy értéke* összehasonlító munkára, mely a 19. század váltójoga (Het Wisselregt der 19-de ecuv 1850.) czimét viseli. A ngo 1 írók körül különösen Leone L e v i (Commercial law, its principles and adminisztration, or the Mercantile law of Great Britain compared with the Codes and Laws of Commerce of 59 mercantile countries 1850.), Jeneken és Chalmers (ADigest ofthe law of bilis of ex change, promissory notes and cheques. London 1878.) mozdították elő az összehasonlító váltójogot. A mi végül Magyarországot illeti, ugy az összehasonlítás a váltójog terén nálunk mára régibb váltótörvényhozás kapcsában jelenkezik. Az 1840-ki váltótörvény ezen összehasonlító tanulmányok eredménye, bár főleg csak a S a r d a g n a-féle osztrák javaslat és az 1763 ki osztrák váltótörvény vétettek alapul. (Pusztay: Das ungarische Wechselrecht stb. Lipcsében 1842-ben megjelent munkájában kimutatja, hogy a váltótörvény I. részéből 140 szakasz, szószerinti fordítása a Sardagna-féle javaslatnak, 49 szakasz pedig az 1763-ki osztrák váltótörvényből van átvéve). Később az összehasonlító áramlat még fokozódott, főleg azon reformtörekvések folytán, melyek a régi váltójognak sajnálatraméltó visszahelyezése után helyt foglaltak. Az uj váltótörvény megalkotása alkalmából és azóta az összehasonlitás a váltójog terén nemcsak nem csökkent, hanem még nagyobb mérveket öltött, bár igaz, hogy behatóbb és tudományos összehasonlitás tárgyául főleg csak a köz. német vrszbiy vétetik. Az ''gyes írók közül az összehasonlító váltójog terén kétségkívül Apáthy áll első helyen. Dr. Nagy Ferencz, nagyváradi kir. jogtanár. Egy illetékügyi kérdés. Kir. közjegyző által felvett közjegyzői okiratban foglalt és ingatlanra vonatkozó vételi szerződésben, a vételár egészben vagy részben rendszerint akkép számoltatik el a szerződők közt és akkép nyugtatvá. nyoztatik a vevő részére, hogy a szerződők együttesen és egyidejűleg a kir. közjegyzőnél letéteményeznek egy megfelelő összeget oly rendeltetéssel, bogy: a kir. közjegyző ez összegből mindenekelőtt fizesse ki az eladó terhére eső jelzálogi terheket, adókat, illetéket stb. és a fenmaradó felesleget szolgáltassa ki az eladónak; vagy oly rendeltetéssel, hogy a kir. közjegyző az összeget tartsa őrizete alatt mindaddig, mig például a vételi ügyletnek netalán megkívántató helybenhagyása bekövetkezik, vagy meggyőződés szereztetett, hogy az alapul vett telekkönyvi állapot nem változott azon időpontig, a melyben a vevő a tulajdonjog bekebelezése iránti kérvényét a telekkönyvi hatósághoz beadja, a kijelölt körülmény beálltával pedig ugyanazt az eladónak adja ki. A letételről a kir. közjegyző az 1874. XXXV. t.-cz. 106. és 108. §§. értelmében jegyzőkönyvet vesz fel, melyet a szerződők és a kir. közjegyző ir alá. A kir. közjegyző megbízatásához képest eljár, és a reábízott fizetések teljesítése után a fenmaradó felesleget, illetőleg a kijelölt körülmény beálltával a letéteményezett összeget az eladónak kiadja. Ezen kiadás az 1874. XXXV. t.-cz. 107. és 110. §§. értelmében vagy magán a letéti, vagy külön jegyzőkönyvben az eladó és a kir. közjegyző aláírásaik mellett bizonyittatik. A kir. közjegyzők, ugyszólva egyértelmüleg, ily kiadási bizonyítványra mindig csak az 50 kr. állandó bélyeget alkalmazzák; a pénzügyi közegek ellenben azt követelik, hogy ily bizonyítványra az illetékszabás 101. tétel a) pontjában foglalt rendelkezés alkalmaztassák és hogy e szerint ily bizonyítvány a tárgy értékéhez képest emelkedő összegben a II. értékfokozat szerinti illeték alá essék. Mily érvekkel támogatják a pénzügyi közegek ezen követelményüket, az ezen közegeknek a bevett gyakorlathoz képest talány, szerűen hangzó kijelentéseikből egyáltalán ki nem vehető. Jelen