Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 22. szám - A kereskedelmi könyvek bizonyító erejének időtartamáról - Döntvény-birálat. Végrehajtást rendelő végzés kézbesítéséről fizetésletiltásnál. 10. [r.]

— 17 A kereskedelmi könyvek bizonyító erejének időtartamáról. Künyvkivonati követelésekre nézve a könyvek bizonyító erejének időtartama mely időponttól számítandó ? Ha bejegyzett kereskedő többféle követélési tételt perel, illetve különböző időpontokban történt és beirt ügyleteken alapuló követelést feltüntető könyvkivonatot producál a perben, az üzleti könyv bizonyító erejének időtartama a gyakorlatban rendszerint az utolsó tétel keltétől számíttatik és hátrányára, a mennyiben a kereskedelmi törvény 31. §-ának 2. bekezdése értelmében bejegyzett kereskedők szabályszerűen vezetett könyveinek kereskedelmi ügyletekből eredő perekben bizonyító erejének időtartama kereskedők ellenében a peressé vált bejegyzés keltétől számítandó tíz, nemkereskedők ellenében pedig két évig terjed. Azon körülmény, hogy ugyanazon felperes ugyanazon alperes ellen basonnemü ügyletekből eredő különféle követeléseket egy perben érvényesíthet, alakjogi előny, egyszerűsítése a pervitelnek, mely az egyes követelések jogi természetét legtávolabbról sem alterálhatja. A mennyiben tehát több tétel fordul elő a könyvkivonaton, ezek követelési complexumot csakis mennyiségileg a birói hatáskör szempontjából képeznek, érdemben mindegyik a többitől független peranyagot képvisel, melynek elbírálására azoknak jogi •vonatkozásai serami befolyást nem gyakorolhatnak. Egyedül azon esetben vau ez alól kivétel, a kereskedelmi törvénynek a kereskedelmi ügyleteket tárgyazó általános határozataiban szabályzott folyó számlának kivételes esetében. Az, kinek oly ügyletből, mely az ő részéről kereskedelmi ügyletnek tekintendő, lejárt követelése van, a lejárat napjától kamatot követelhet. De a kereskedő más kereskedővel vagy nem kereskedővel is folyó számlán alapuló összeköttetésben van, az egyes ügylet után annak külön lejáratától kamatot nem követelhet, hanem csakis a végszámadás lezárásakor, ha nincs, minden üzleti év végével. Mert a folyó számlán alapuló egyes követelések egy és ugyanazon jogügyiét részleteit, egy complexum alkatait képezik. Mindazon követelésekre nézve tehát, melyek a folyó számlában foglalt ügyletek lánczolatában foglaltatnak, a főösszeg dönt s a lejáratra nézve egy időpont irányadó. De helytelen ugyanezen elvet, mely kivételes és csak forgalmi szempontból in favorem commercii felvétetett, általánosítani mindazon követelésekre, melyek kereskedelmi könyvek általi bizonyításra fektettetnek. Ennélfogva nézetünk oda terjed, miszerint a felvetett esetben minden egyes tételre nézve, mely a könyvkivonatoa külön fel van tüntetve, az üzleti könyvek bizonyító erejének időtartama és illetve ezen időtartam kezdőpontja külön-külön és nem az utolsó bejegyzés keltétől számítandó. Minden egyes tétel van »peressó téve«. Nézetünk tehát oda terjed, hogy a mennyiben a könyvkivonat egyes követelési tételeire nézve a fenidézett szakaszban megállapított időtartam még folyamatban van, másokra pedig már lefolyt, az üzleti könyvek általi bizonyításnak hely engedendő az előbbiekre és hely nem engedhető az utóbbiakra, vagyis a tételek a bizonyítási eljárás szempontjából individualisálandók. Sarlay Ede. Döntvény-birálat. x. Végrehajtást rendelő végzés kézbesítéséről fizetésletiltásnál. (z.) A magy. kir. Curia mint semmitőszék .... sz. határozatával -egy számadási perben foganatosított kielégítési végrehajtási eljárást a prts 297. §. 1. pontjánál fogva megsemmisített és ujabbi törvényes eljárást rendelt el, mert a végrehajtás, mely egyedül végrehajtást szenvedett félnek magánvállalattól járó havi fizetésére vezettetett, olykép lett foganatosítva, hogy a végrehajtó eme fizetést a vállalat igazgatójánál rendelvényileg letiltván, a végrehajtást szenvedett félnek posta utján küldte az értesítést és a végrehajtási végzést, a helyett, hogy a végrehajtási végzést a prts 360. §. rendeletéhez képest személyesen kézbesítette volna a végrehajtást szenvedett félnek. A prts 271. §-a értelmében a kézbesítés felperes kívánatára postán is történhetik téritvény mellett, ha az idézendő fél lakhelyén posta létezik. Ez esetten az irat boritékára a fél czimén felül a bíróság neve, az irat száma, és ha szükséges, az is feljegyzendő, hogy az irat a fél saját kezeihez adassék. Ezen §. az sidézendő íél«-ről szól. S mindamellett felperes kívánatára még ítéletnek posta utjáni kézbesittetése engedtetik a gyakorlatban. És helyesen. Mert hiszen azon körülmény, hogy a keresetre hozott első végzésnél, melynek kézbesítése ugy alakjogilag mint anyagjogi szempontból felette fontos következményekkel van kapcsolatban és melyre nézve ennek