Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 22. szám - A kereskedelmi könyvek bizonyító erejének időtartamáról - Döntvény-birálat. Végrehajtást rendelő végzés kézbesítéséről fizetésletiltásnál. 10. [r.]

— 178 — tiót tárgyazö korlátokhoz kötve. Ha vizsgálat nincs, akkor könyvre sincs szükség. Az oktatás terén az államtudományi államvizsgálatra és szigorlatra készülők szükségeinek egyedül közigazgatási kézikönyvet. Az előbbiek F é s ü s Györgynek : »A magyar közigazgatási jog kézikönyve« czimü, épen most második kiadásban megjelent müvét használhatják sikerrel, mert ezen kedvi. s kis munka, mely különösen egyetemi tanulók használatára készült, czéljának teljesen megfelel annyiban, a mennyiben általános áttekintést nyújt. A közigazgatási jog egész anyagának felkarolását azonban észszerűen nem is kívánhatjuk tőle, mert az egész államtudományi államvizsgálat rendeltetésénél fogva — a vizsgálatot tevők nézete szerint — nem egyéb egy nagy akadálynál azon steeple-chase-ban, melynek czélja a jogtudori oklevél. Azok száma pedig, kik politikai szigorlatot tesznek, igen szerény, mert ezen vizsgálat jelenlegi közviszonyainknál fogva tudományos luxusnál egyébnek nem igen tekinthető. Minek is tennék le egyébért ? A nagy szorgalommal s alapos készültséggel esetleg letett politikai szigorlat kenyeret nem ad. A politikai tudori süveg eddigelé még semminemű hivatalba nem juttatja a pályázót, de még csak elsőbbséget sem biztosit azzal szemben, ki vizsgálatlanul pályázik. Tehát ezeknek sincs szükségük bővebb kézikönyvre. A dolgok ilyetén állása mellett jelent meg Grünwaldnak e sorok elején körülírt imposáns műve, melynek homlokán az olvasható: » A magyar királyi állam nyomda kiadása.« Tehát a kormány aegise alatt, az állam initiativája hozta létre e müvet. Ez felette örvendetes esemény. Ebből az látható, hogy a kormány kiérezi a jelenlegi állapot elviselhetetlen és ki nem elégítő voltát. A kormány gondoskodik arról, hogy a közigazgatási orgánumoknak legyen könyvük, melyből az államélet és saját maguk feladatával megismerkedhessenek. En azért tartom örvendetesnek ez eseményt, mert nézetem szerint ebből az következtethető, hogy a kormány Magyarországot Európába akarja áthelyezni és legközelebb talán kötelező módon megállapítani azon qualificatiót, melyet az állami közigazgatást közvetítő szervektől méltán kívánhatunk. E mű megírása mindenesetre esemény, mint Grünwald minden művének megjelenése, mert Grünwald neve legújabb idő óta azonos a megfestésedéit közigazgatási reform programmjával. Grünwald egyénisége is kivált hivatottá tevé őt e mű megírására, mert alispáni működésében bő alkalma nyilt a törvényhatósági közigazgatás terén dús tapasztalatokat szerezni a gyakorlat eminens kivánalmai körül. Müvének előszavában szerző indokolja annak a könyvpiaczon való megjelenését. Mindazon hátrányoknak elkerülése, melyek okozzák, hogy a közkézen forgó könyvek a gyakorlati szükségletnek meg nem felelnek: előnyévé válik e könyvnek, mely épen a hátrányok felismerésének és azon öntudatos czélnak köszöni létét, hogy jobb akar lenni elődjeinél. Grünwald müve tehát — mint ö maga az előszóban kiemeli — a közigazgatási jog egész anyagát nyújtja a tisztviselőnek; az anyag, mely eddig valódi labyrinthtá vált az azt kezelő tisztviselőre nézve, a rendszer Ariadne-fonalának segélyével könnyen áttekinthetővé válik mindenkire nézve; a könyv a maga elé tűzött feladatának, t. i. hogy »a positiv közigazgatási jogot adja«, teljesen megfelel, a mennyiben mindazt, a mi nem positiv, u. m. már évtizedek előtt hatályon kivül helyezett törvények és rendeletek, reá nézve egészen helyesen »non sunt in mundo«. Különösen részletesen közöltetnek a katonai szolgálatra vonatkozó szabályok, mindenütt tekintettel a tiz év óta bekövetkezett nagy változásokra, melyek a IH-ik kötetnek 368 lapját foglalják el. A mi különösen eminenter practicussá teszi az előttünk fekvő művet, az azon gyakorlati használhatóságát mindenkire nézve már az első pillantásra documentáló pontosság, melylyel mindenütt a törvények és rendeletek teljes szövege közöltetik, a forrás keletének és számának lelkiismeretes kitételével. A munka végén közölt utolsó rész különös értéket nyújt a műnek, a mennyiben először veszszük magyar írótól a hatáskörre vonatkozó felette fáradságos összeállítást1), a mely valóságos compass-szolgálatra van rendelve azoknál, kik eddig minden directiva nélkül voltak kénytelenek tévelyegni. Eddig a legnagyobb zavar és tévedés volt tapasztalható administrativ hatóságok competentiáját illetőleg. Magam láttam ügyvédi felfolyamodásokat, melyekben egész általánosságban az lett kérve, hogy az alantas hatóság a felfolyamodást a »felebbvaló« hatósághoz felterjeszsze; nevénél nem nevezhette az illető a hatóságot, mert a sok forumot alkotó sok törvény egészen zavarba ') E tekintetben hasonlít Brauchitsch: i>Organisationsgesetze« stb. czimü miihez. Anhang: Tabellen über die Zustündigkeit. 