soraim czélja, kimutatni azt, hogy ezen követelmény a fenálló bélyégés illetékszabályokon nem alapszik, és kimutatni azt, hogy a jelzett kiadási bizonyítvány (akár magán a letéti, akár pedig külön jegyzőkönyvben foglaltatik,) mindig csak az állandó 50 kr. bélyeg alá esik. 1. A magyar kir. pénzügyminiszter urnák a kir. közjegyzők ügyködésére alkalmazandó bélyeg- és illetéki szabályok tárgyában 1875. évi 38411. szám alatt kibocsátott körrendelete 7. pontjában kifejezetten a fenforgó esetet nem szabályozza ugyan. Minthogy azonban a kiadásnál a közjegyzői törvény 110. §. rendeletéhez képest ép ugy kell eljárni, a mint ez a közjegyzői törvény 107. §-ban a letéteménynek a letevő részére való visszaadása esetében megrendelve van; és minthogy az idézett körrendelet szerint a 107. §. szerinti eljárásnál a visszaadás bizonyítása (akár a letéti, akár külön jegyzőkönyvön) mindig csak 50 kr. állandó bélyegilleték alá esik, az ugyanazon eljárás alá eső kiadás bizonyítására nézve pedig a körrendeletben eltérő rendelkezés nem foglaltatik: az interpretatió szabályai szerint kétséges nem lehet, hogy az ugyanazon eljárás alá eső kiadás sem eshetik más bélyegilleték alá. Ha czéloztatott volna e tekiutetben valami különbség statuálása, ez az emiitett körrendeletben, melynek épen czélja volt a közjegyzői ügyködésre vonatkozó összes bélyeg- és illetéki szabályokat kifejezni, bizonyára határozottan kifejeztetett volna. 2. De ha ezen »a kir. közjegyző részéről az eladó számára eszközölt kiadásnak* jogi természetét is vizsgálom, más eredményre nem juthatok. a) Ezen kiadásnak a letéti vagy külön jegyzőkönyvben történt bizonyítása nem >valamely jogosított által valamely magánjogi kötelezettség teljesítése felől* adott bizonyítvány. A bizonyítvány a jogosított eladó részéről a kötelezett vevő részére, ez utóbbinak kötelezettsége teljesítése felől a vételi szerződésben foglaltatik (illetékszabás 101. tétel a) pont 1. jegyzet); ez egyedül képezi a kötelezett vevőnek a documentumát. A bizonyitás a kiadásról a letéti vagy külön jegyzőkönyvben egyedül és kizárólag akir. közjegyző javára és részére történik; ezen bizonyitás nem jelent egyebet, mint azt, hogy a kir. közjegyző a nyert megbízatásnak, hivatalos kötelességéből a fenforgó ügyre vonatkozó kötelezettségének eleget tett. Ily esetben pedig, akár az illetékszabás »felmentvény« tételét, akár az illetékszabás 78. tétel 2. b) pontját, akár az illetékszabás 84. tétel c) pontját tekintem, mindig csak az állandó 50 kr. bélyeg alkalmazandó. b) De ezen bizonyitás a kir. közjegyző részére oly vétbizonyitványnak sem tekinthető, a melyben valamely megbecsülhető tárgy átvétele azon fél részéről elismertetnék, a kinek tulajdonába a tárgy átmegy. Mert kétséget, sem szenvedhet, hogy az eladó a letéteményezett összeg tulajdonát nemcsak annak a kir. közjegyző által eszközlött kiadásával szerezte meg. Az eladó annak tulajdonát (habár esetleg csak feltételeden, a mennyiben tudni illik a vételi szerződés maga fenáll,) már a szerződés megkötésével és azzal szerezte meg, hogy a szerződők az összeget együttesen letéteményezték a kir. közjegyzőnél az eladó számára és rovására. 3. Elvégre az illetékszabás 67. tétel B. rendelkezése szerint a vétbizonyitványok a kiszolgáltatott letétekről 50 kr. állandó bélyegilleték alá esnek, és egyáltalán nem létezik elfogadható indok, hogy ezen rendelkezés miért ne alkalmaztassék egyszersmind az itt vitatott esetben is ? A felvetett kérdés nagy gyakorlati jelentőséggel bírván, annak végleges elvi eldöntése végett a felsóbbségi pénzügyi hatóságnál tettem lépéseket és annak idején nem mulasztandom el ezen lépések eredményét is közzétenni. Dr. Weinmavn Fülöp, budapesti kir. közjegyző.