inegfelelőleg a 259. §. első bekezdése i — külön rendeli, hogy annak alperesnek magának, vagy annak, ki a féltől első végzések elfogadására felhatalmazványnyal bír, saját kezéhez adandó, holott a per folyamatán hozott minden más határozat a felek megbízottjainak kézbesíthető: a 260. §. értelmében felperes kívánatára a bíróság a kézbesítés eszközlését reá bizhatja, világossá teszi, miszerint az idézett 271. §-nak sidézendő fél« szavai nem vehetők oly értelemben, hogy ezen §. csakis az idéző végzésekre vonatkozik, mert hiszen ezekről gondoskodott már a 260. §., s mert akkor törvénybe ütköző volna azon általánosan uralkodó és a törvény szelleméből teljesen indokolt gyakorlat, mely ezen engedélyt kiterjeszti. Az idézett §. nézetünk szerint általános szabályt foglal magában a birói határozatok kézbesítésére nézve. A 360. §. azon kitétele: »a helyszinén« nem a személyes kézbesítés feltételét szabja elő, hanem vonatkozással van csak az előző 359. §-ra, mely szerint a végrehajtási foglalás ingókra és nem telekköny vezett ingatlanokra nézve a helyszínén esz közlött összeírás által történik. Azt pedig épen nem tartjuk vitathatónak, hogy a jogerejüleg adósságának és a pervitel költségeinek fizetésébe marasztalt s még akkor is késedelmes alperes ellen foganatosított végrehajtás joghatálya feltételezve legyen attól, hogy kérdés intéztessék a végrehajtás alkalmával hozzá, vajon akarja-e kifizetni a követelést. Ily felfogás a prdts 360. §-ába egy oly anyagjogi intézkedést olvasna, mely a magánjog alapfogalmaiba ütköznék. Semmiségi panasznak, megszüntetési vagy korlátozási keresetnek beadására nézve, végrehajtást szenvedett a posta utjáni kézbesítés által hátrányba nem jöhet, miután a kézhezvétel képezi a határidő tartamának kezdőpontját. Egyedül azon egy aggály merülhetne fel, hogy az ily kézbesítés által végrehajtást szenvedett megfosztatnék a 365. §. e) pontjában foglalt azon jogától, hogy a jegyzőkönyvet aláírhatja vagy az aláírás megtagadását a jegyzőkönyvben megjegyeztetheti. Eltekintve attól, hogy ezen bekezdés nem adja neki azon jogot, hogy az aláírás megtagadásának indokait is bejegyeztetheti, ezen tekintetben jogsérelem reá nem háromolhatik, mert hiszen élhet jogorvoslattal, és annál kevésbbé, mert a feltett esetben a végrehajtás foganatosítása nem áll egyébből, mint harmadik személynél levő követelés letiltásából, vagyis a letiltó rendelvénynek harmadik személynek való átadásából. Vagy törvényellenes tehát azon gyakorlat, mely szerint vidékre szóló ily végrehajtásoknál az értesítés és kézbesítés rendszerint posta utján történik és törvényellenes egyáltalában az idéző végzéseken kivül minden egyéb birói határozatnak posta utján való kézbesítése, vagyis legszorosabban magyarázható a prts 271. § a; vagy törvényes azon eljárás is, mely szerint letiltás esetében helyben lakó végrehajtást szenvedettnek a végrehajtási végzés személyes kézbesítése, illetve kifüggesztése helyett pósta utján küldetik a végrehajtó által. Jogirodalom. A törvényhatósági közigazgatás kézikönyve. Megyei, városi, községi tisztviselők, közigazgatási bizottsági tagok stb. használatára a fenollá törvényekből s rendeletekből rendszeresen összeállította Grünwald Béla. Budapest 1880. A m. kir. államnyomda kiadása. Nagy 8-r. 3 kötet, összesen 1524 lap. Ára 7 frt. Kapható Budapesten a bizományos Grill Károly udv. könyvkereskedésében. Az alkotmányok kivívásának aerája elmúlt. Mindenütt többékevésbbé consolidált viszonyok észlelhetők ; az alkotmány fejlesztése és annak, valamint az egyéni szabadság biztositékainak megszerzése képezi még a legsürgősb alkotmányteendőket. Ma napság a müveit népek összes erejüket arra forditják, hogy kormányzatuk a lehető legjobb legyen s hogy az élet majdnem minden viszonyaiba belenyúló közigazgatásuk a lehető leghelyesb s olyan legyen, mely a hova-tovább annál nagyobb igényeket támasztó polgárok megelégedettségét kivívhassa. Tehát a közigazgatás reformja, a legszorosabb belügyek rendezése képezi mindenütt a napirend legfontosabb s elutasithatlan tárgyát. Nálunk — mint már e helyütt is többször volt alkalmam kiemelni — a közigazgatási jog irodalmi tekintetben árva. Egyketten akadtak, s a szegény árva felé néztek; azonban nem igen volt köszönet benne. Nem is volt actuális szükség eddig egy kimerítő közigazgatási kézikönyvre, mert a falu jegyzőjén kivül, — kinek az 1871. XVIII. t.-cz. 75. §-a a jegyzői szigorlat letételét teszi szükségessé, — nincs a törvényhatósági organismuson belül egyetlen egy, szorosan véve administrativ orgánum £.em, mely a hivatala ellátására szükséges képességét documentálni kénytelen lenne. Boldog-boldogtalan lehet: alispán, szolgabíró stb. stb.; a hivatal elnyerésének elengedhetlen feltétele: megválasztatni; a választás nincs semminemű a qualifica-