307. 1. s köv. Berlin 1876. hozta a különben is közigazgatási ügyekkel nem igen foglalkozó ügyvédet. A mű elején 5—14. 1. az általános vonásokban tartott bevezetés, »melynek czélja — úgymond szerző 14. I. — : a tisztviselőt saját hivatásának fontossága iránt tájékozni«, a közigazgatás rendszerét tárgyalja felette világosan, határozottan S t e i n Lőrincz szellemében, kinek a mű szerzője nálunk a legprononcirozottabb követője. Igaza van szerzőnek, midőn ugy találja, hogy: »... a. legjobb tudományos rendszer mindiga leggyakorlatiasabb és a legvilágosabb s hogy ez a legkönnyebb áttekintést nyújtja az anyag felett.« (7. I. u. o.) Szerző rendszerének jellemzésére felemiitjük itt a szakaszok czimeit: a közigazgatás és a személyi élet; a közigazgatási és a gazdasági élet; a közig, és a társadalmi, gyámi és gondnoksági ügyek; igazságszolgáltatás; katonai ügyek, és végül a közig, közegei hatáskörének és illetékességének részletezése. A könyv kezelésének megkönnyítését kitűnően előmozdítja a könyv végén lévő kimerítő tárgymutató. Ezen munkát, mely a tételes magyar közigazgatási jognak kimerítő és képzelhető legteljesb codexét és lexiconját képezi, bővebben ajánlgatni: merő szükségtelenségnek látszik előttem. Csak annak megjegyzésére szorítkozom, hogy ezen ügyes összeállítás valódi kincsévé teszi irodalmunknak Grünwald müvét, határozott irodalmi gazdagodást jelent. Gruber Lajos. Adalékok alkotmányunk reformkorszakához. Budapest, 1880. Irta Di: Lánczy Gyula egyetemi m. tanár. (x.) Tán nincs ország, melyben a hangzatos szavaknak oly sok bámulója volna, mint nálunk, és e hangzatos szavak skáláján az első helyet a nemzeti genius foglalja el. A nemzeti genius teremtette az ősiségét, ennek nevében védelmezik az öröklött vagyon eszméjét, a nemzeti geniusra appellálnak mindazok, kik az európai eszméknek hatását alkotmányunkra tagadásba vonják. Ha minden jel nem csal, ezen iskola hivei egyre fogynak, mert azok, kik komrly tanulmányok alapján ujabban felszólalnak, minden előítélet, minden elfogultság nélkül mondják ki vizsgálatuk eredményét. Ez constatálható Dr. Lánczy Gyula e müvén is. Az 1848-iki reformkorszak egyik legbefolyásosabb aulicusa. "Wirkner Lajos udvari tanácsos legközelebb bocsátotta közre élményeit; ezen memoireok ismertetését szerző arra használja fel, hogy alkotmányunk s állami életünk természetes fejlődéséről gyökeret vert néhány balhiedelmet megczáfoljon. Cziráky, Bartal György és Wenzel Gusztáv dogmaként hirdették, »hogy a magyar nemesség alkotmánya szellemében democratikus és csak formailag volt aristocraticus intézmény.« A ki ez alaptételt tagadni merészelte volna, azt a nemzeti genius elleni lázadás gyanúja üldözte. Récsy, Kautz és Korbuly valamennyien ama nézetet hirdetik. Lánczy e vélemény helytelenségét vitatja. Párhuzamot von a lengyel és a magyar alkotmány között s e párhuzam eredménye, hogy a két alkotmány alapvonásai mindenben megegyeznek. A lengyel alkotmány pedig parexcellence aristocratikus, ikertestvére: a magyar, nem lehet tehát democratikus. Mi teljesen osztjuk szerző e nézetét, s a mit szerző a feidalismusnak alkotmányunkra való lefolyó., sáról, a repraesentativ monarchia felöli tévhitről beszél: a valószínűség bélyegét viseli magán. Természetes, hogy e nézetek bővebb igazolásra, várnak, s alapos kutatások hiányának róhajtjuk fel, hogy e nézetek még oty kevéssé tudták meghódítani jogászaink s jogtörténetiróink körét. Ámde nemcsak honunkban éli a jogtörténet, az intézmények eredetének kutatása gyermek korát. Hány tévedést halmozott fel Anglia kiváló történetirója, Macaulay, midőn az angol atkotmány fejlődése jő szóba. De ma már minden ország felismerni s felfejteni iparkodik alkotmánya természetét s fejlődését. Mért a mozgalom egyik örvendetes jele legyen Lánczy e kis műve olvasóink figyelmébe ajánlva. Az ügyvédi kamarákból. — A marosvásárhelyi ügyvédi kamara fegyelmi birósága Farkas Ábrahámnak 1877. évi május hó 16-án 258. sz. alá dicsőszentmártoni ügyvéd Zehán László ellen felhajtott pénz visszatartása s iratainak kiadása iránt emelt panaszos ügyében, panaszló és panaszlott ügyvéd kihallgatása és a kamarai ügyész beterjesztett indítványa alapján 1878. évi november 16-án 735/878. sz. a. következő határozatot hozott: Dicső-szentmártoni ügyvéd Zehán László ellen, Farkas Ábrahám hátrányára tanusitott mulasztások és hivatás szerinti kötelmének vétkes megszegéseért, melyek körvonalozva vannak, az ügyvédi rendtrts 48. §., 68. §. a) és 69. §. e) pontjában a fegyelmi eljárás vizsgáló biró kiküldése mellett bevezettetik, s a megejtendő